Valljátok be őszintén! Böjtöltetek az elmúlt 39 nap során? Én bizony nem. Nagyon nem is lett volna lehetőségem rá, hacsak a kitálalt napi kajákat szégyenszemre nem hagytam volna az asztalon.
Ma van a nagyböjt uccsó napja, és végre holnap déltől lehet zabálni. Látva mások hasát, és a kajákat szerető gasztroblogger társaimat, ők sem fogták vissza magukat az elmúlt hónapban. Bocsánatos bűn! Mindenkitől láttam, különféle ide nem illő étkeket posztolni, és én is megtettem, naponta többször is. Mea culpa, mea maxima culpa! Remélem, velem együtt senki nem kárhozik el, és megérjük a következő húsvétot is. Egy biztos! Senkit nem láttam friss, csontsovány profilképpel, és ennek kifejezetten örülök. A böjtöt ezek szerint mindenki túlélte. Ebben én is mindenki segítségére siettem, mert igyekeztem finomabbnál finomabb ételekkel serkenteni ízlelőbimbóitokat, így étvágyat gerjeszteni. Nem hanyagolt el bennünket megszokott konyhánk sem, ahonnan naponta bőséges, és egyáltalán nem böjti ételeket kaptunk. A mai nap sem kivétel!
A korhely bableves sem mennyiségre, sem tartalmára tekintve nem nevezhető diétásnak. Tökéletesen megfelelne egy átmulatott éjszaka utáni reaktiváló folyadék gyanánt, hiszen erre találta ki valaki, aki jártas volt e témában. A szilveszteri, jobban mondva az újévi menü része, mivel a savanyú káposzta helyreállítja a szervezet tejsav háztartását, segítve ezzel a másnaposság elűzését. Honnan tudom? Találjátok ki! Gyakorlat teszi a pasit! Én ma jól belakok belőle, de lehet, hogy félreteszek keveset vasárnap estére, amikoris a pálinkafesztiválon szerzett mentális sebeim nyalogatásával kell majd reinkarnálnom magamat. Nem írtam még róla receptet, de ha túlélem az imént említett eseményt, ígérem megteszem. Addig is csak úgy könyökből lökök egy receptszerűséget.
Tehát a korhely bableves legfőbb jellegzetessége, hogy savanyú káposztát, babot, füstölt húst, vagy szalonnát, füstölt kolbászt, tejfölt, babért, néha zöldségeket tartalmaz, pikáns, savanyú leves formájában. Hát, nem egy böjti kaja! Amolyan after partyra való. Azt is tudjátok, hogy ki bablevest vet, szelet arat. Hát még ha káposztával van párosítva. Akkor jöhet akár vihar is.
Ha ezt megeszed, egy darabig már nem is vagy éhes, így könnyen elsiklasz a főkaja, a diós metélt felett.
Végre egy böjti étel nagypénteken! Ezt már a legbigottabb vallási szabályokhoz ragaszkodó embertársaink is bátran magukhoz vehetik. Ők azok, akikre nem fog lesújtani Zeusz nyila, ráadásul jól is laknak a finom tésztaétellel. Én nem, mert már jól laktam a korhely bablevessel, valamint egyébként sem csípem az édes kajákat. A sütik mások! Igaz, azokat is módjával fogyasztom. Mint a piát. Alkalmanként. A hétvégén viszont lesz alkalom rá bőven, hiszen Pálinkafesztivál lesz Gyulán. Mondanom sem kell, hogy nem diós metéltet töltök poharamba, és a receptje írására sem vetemedtem még, így ma anélkül maradhatnátok, hogy ismertetném a diós tészta elkészítési módját. De én nem ilyen vagyok! Tésztát főztök sós, forró vízben, leszűritek, diót daráltok, amit összekevertek kevés porcukkerrel, és ráhintitek a tésztára. Ennyi. Már csak villa kell hozzá. Pálcika is jó, ha tudtok bánni vele!
