Gyönyörű, napsütéses idő van, és reggel végre megtudtam, valóban régi barátom, Jenő a rigó fütyörészik néhány nap óta hajnalban, és késő délután. Onnan tudom, hogy bár a rigóknak nagyon változatos az énekük, Jenő barátom ismételget bizonyos motívumokat. Már Kimi kutyám is ismeri a dallamot, így mikor megszólal a telefonom, irány a kert, és keresi a hang forrását. Persze, hogy a rigó hangja van beállítva csengőhangként. Így egész évben hallhatom. Tapasztalataim szerint addig fütyörészik, míg meg nem születnek utódai. Azt is tudom, hogy néhány napon belül meg fog jelenni, és bemutatja szíve választottjait, mert így szokta. Mintha kikérné a véleményemet, hogy melyiket válassza. Később is minden nap megmutatkozik kertemben, de július elejétől nem fütyörészik. Viszont elhozza a családot is, szinte dicsekszik velük. Úgy tűnik, vennem kell madáreleséget megint.
Most viszont jöjjön az embereleség, mert írásom valódi célja megint a mai kaja. Nem önös érdekből, mert visszajelzéseitek alapján tudom, sokan írásomból merítenek ötleteket, mit is főzzenek. Nem csak itthon, mert a google fordítónak köszönhetően, szerte a világban olvassák írásaimat. Kíváncsiak a receptjeimre. És mivel minden nap igyekszem írásomhoz receptet is mellékelni, egyre többen olvasnak.
Azt nem tudom, mitől magyaros a burgonyaleves, amit ma főztek nekünk. Én egyszerűen krumplilevesnek nevezném, de tudom, a hangzatos név sokat számít. Könnyebb eladni a paprikás krumplit serpenyős rostélyosként, mintha nevén neveznénk. Fiatalkori élményeim közé tartozik, amikor egy versenyről hazatérőben, egy útmenti étteremben a társaság nagy része serpenyős rostélyost rendelt. Volt nagy anyázás, mikor kihozták a paprikás krumplit. Nekem gyanús volt, hogy az volt a legolcsóbb az étlapon, így mást rendeltem. Most megkóstolom a levest, és remélem rájövök, miért aggatták rá a magyaros jelzőt. Bevallom, nem tudom. Lehet, hogy nem Lengyel krumpliból, hanem tényleg hazaiból készült? Olyan, mint szokott lenni. Talán jobban ecetes, mint máskor, de lehet, hogy ez az átlagosnál kifinomultabb érzékszerveimnek köszönhető. Babér is van benne bőséggel, és ételízesítő is. A krumplilevest egyébként én így csinálom.
Rántott tengeri harcsafilé az egyik főkaja. A rántott, és a tengeri biztos. A harcsában már nem vagyok tuti. Nem érdekes, mert én nagyon szeretem a halat minden formában. Kár, hogy a jó minőségű hal, nagyon drága. Pedig szívesen csinálnék egy jó halászlét már. Mindegy, hogy dunai, vagy tiszai módon, mert mindegyiket szeretem. Hogy ne legyen egyik sem, kőrösi módon készítem el. Fel is írtam, és ha lesz rá keret, bevásárlok hozzá. A halétel utáni vágyamat ma kénytelen vagyok az egyébként nagyon finom rántott hallal csillapítani.
A csirkepaprikás is kitűnő kaja. Mivel ezt mi is sűrűn készítjük saját konyhánkban, meglepő lenne, ha nem lenne róla receptem. Itt is van az én csirkepaprikásom. Becsületesen megosztozunk a kajákon, és nem lesz vita. Soha nincs. Én szeretem a halat, és mivel ritkán jutok hozzá, ma arra nevezek be. Áron pedig szereti a csirkepaprikást, így mindketten jól fogunk lakni. Kimi kutyus is, aki rögtön jelezte, hogy érzi a csont illatát, és igényt tart rá, a maga idejében. Ma tehát megint mindannyian jól fogunk lakni. Bízom benne, hogy mindenki, aki olvassa írásomat, szintén!
Kivételesen ideteszem a legutóbbi csirkepaprikásunkat is. A recept alapján ez készült.
Most viszont jöjjön az embereleség, mert írásom valódi célja megint a mai kaja. Nem önös érdekből, mert visszajelzéseitek alapján tudom, sokan írásomból merítenek ötleteket, mit is főzzenek. Nem csak itthon, mert a google fordítónak köszönhetően, szerte a világban olvassák írásaimat. Kíváncsiak a receptjeimre. És mivel minden nap igyekszem írásomhoz receptet is mellékelni, egyre többen olvasnak.
Kivételesen ideteszem a legutóbbi csirkepaprikásunkat is. A recept alapján ez készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése