2014.03.18. Őszibarack krémleves, rántott csirkecomb, pácolt tarja roston.

Kialvatlan vagyok, mert egész éjjel ugattak a kutyák a szomszédban, csak hajnalban hagyták abba. Szerencsére a sajátom rájuk sem hederített, hanem mint máskor most is hang nélkül tűrte társai dumáját. Az is lehet, hogy későn reagáltak a teliholdra, ami 16.-án volt. A következő csillagászati jelenség pedig három nap múlva lesz. 21.-től hosszabbodnak a nappalok. De jó! Most meg a zsákosok ünnepelnek. Nem a Frodó, hanem Sándor, József, és Benedek, akik zsákban hoznak valamit. Most éppen meleget. Úgy általában, a természet jó két héttel előrébb tart, mint az meg van írva. Ez az igazi rezsicsökkentés! Most is éppen csodás rigófütty, és nyitott ajtó mellett írom a mai kajavéleményem.

Lássuk! Ma kedd van, és ilyenkor érkezik meg a jövő heti étlap. Örömmel konstatálom, hogy a következő héten is finomakat eszünk. Ma is. Ténykedésem azzal kezdődik, hogy szemrevételezem a kaját, majd rövid gondolkodás után tálalom, (igyekezve, hogy látványos legyen) a mindig kéznél lévő fényképezőgéppel 2-3 fotó minden ételről, közben meg is kóstolom, majd a fotók feldolgozása, és a vélemény megírása következik. A sor végén pedig Ti vagytok kedves olvasók, akik elolvassátok néha hasznos, néha haszontalan infóimat. Előre szólok, ma recept nem lesz. Van aki már abba is hagyta az olvasást. 

Az őszibarack krémleves, nem is annyira krém. Nagyobb őszibarack darabok vannak benne látványosan, na és az illata!!!  Rögtön megcsapott a fahéj jellegzetes, csodás illata, és elhatároztam, hogy a kitálalt levest, hamarosan magamévá teszem. Meg is történt, de várok az újabb adaggal, hogy hűljön még a cucc. Jobban szeretem hidegen a gyümölcsleveseket. Megtehetném, hogy hozok egy gyümölcsleves receptet csak úgy általánosságban, de ha valaki kíváncsi, szívesen pótolom, ha kell.

Ahogy a következő ételt tálaltam, kiskutyám érdeklődéssel figyelte ténykedésemet. A csirkecomb, mint tudjuk tartalmazza az általa imádott csontot. Minden kutya kedvence, okár nem tudom, és nem is kutatom. ilyenkor felvillanyozódik, de rögtön le is higgad, mert tudja, hogy csak a maga idejében kapja meg a neki járó jussot. Nem kóstoltam meg, de kicsit jobban figyeltem a tálalásra. Megérte.

A másik főételnek is csak a mellé járó mártását kóstoltam. Roston sült, pácolt tarjaként van az étlapon, és nincs okom kételkedni a húst illetően. Nem a tarjára oly jellemző zsírerekkel átszőtt szeletet kaptam viszont. Azért várok vele, mert Áron fiam, csak ebédtájban érkezik, és kikérem az Ő véleményét is. Biztosan ízleni fog neki bármelyik, de nálunk demokrácia van. Ő választ, én meg szívesen eszem meg azt, ami marad. Mivel a mai ételek egyikében sincs gomba, káposzta, vagy hal, így bármelyik mellett dönthet. Mindketten jól járunk.

Azt írtam nincs káposzta? Dehogynem! Ez biztos nekem marad, mert hordós káposzta érkezett savanyúságként ételeink mellé. Én imádom a káposztát, minden formában. Sokféle módon el is készítettem már, és most jöttem rá, hogy mégis kaptok receptet. Nem is egyet. A káposztás ételekről összefoglalót írtam régebben, így ha kíváncsiak vagytok, itt többet is találtok. 
Gyorsan végeztem, így ma folytatom tavaszi munkáimat. Pici kertemben, és máshol is. Gyönyörű az idő, remélem felétek is ilyen. Mivel a világon, szinte mindenhol olvassák írásaimat, mindenkinek szép időt, és saját ebédjéhez jó étvágyat kívánok!