A másik alternatíva, az már más. Ezt én is nagyon bírom. A legfinomabb sós palacsinták egyike a hortobágyi. Amellett, hogy nagyon szeretem, magam is sokszor készítettem már, és lekopogtam a billentyűkön a receptjét is. Nem is fogom titokban tartani, mert nem én lennék, ha így tennék. Legutoljára a maradék csirkepaprikást hasznosítottam újra némi hortobágyi palacsinta reményében, és mikor kész lettem, le is körmöltem.
A palacsinta eredetét, sok nemzet véli magáénak, így a magyarok is. Majd megkérdem Pataki Attilát, ha legközelebb találkozok vele a felvonuláson, mert Ő jártas ilyen régi dolgokban. Szerintem az UFÓktól származik a neve. Nem az egyiptomi, hanem a római UFÓktól, mert ők hítták placentának a lepényt. Mást is, de arról ebédidőben nem beszélünk!
Miközben beszámolómat írom, üzenet érkezett egy gyönyörű afrikai fehér (mit beszélek) feketecselédtől, aki személyre szóló kontaktust kíván létesíteni velem, így szinte teljes a napom. Angélusul próbál velem csevejegni, ami nekem ugyan nem okozna nehézséget, de neki igen, a következő okok miatt. Természetesen ilyenkor elhagyom a virtuális csevegést egyrészt, mert mit szólna hozzá hűséges arám, másrészt ezek tutira a pénzre mennek, amiből tudvalevőleg nekem nincs, így hát rossz helyen keresgélsz babám. Harmadrészt úgyis pillanatokon belül úgy leszel spamnak jelölve, mintha magától José Rodrigo Aréchiga-Gamboától a hírhedt mexikói drogkartell vezérétől érkezett volna az üzi. Inkább üzi mint Uzi! Comprende? Na ugye, hogy ugye?
Ma indul a Pálinkafeszt, és ha szerencsétek van, velem is találkozhattok, még a korhely leves előtti állapotomban. Főzni is fogok, sőt fogunk! Ma péntek lévén gyümölcs érkezett volna ebédünkhöz, ami arra már nem jó időhiány miatt, hogy erjesszük, és megfelelően lepároljuk, (Brüsszel különben is pikkel ránk)
Gondoltak erre a konyhán is, így gyümi helyett, diszkrét húsvéti ajándékként egy különleges tapsifülest fedeztem fel ételhordómban. Linzertésztából, lekvárral töltve, fehércsokival bevonva. Tudom, a pálinka kilötyögött volna! Köszönöm! Aranyos gesztus, és sokkal jobban esett, mint a tortabevonóból készült sztaniolpapíros nyuszi.
Én pedig a minden évben szokásos privát locsolóverssel köszönöm, meg a figyelmességet, és mindenkinek kellemes Húsvétot kívánok!
Tehát: Zöld erdőben jártam, de......
A zöld erdő már nem a régi, farkas koma hajszolt,
Tisztáson ül Piroska, és rágógumit majszolt.
Nagymamája a vadásszal bőrruhában mulat,
Róka koma rockot hallgat, nem kerget most nyulat.
Egész erdő piknikezik, pedig itt a húsvét,
Kínálnak, hogy nyomassam le ezt a füves izét.
Pedig én csak locsolkodnék, nehezebb a vártnál,
Előveszem kölnimet, de Piroska csak hátrál.
Nem egyszerű ez a helyzet, ez már kicsit kínos,
Úgy érzem, hogy pikkelnek rám, ez már totál biztos.
Itt hagyom hát a zöld erdőt, nem adnak itt inni
Betérek most a kocsmába, egy kis piát venni.
Két korty után szebb az élet, jobb lesz így a húsvét,
Nem locsolom a lányokat, nem én semmi pénzért,
Gyulán jártam, pálinkáztam, ez aztán az élet,
Kisangyalom! Locsoljon meg más valaki téged!
Ma van a nagyböjt uccsó napja, és végre holnap déltől lehet zabálni. Látva mások hasát, és a kajákat szerető gasztroblogger társaimat, ők sem fogták vissza magukat az elmúlt hónapban. Bocsánatos bűn! Mindenkitől láttam, különféle ide nem illő étkeket posztolni, és én is megtettem, naponta többször is. Mea culpa, mea maxima culpa! Remélem, velem együtt senki nem kárhozik el, és megérjük a következő húsvétot is. Egy biztos! Senkit nem láttam friss, csontsovány profilképpel, és ennek kifejezetten örülök. A böjtöt ezek szerint mindenki túlélte. Ebben én is mindenki segítségére siettem, mert igyekeztem finomabbnál finomabb ételekkel serkenteni ízlelőbimbóitokat, így étvágyat gerjeszteni. Nem hanyagolt el bennünket megszokott konyhánk sem, ahonnan naponta bőséges, és egyáltalán nem böjti ételeket kaptunk. A mai nap sem kivétel!
Tehát a korhely bableves legfőbb jellegzetessége, hogy savanyú káposztát, babot, füstölt húst, vagy szalonnát, füstölt kolbászt, tejfölt, babért, néha zöldségeket tartalmaz, pikáns, savanyú leves formájában. Hát, nem egy böjti kaja! Amolyan after partyra való. Azt is tudjátok, hogy ki bablevest vet, szelet arat. Hát még ha káposztával van párosítva. Akkor jöhet akár vihar is.
Ha ezt megeszed, egy darabig már nem is vagy éhes, így könnyen elsiklasz a főkaja, a diós metélt felett.
A palacsinta eredetét, sok nemzet véli magáénak, így a magyarok is. Majd megkérdem Pataki Attilát, ha legközelebb találkozok vele a felvonuláson, mert Ő jártas ilyen régi dolgokban. Szerintem az UFÓktól származik a neve. Nem az egyiptomi, hanem a római UFÓktól, mert ők hítták placentának a lepényt. Mást is, de arról ebédidőben nem beszélünk!
Miközben beszámolómat írom, üzenet érkezett egy gyönyörű afrikai fehér (mit beszélek) feketecselédtől, aki személyre szóló kontaktust kíván létesíteni velem, így szinte teljes a napom. Angélusul próbál velem csevejegni, ami nekem ugyan nem okozna nehézséget, de neki igen, a következő okok miatt. Természetesen ilyenkor elhagyom a virtuális csevegést egyrészt, mert mit szólna hozzá hűséges arám, másrészt ezek tutira a pénzre mennek, amiből tudvalevőleg nekem nincs, így hát rossz helyen keresgélsz babám. Harmadrészt úgyis pillanatokon belül úgy leszel spamnak jelölve, mintha magától José Rodrigo Aréchiga-Gamboától a hírhedt mexikói drogkartell vezérétől érkezett volna az üzi. Inkább üzi mint Uzi! Comprende? Na ugye, hogy ugye?
Ma indul a Pálinkafeszt, és ha szerencsétek van, velem is találkozhattok, még a korhely leves előtti állapotomban. Főzni is fogok, sőt fogunk! Ma péntek lévén gyümölcs érkezett volna ebédünkhöz, ami arra már nem jó időhiány miatt, hogy erjesszük, és megfelelően lepároljuk, (Brüsszel különben is pikkel ránk)
Én pedig a minden évben szokásos privát locsolóverssel köszönöm, meg a figyelmességet, és mindenkinek kellemes Húsvétot kívánok!
Tehát: Zöld erdőben jártam, de......
A zöld erdő már nem a régi, farkas koma hajszolt,
Tisztáson ül Piroska, és rágógumit majszolt.
Nagymamája a vadásszal bőrruhában mulat,
Róka koma rockot hallgat, nem kerget most nyulat.
Egész erdő piknikezik, pedig itt a húsvét,
Kínálnak, hogy nyomassam le ezt a füves izét.
Pedig én csak locsolkodnék, nehezebb a vártnál,
Előveszem kölnimet, de Piroska csak hátrál.
Nem egyszerű ez a helyzet, ez már kicsit kínos,
Úgy érzem, hogy pikkelnek rám, ez már totál biztos.
Itt hagyom hát a zöld erdőt, nem adnak itt inni
Betérek most a kocsmába, egy kis piát venni.
Két korty után szebb az élet, jobb lesz így a húsvét,
Nem locsolom a lányokat, nem én semmi pénzért,
Gyulán jártam, pálinkáztam, ez aztán az élet,
Kisangyalom! Locsoljon meg más valaki téged!
Csá,csumi csá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése