2014.04.09. Májgaluska leves, zöldborsó főzelék, kapros, tejszínes tokány

Még tegnap este utánanéztem, de nem kellett sokat izgulnom éjszaka. A ma érkezett leves, és mindkét főétel is azok közt van, melyekről írtam már receptet, így lejjebb olvashatjátok is. Blogoldalaim megint szaporodtak. Tegnap megírtam első bejegyzésemet új Kezdők Konyhája oldalamon, arról, hogy mi kell egy induló konyhába, ma pedig az alapvető konyhai eljárásokról fogok írni. Elkeserített az, hogy látva az utcán megkérdezett fiatalokat egy filmben, mennyire nincsenek tisztában, alapvető konyhai fogalmakkal, nem ismerik a rántás, és a habarás közti különbséget, és konyhai tudásuk kimerül egy tea elkészítésében. Ezért próbálok, a magam módján sorozatot indítani az alapokról, és egyszerű recepteket is publikálni. Úgy tűnik, egyik egyetem online sajtója segít új küldetésemben. 
Ez részben a jövő, de koncentráljunk a mára!  

A májgaluskaleves, ami ma érkezett, mindig felsrófolja érdeklődésem. Leginkább természetes módon a galuskára vagyok kíváncsi, mert a kicsit fűszerekkel felturbózott lével nincs mit foglalkozni. A májgaluskát viszont lehet finom, puhára főzni, és lehet, keményre, ehetetlenre. Mindig kritikusan szemlélem, és ez az első amit megkóstolok. Így történt ma is. A leves finom, bőséges, tele galuskával, zöldséggel, répával. Így ételízesítőre szerencsére nincs is szükség, mert a zöldségfélék biztosítják kitűnő ízét. Én így csinálom a levest.

Térjünk át a főkajákra. Még nincs friss, zsenge zöldborsó, így egyértelmű, hogy konzervből készült a mai főzelék. Szinte soha nem volt eddig sem az állagával, sem az ízével probléma, hacsak annyi nem, hogy az utóbbi időben észrevettem, szinte nem használ mást a szakács, csak ételízesítőt. Mindenbe. A krumplipürétől, a levesen át, a főzelékekben, mindegyik ételben észreveszem nyomait az ételízesítőnek. Én is használom, de lényegesen ritkábban. Azért is, mert a minden ételízesítőben benne lévő nátrium glutamát csak stimulálja agyunkat, ezzel úgy érezzük, ízletesebb az étel amit fogyasztunk. Pedig semmilyen íze nincs, hanem étvágyfokozó, gyakorlatilag egy szolíd drog. Nem akarok senkit megbántani, de ez az igazság. Ráadásul, van aki érzékeny is hatására. További eszmefuttatás helyett, inkább hozom receptemet. Ez ételízesítő nélkül készült, mint ahogy ma a főzelék is. Őszintén mondom, örülök neki! A fasírt csak ráadás, ami szintén egyezik ízlésemmel.
Lett volna lehetőségem rá, hogy küldjek receptet az egyik legismertebb ételízesítő gyártó oldalára, de nem tettem. Pedig ott is nyereményekért lehetett harcba szállni, de ahol kikötés, hogy ételízesítővel kell főzni, az nem szimpi. Nem egyezik szokásaimmal, elveimmel.

Így aztán következő receptem sem tartalmaz ételízesítőt, még nyomokban sem. Kapcsolódik a mai kajához, annyi különbséggel, hogy az enyém, még a múlt nyáron készült, tárcsában. Én akkor majoránnás-tejszínes pulykatokányt csináltam, különleges módon, mivel én flambíroztam a húst. Ez egy nagyon látványos megoldás, hiszen lángra gyújtjuk ételünket, de az eljárás finomabbá is teszi a húst, mert kis pörkölt kéreg ég rá a folyamat során. Némi gyakorlat szükséges hozzá, de megéri. Így megéri elolvasni receptemet is. Az, hogy majoránna is van ételemben, ne zavarjon senkit, mert kitűnő trió a tejszín, a kapor, és a majoránna. A mai majoránna adagomat a levesben találtam meg, mert a májgaluskában éreztem finom ízét. 

A mai ebéd után jár egy süti is. Hétfő, és szerda a sütis nap, de hétfőn péksütemény, szerdán cukrászsüti jön. A mai is ilyen, mégpedig csokis, krémes kocka érkezett. az alsó réteg kakaós piskóta, ezen vastag csokikrém, majd a tetején is piskóta. Megkóstoltam, igen finom. Kicsit késtem más napokhoz képest a megosztás tekintetében, de a Windowsnak most jutott frissíteni, így képtelenség volt dolgozni a gépemmel. Még szerencse, hogy ha lassan is, de működik. Jó lenne, ha pénz állna a házhoz, ez lenne amit először kicserélnék.