2014.04.15. Tejfölös krumplileves, rántott tenderi halfilé, székelykáposzta.

Keményen benne vagyunk a Húsvét előtti böjt utolsó hetében, amikor a szabályok szerint még nagyobb önmegtartóztatással kellene viselkednünk étkezésünk iránt. Mint tudjuk a szabályok azért vannak, hogy megszegjék azokat, de azért megmaradnak bizonyos szokások. Ha másképpen nem, abban, hogy legalább az ünnepeink egy részét családi körben ünnepeljük. Tegnap találkoztam egy kérdőívvel, amin az iránt érdeklődtek, hol ünnepeljük a húsvétot? A válaszok szerint, legtöbben otthon. A második helyen a rokonoknál válasz állt. Én is ezek közé tartozok, mert 35 éve feleségem családjánál ünnepelünk.

A menünek egy biztos pontja van. Az üstben egyszerre főzött sonka, füstölt kolbász, és tojás. A sonkából, és a kolbászból kioldódik a füstös íz, amit részben átad a főtt tojásnak, és nem is kell más ebédre, csak ez a hármas, kiegészítve friss kenyérrel, vagy kaláccsal. Szívesen vannak kínálva a vendégek is, és amolyan információs központ van a Mama házában ilyenkor, mert a ritkábban látott rokonokkal is ezen a napon biztosan találkozunk. 
Ritkán szoktam, de most elmesélem első újkígyósi húsvétom rövid történetét. Számomra az első ismerkedés volt párom rokonaival, és ki lett jelölve mellém egy idegenvezető, nejem egyik nagybácsija személyében (hasonló korú volt mint én, ismertük már egymást, így minden OK) Végigjárta velem a rokonokat, illően bemutatott mindenhol, és természetesen mindenhol elfogadtuk a kínált cuccokat, persze módjával. Előre eltervezett útvonalon délután közepén értünk az utolsó, a falu legtávolabbi pontján lévő rokonhoz, mert akkor még nem volt mobil, amivel elérhettük volna egymást a locsolkodás végén, így nejem ide jött értünk a megbeszélt időpontban. Mivel becsületesen, tényleg csak locsolkodtunk, de nem lettünk tengeribetegek, a megbeszélt időpont előtt végeztünk. Hol tölti a férfiemberek jelentős része ilyenkor az ünnepet? A kocsmában. Mi is betértünk a falu legszélén álló kocsmába, ahol idegenvezetőm ismert volt, én kevésbé. Nem sokáig! Épp tekeverseny zajlott természetesen pénzre. Szűz voltam, még az életben nem láttam tekét. Kapacitáltak, hogy próbáljam meg. Elsőre minden bábut leütöttem, de szabálytalanul, mert a golyó nem a kijelölt helyről indult. Másodjára már szabályosan, de szintén mindent vitt. Amellett, hogy némi aprópénzzel gazdagodtam, elkezdtek fogadásokat kötni rám. Amikor a tarolást, valamilyen csoda folytán még kétszer megismételtem rögtön elismert személyiség lettem. Hetekig emlegették apósomnak, aki törzsvendég volt a műintézményben, teljesítményemet. Pozitív, és negatív értelemben egyaránt. Akik rám fogadtak jól jártak, akik nem, kevésbé. Jó belépő volt!
De megint mesélek, mint sokszor máskor, és nem a lényegről beszélek. A lényeg pedig, mint minden hétköznap, a kaja. 

Tegnap este ellenőriztem blogoldalaimat, és megkerestem krumplileves receptemet. Ezzel indul ugyanis a mai nap. Nagyon egyszerű, habart leves, ami nem mellesleg, nagyon finom is. Lehet rántással is csinálni, de én tejfölösen jobb szeretem. Enyhén savanykásan, úgy ahogy illik. "A krumplileves, legyen krumplileves" mondta egyszer országunk, akkori első embere. Ebben igaza volt. Ő is, és mi is sokat kacagtunk Hofi Géza paródiáin melyeknek célpontja volt. Tűrte, és elfogadta a paródiát. Soha nem foglalkozok oldalaimon politikával, de mostanában más a helyzet. És ebben ki is merült álláspontom. Maradjunk a krumplilevesnél, mert ez legalább biztos pont a mai napon. Itt a receptje is.

Mit írhatnék a rántott halról? Hamarosan írok majd a különféle panírozott ételekről új, kezdő fiataloknak szóló oldalamon, mert ez is a konyhai alapfogalmak közé tartozik. Húst, zöldséget bundázni sokféleképpen lehet, bécsi, párizsi módon, palacsinta, esetleg sörtésztával. hirtelen ezek jutottak eszembe. A mai tengeri halfilé rizi-bizivel, és tartármártással jött, morzsával panírozva. Nekem tökéletes kaja, de van családunkban is, aki nem szereti a halat. Pedig rendkívül egészséges étel. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs tengere hazánknak, mert akkor lényegesen több halat fogyaszthatnánk. És más tengeri herkentyűket is, amiket szintén imádok. Ismeritek a Japán ropit? Különféle apró rákok, polipok, pici halak ropogósra sütött, ízesített keveréke, és ugyanolyan tasakokban forgalmazzák, mint nálunk a ropit. Célja is ugyanaz, egyfajta snack, étkezések közti, vagy azokat pótló rágcsálnivaló.

A másik főkaja viszont igazi Magyar étel. Székelykáposzta. Mi a különbség rokona, a toros, és a Székelykáposzta közt? Szinte semmi. A toroskáposztát, disznóvágásokon, a frissen vágott sertés elsősorban csontosabb húsdarabjaiból készítjük, a székelykáposztát pedig pörköltalappal, néha rizzsel, (ma így érkezett) esetleg gerslivel dúsítva. A toros, kedvenceim közé tartozik, és állítólag értek is elkészítéséhez. Benke Laci Bácsi, akit barátomnak tudhatok, mindig megdicsérte torosomat. A Sódarmustrán találkoztunk utoljára, de remélem hétvégén a Pálinkafesztiválon viszont látjuk egymást. Valószínű, másokkal is találkozok, olyanokkal, akiket eddig csak a közösségi oldalakról ismerhettem. Furcsa, hogy imádom a torost, de eddig nem kapkodtam el a receptírást róla. Első a bográcsos oldalamon szereplő írásom erről szól ugyan, de mivel nehezen hámozható ki belőle a recept, tegnap este összefoglaltam egy új írásban a lényegre törően, és itt valóban csak a recept, és az elkészítés módja látható. 

Ezzel ma is végigjártam a kaják sorát. Igaz, kicsit hosszabban a szokásosnál, de vannak köztetek olyanok, akik ezért szeretik írásaimat. Nem utolsó sorban oldalaim, emlékeim gyűjtőhelyei, és ezt tudom hagyni utódaimra. 
Annak ellenére, hogy böjt van, ma sem maradunk tehát testi, és szellemi táplálék nélkül! Jó étvágyat!