Két hete indítottam egy új sorozatot kezdőknek, akiknek segítséget szeretnék nyújtani elindulásukhoz a konyhában. Első írásaim a konyha berendezéséről, majd az alapműveletekről szóltak. Ezután már rá is tértem a lényegre, és valami egyszerű kajával akartam kezdeni. Mivel mással, mint levessel, ami a Magyar ember számára elengedhetetlen fogás. Európa egyik leglevesesebb nemzete vagyunk. A leves lehet könnyű, vagy gazdag, ami akár önmagában is fogyasztható egytálételként. Nem szégyen kezdőként igénybe venni a mai technológia vívmányait, így kezdők számára is ajánlom, bizonyos ételekhez levesporok, leveskockák használatát. Én ritkán teszem, mert alaplevet friss alapanyagokból készítek,
Tudjátok mi a "borsó-tészta-levesliszt"? Ezzel a készítménnyel nyert aranyérmet 1885-ben Julius Maggi, az első svájci Konyhaművészeti Kiállításon. Innen indult világhódító útjára a levespor. Egyetlen vetélytársa Knorr volt, de mivel Maggi lánya Knorr fiúhoz ment feleségül, minden családban maradt, és a versengés csak az üzletek polcain zajlott. Mindaddig, míg Henry Nestlé fel nem vásárolta a Maggit, de a jól ismert márkaneveket meghagyta. Sokszor írtam már, hogy nem vagyok híve a különféle adalékoknak, aromáknak, ízfokozóknak, ízfedőknek, állományjavítóknak, ezért nem szeretek minden ételízesítőt, és különösen nem a nátrium glutamátot tartalmazókat. Mivel én is készítettem már házi ételízesítőt, tudom, e nélkül is lehet finomat csinálni.
Miért írtam ezt bevezetőként? Azért, mert a mai leves, csontleves, finommetélttel. Többnyire tényleg sok csontból készített alapléből készül a leves a konyhán, de volt már példa rá, hogy port használtak elkészítésére. Senki meg nem mondta volna, hogy abból készül. Íze, állaga ugyanolyan volt, mint a valódi csontlevesnek, a színe volt csak kicsivel sötétebb. Ételízesítőt nem tartalmazott, ugyanúgy kellett fűszerezni mint más esetben a levest. Ennél a pofonegyszerű levesnél csak egy tisztázandó van még. Mennyi tészta kerüljön bele? Nagyanyám azt mondta, ha kímélőt csinálsz, egy kis marék, ha laktatót, egy nagy marék személyenként. Nem hiszem, hogy a konyhán markolásznák a cérnametéltet, de tudom, lehet kapni szakácskönyvet a nagyobb konyhák számára is, és nem saccra megy a főzés. A gondos tervezésnek, a hozzávalók előzetes bevásárlásának köszönhető, hogy minden nap finom ételek érkeznek ebédre. Így történt ez ma is, sőt bőven adagolták a levesbe valókat, hiszen karikázott sárgarépa, petrezselyem is került bele.
Ha az én konyhámban készült volna, biztosan felhasználtam volna a főtt sertéshús levét a leveshez. Ma almaszósz érkezett ugyanis főtt sertésszelettel. Erről már van receptem is, és itt van máris. Ez tehát az én álláspontom, mert semmi nem veszhet kárba itthon. Ha nem hús érkezett volna feltétként, akár böjti étel is lehetne, hiszen nagyhét van, a legszigorúbb böjti szokásokkal. Valahogy kibírtuk eddig is, hiszen ma már nem olyan szigorúak a szabályok mint több évszázaddal ezelőtt. Végignézve a heti étlapon, egyáltalán nem látszik rajta Húsvét közelsége. Ezt mi, fogyasztók bánjuk legkevésbé, mert ugyanolyan tartalmas, finom ebéd érkezik, mint az év többi napján.
A ropogós sült csirkeszárnyról, mint ilyenről nincs receptem. Van viszont több is saját konyhánkban készített csirkeszárnyakról, hiszen rendkívül kedvelt alapanyag szerte a világon, így nálunk is. Szerencsére az a csirke amit mi használunk, nem hasonlít a csirkegyárakból valókhoz, hiszen mi szinte mindig friss, kapirgálós jószágokat használunk. Vannak kivételek! Különösen akkor, ha akciósan látunk csirkesztárnyakat, és annak nem lehet ellenállni. A pénztárca nagy úr, és nem csak nálunk. Ha nem olyan az íze a szárnynak, mint szeretnénk, akkor fűszerezéssel lehet feljavítani. Szinte mindenki hallott már a Kentucky csirkéről, ami egy különleges fűszerezésű sült csirkeszárny, vagy comb. Ott, a valóban csirkegyárból származó íztelen, fűszerezés nélkül élvezhetetlen ízű csirke ehetővé tételére találták ki a fűszerkeveréket. Bár már Amerikában is változtak a csirketermelés szabályai, a keverék megmaradt, és bár receptje titkos, sokan használnak hasonlót. Mi is itthon.
Csirkét egyébként szinte mindennel lehet fűszerezni, és különösen a szárny, nagyon kedvelt alapanyag világszerte. Most két olyan receptet hozok, melyek grillen készített szárnyakhoz is jók, hiszen közeledik a nyár, és a grillszezon. Itt a recept.
Mint ilyenkor, minden olyan étel tálalásakor amiben csont található, Kimi kutyám, aki addig rá sem hederített ténykedésemre, a csont illatára magasba emelt orral jelzi, hogy ebből neki is jár. Nem tolakszik, és mikor befejeztem a tálalást, ugyanolyan nyugalommal fekszik vissza helyére, és csak akkor nyomul ismét, ha tudja, eljött az ideje.
Szerda lévén süti is jár az ebédhez, ami ezen a napon mindig cukrászsüti. Ma több rétegű piskótaszelet érkezett, ha jól éreztem, mogyorós krémmel. Ez sem böjti kaja!
Végigolvasva megint hosszúra sikerült írásom, pedig nem így terveztem. De én már csak ilyen vagyok. Szinte már névjegyemmé vált a napi beszámoló, és sokan vagyunk így saját tevékenységünkkel. Van, aki minden nap az éppen aktuális névnapra ír köszöntőt, van aki más rendszeres beszámolót tart, számára érdekes témából.
Én viszont ezek után, csak jó étvágyat kívánhatok!
Tudjátok mi a "borsó-tészta-levesliszt"? Ezzel a készítménnyel nyert aranyérmet 1885-ben Julius Maggi, az első svájci Konyhaművészeti Kiállításon. Innen indult világhódító útjára a levespor. Egyetlen vetélytársa Knorr volt, de mivel Maggi lánya Knorr fiúhoz ment feleségül, minden családban maradt, és a versengés csak az üzletek polcain zajlott. Mindaddig, míg Henry Nestlé fel nem vásárolta a Maggit, de a jól ismert márkaneveket meghagyta. Sokszor írtam már, hogy nem vagyok híve a különféle adalékoknak, aromáknak, ízfokozóknak, ízfedőknek, állományjavítóknak, ezért nem szeretek minden ételízesítőt, és különösen nem a nátrium glutamátot tartalmazókat. Mivel én is készítettem már házi ételízesítőt, tudom, e nélkül is lehet finomat csinálni.
Mint ilyenkor, minden olyan étel tálalásakor amiben csont található, Kimi kutyám, aki addig rá sem hederített ténykedésemre, a csont illatára magasba emelt orral jelzi, hogy ebből neki is jár. Nem tolakszik, és mikor befejeztem a tálalást, ugyanolyan nyugalommal fekszik vissza helyére, és csak akkor nyomul ismét, ha tudja, eljött az ideje.
Végigolvasva megint hosszúra sikerült írásom, pedig nem így terveztem. De én már csak ilyen vagyok. Szinte már névjegyemmé vált a napi beszámoló, és sokan vagyunk így saját tevékenységünkkel. Van, aki minden nap az éppen aktuális névnapra ír köszöntőt, van aki más rendszeres beszámolót tart, számára érdekes témából.
Én viszont ezek után, csak jó étvágyat kívánhatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése