Véget ért a húsvét és vegyes érzelmekkel búcsúzom az ünnepektől. Nem az ünnepek alatt elfogyasztott jelentős mennyiségű ásványvíz pótléktól, de még csak nem is az ilyenkor megszokott kímélő jellegű étkek bevitelétől vannak furcsa gondolataim. Maradjunk annyiban, hogy megvilágosodtam! Nem is ragozom tovább, mert nem az én stílusom kibeszélni senkit, és semmit!
Ami feladatom van, a mindennapi kaja kibeszélése. Ennek pedig mint mindig most is igyekszek eleget tenni.
Karfiollevessel kezdek, aminek egy különlegessége van. Az edény, amiben tálaltam. Ambrus Attila munkája, akit Wiszkisként ismert meg a közvélemény. Kényszerpihenője alatt megtanulta a fazekas szakmát, és állítom, igen jól műveli. A Pálinkafesztiválon vásároltam tőle ezt a cserépedényt, ami háromszor égetett, tehát hőálló, így más ételeimet is fogom benne tálalni, és készíteni. A leves, akár ebben, akár másban tálaltam volna, finom, egyszerű. A karfiollevesről nem szültem még receptet, de ígérem pótolni fogom.
A tokányfélékről van egy összefoglaló jelentésem, amit máris megosztok. Ez a pulykahúsból készíthető tokányok leírását taglalja, és és ez alapján, akár többfélét is elkészíthettek saját konyhátokban. Itt olvasható írásom a tokányokról.
Fokhagymás-sajtos csirkemellként van beharangozva a másik főkaja, ami natúr csirkemell szelet kitűnő sajtos, fokhagymás, sűrű mártással. Ha nem lennék eltelve a húsvét finomságaival, akkor biztosan ezt választanám. De mint mások, én is el vagyok telve. Mentális, és testi sebeket is szereztem a hétvégén, de ne gondoljatok rosszra! Mindkettő be fog gyógyulni gyorsan.
Mindkét főétel mellé csemege kisdinnye savanyúság is jár, ami igen illik hozzájuk.
Most pedig komoly feladataim vannak. Az elmúlt napok fotóinak feldolgozása, és a hűtőben lévő húsvéti kaják szemrevételezése, megörökítése. Lesz munkám bőven. Ígérem, semmit nem fogok eltitkolni, így különös dolgokat fogtok látni hamarosan.
Akiket nem látogattam meg húsvétkor, és így nem hallhatták locsolóversemet, elnézést kérek! Remélem, így sem fogtok elhervadni!
Karfiollevessel kezdek, aminek egy különlegessége van. Az edény, amiben tálaltam. Ambrus Attila munkája, akit Wiszkisként ismert meg a közvélemény. Kényszerpihenője alatt megtanulta a fazekas szakmát, és állítom, igen jól műveli. A Pálinkafesztiválon vásároltam tőle ezt a cserépedényt, ami háromszor égetett, tehát hőálló, így más ételeimet is fogom benne tálalni, és készíteni. A leves, akár ebben, akár másban tálaltam volna, finom, egyszerű. A karfiollevesről nem szültem még receptet, de ígérem pótolni fogom.
Most pedig komoly feladataim vannak. Az elmúlt napok fotóinak feldolgozása, és a hűtőben lévő húsvéti kaják szemrevételezése, megörökítése. Lesz munkám bőven. Ígérem, semmit nem fogok eltitkolni, így különös dolgokat fogtok látni hamarosan.
Akiket nem látogattam meg húsvétkor, és így nem hallhatták locsolóversemet, elnézést kérek! Remélem, így sem fogtok elhervadni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése