Ma jeles nap van! Ha valakinek nem jött volna le, miről van szó, kukkantson a naptárra. Ilyenkor én is készülök valamivel, most elmaradt. Mentségemre szolgáljon, hogy a hétvégén sokat mozogtam, és ez nem várt mellékhatásokkal jelentkezett. Aki rosszra gondol, lelke rajta! Ennek ellenére már beköszöntem receptajánlómmal, ami egy múlt évi alkotásom felmelegítése. Akkor nagyon készültem, most kicsit el is felejtkeztem róla. Mindezek ellenére tény, hogy ma jobban kell figyelni! Meg kell szűrni az információkat, mert ma igenis lehetnek köztük hamisak is. Én már sokak figyelmét felhívtam, hogy nem kell ma mindent komolyan venni. Ennek ellenére próbálkoznak, és mivel más is próbálkozik, én is fogok. A háttérben épp megy az egészségügyi tanács a TV-ben, miszerint igyak legalább napi két liter folyadékot. Nekem az vízből, és pálinkából sok, sörből kevés, borból, 3 hétdecis üveggel számolva épp elég. Ennyit a fizetett reklámokról. Meg hogy naponta háromszor egyek! Igaz, hogy akik napi három zsírosdeszkával laknak jól, valószínű nem néznek már TV-t sem. Akik több fogásos ebédet, vacsorát engedhetnek meg maguknak, azok meg nem ezt a csatornát nézik. Hó eleje van, ami csak annyiban különbözik a hó végétől, hogy más a dátum, de a pénz még nem érkezett meg. Sem a fizetés, sem a nyugdíj. A kaja viszont megérkezett. Legalább ez állandó! Remélem, nem ugrik ki rugós bohóc az ételhordóból, hanem a megszokott látvány tárul szemem elé az edények fedelének leemelésekor. Ma kicsit óvatosabb leszek!
A leves a legalján van, felül a főkaják. Minden ok. Nem ugrott semmi, nem volt ráragasztva a fedél, cédula sem volt egyik edényben sem "sajnos nem nyert" felirattal. A leves is valóban szilvából készült. A kőleves receptjét többnyire mindenki ismeri gyerekkori meséinkből. A mai szilvaleves fagyasztott szilvából készült, és bár gyönyörűen virágba borult a szomszéd szilvafája, még van idő rá, hogy frissen szüretelt gyümölcsből készüljön a leves. Kitűnő fahéj illata van, és az íze is jó. Ha nagyon akarnék hibát találni benne, a kicsit becsomósodott tejfölbe köthetnék bele, de nem teszem.
Vannak a különféle módra készített ételek. Ezek általában valamilyen natúr húst, és különféle ragukat jelentenek. Ilyen a bakonyi módra, de említhetem a péknét, az udvarmestert, a böllért, és más módos személyeket, akikről ételeket neveznek el. A mai Budapest módra készített sertésborda zöldborsós, csirkemájas ragut tartalmaz, innen a "módra" A zöldborsó illik a májhoz, és a ragu is a natúr sertésbordához, és így együtt kitűnő, szaftos ételt alkotnak. Semmi hibát nem találtam benne, hacsak azt nem, hogy eddig még soha nem szerepelt az étlapon, legalábbis a hétköznapi ételek közt. Érdekes egyébként, hogy a konyhán is vannak olyan ételek, melyek általában a hétvégi menük közt szerepelnek csak. Majd javaslom, hogy időnként azok közül is emeljenek be néhányat a szürke hétköznapokba. Rájöttem az okokra, de bízom benne, hogy közösen találunk valamilyen megoldást. Majd gondolkozok rajta. De a mai nap nem erre való.
Még mielőtt valamilyen minősíthetetlen manóságon törném fejemet, jöjjön a másik főétel. Előre bocsájtom, hogy nem a mai rakott karfiol van feltöltve, mert azt nem siketült egyben kiszedni az ételhordóból. Azon egyszerű oknál fogva, hogy teljesen szétterülve érkezett, a rendelkezésre álló összes helyet elfoglalva az edényben. Esztétikai élmény felejthető, a kulináris viszont pipa. Finom, de ma nem látványos étel. Szerencsére archívumomban több kép is található előző rakott karfiolokról, így abban a formában is meg tudom jeleníteni, mint amilyennek lennie kellene leánykorában. A mai inkább egy lerobbant öreg hölgyre hasonlít, ami némi fiatalosságot is hordoz magában, különösen akkor, ha beleharapsz. Tudjátok. Ez olyan, mint a béka, amiből csók után herceg válik. Vigyázzatok! Ma a békának sem szabad hinni, mert lehet, hogy csak ugrat. Vagy ugrik. Hogy is van ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése