2014.03.31. Grízgaluska leves, hentes tokány fehérbab főzelék

Fáradt vagyok. Ez egyszerű ténymegállapítás, és sokan fáradtak el Gyulán a hétvégén. Az évente megrendezésre kerülő Kolbász, és Sódarmustra rendezvényein fáradtunk el. Én végigfotóztam a rendezvényt, 500 körüli képet csináltam, és már elkezdtem albumba rendezni őket. Az viszont tény, hogy megint élményekkel lettem gazdagabb, és soha nem látott ismerősökkel hozott össze a sors, valamint régi barátokkal. Volt olyan köztük, akikkel már több mint egy éve tartjuk a kapcsolatot a Facebookon, de csak most láttuk először egymást. Sok időnk most sem volt a másikra, mert vállalt kötelességem szerint, igyekeztem mindenhol ott lenni, és megörökíteni mindent. Tőlem megszokott módon a fesztivál gasztronómiai oldalára próbáltam koncentrálni, így nem hagyhattam ki a Sárréti hagyományőrzők disznóvágását, barátom, Benke Laci bácsi főzőbemutatóját, és más kulináris kalandokat sem. Hogy mennyire nem hülyeségek, amiket kitalálok, a néhány hete készített babos torosomat, hasonlóan láttam viszont, ezúttal Laci bácsi interpretálásában. Ugyanarra jár az agyunk. 
A sok finomság, nem ülte meg a gyomromat, mert mindent óvatosan kóstoltam. A hagymás vérből is csak falatokat, a hentesraguból is, és a gyerek kolbásztöltők különleges ízesítésű kolbászkáiból is módjával. 

Nem meglepő, hogy a ma érkező grízgaluska levesnek most örülök. Egyszerű, mondhatnám kímélő étel a sok strapás finomság után. Tulajdonképpen csontlében főtt zöldségek, jókora grízgaluskákkal. Mivel az elsők közt kapom az ebédet, akik később kapnak belőle, valószínű, már jól megfőtt galuskával találkoznak, az, amit kóstoltam, még kicsit kemény. Eldöntöttem, felforralom. Ezzel jelentősen fog javulni az állaga.

A hétvége eseményeihez illik az egyik főétel, a hentes tokány. Rengeteg hentessel találkoztam a hétvégén, köztük a kolbászkirállyal, és a böllérkirállyal is. Rég látott hentes barátommal is összehozott a sors. Laci bácsiról tudom, hogy készített már hentestokányt, és ugyanúgy csinálta, mint a ma érkező ételt. Csíkokra vágott apró húsok, jó szaftosan, csemege uborka csíkokkal. A szaft miatt, jól illik hozzá a tészta köret, ami magán tartja a sűrű szaftot, így az rajta marad a tányér, és a szánk közötti rövid úton is. A legnagyobb örömünkre!

A másik főétel, babfőzelék. Apró fehérbabból, a megszokott eljárással készült. emlékeztem, hogy megreceptesítettem már, így előkerestem saját főzelékem receptjét. Lényeges különbség, hogy én tejszínnel habartam be, valamint nem tettem hozzá ételízesítőt. a mai főzelékben szerintem minden más fűszert ételízesítővel helyettesített a szakács, ezért kicsit neheztelek. Látom az apró répadarabokról, ami minden ételízesítőnek jellegzetessége. Ez viszont az én receptem.

Már csak a gigantikus méretű pogácsa maradt a mai kaják felsorolásából, ami leveles tésztából készült, és rendkívül látványos. Közel nyolc centi magas, (nem mértem meg) és egyszerűen szép. Kiadós is, mert egy ekkora süti, bőségesen elég tízóraira, vagy uzsonnára. Mivel tudom, hogy sokan egész napra beosszák ételhordóban érkező ételeiket, biztosan meg lesznek elégedve. Vannak olyanok is, akiknek nem felel meg az étteremből érkező étel. Szerencsére kevesen, de vannak, akik nem elégedettek. Sokszor olyanok, akik egy alkalom után döntenek. Ha az az egy étel nem szájízük szerint való, akkor ki lehet jelenteni, hogy általában rossz. Nekem más a véleményem, maradjunk ennyiben.