Lehet, hogy nem leszek népszerű, de... Reggel korábban keltem, és mikor beindítottam a gépet, a posztok jelentős része arról szólt, hogy "kávét akarok," "de jó lenne egy kávé" stb. Én főzök magamnak! Ennyi. Kávézás közben meg elolvasom a híreket, de nem a bulvárt. Háttérben hallgatom a TV-ben, hogy a digitális írástudók sokkal jobban boldogulnak az életben mint mások. Meg hogy megint mélyponton a Forint. Ennek most örülnöm kéne? Megint kakukkolt a Facém, így odakattintok. Kávéfőző olcsón. Okos! Illik, a sok kávéra váró poszthoz. Ha lehet kapszulásat vegyél, mert arra rá megy a gatyád! Ismét belekortyolok a kávéba, közben kutyám jó szokása szerint lefekszik a lábamra. Így szokta. Neki, és nekem is jó, ha érezzük egymás közelségét. Nem érdekből tesszük. Ő a megszokott rend szerint éli életét, de mindig igyekszik kinyilvánítani szeretetét. Feltétel nélkül. Ez már nem ösztön! Értelmi lehetőségei megragadtak egy 2-3 éves gyerek szintjén, de számtalan jelét találtam már, hogy igenis gondolkodik. Álmodik is, és álmában érzelmeket nyilvánít meg. Személyek, tárgyak nevét is meg tudja különböztetni. Egyetlen eset van, amikor elszáll minden kontroll. Amikor a kaja jön. Ekkor csak a gyomra vezeti, és minden mást kikapcsol maga körül. Mivel mire a napi ebédünk megérkezik, addigra jóllakik, azzal már nem foglalkozik. Tálaláskor, időnként beleszippant a levegőbe, és szerintem tökéletesen tisztába van a napi menüvel. Akkor kicsit izgalomba jön, ha olyan étel is érkezik, amiben csont van. Azt rögtön megismeri az illatról, és tisztába van vele, hogy azt Ő kapja meg. Ekkor sem tolakszik, mert tudja, hogy csak a maga idejében jut el hozzá.
Ma is így jártunk, mert az egyik főétel fokhagymás pulykacomb. Kicsit pórul járt, mert ki van filézve, tehát csont már nincs benne. Apró csalódás, de tudomásul vette. Egyébként mindenevő, és képes egy szelet kenyérrel is jól lakni. Tudom, sok hatlábú ismerősömnél a kutya van a központban. Egyik gasztroblogger ismerősöm, kutyaszakácskönyvet is ír. Nem tudom, ez mennyit jelent a szeretett eb számára, mert tapasztalatom szerint nem ad az esztétikára. Ennek ellenére megértem bloggertársamat. Tudom, hogy Ő is megkapja azt a feltétel nélküli imádatot a négylábútól mint én, és igyekszik viszonozni. És most eszembe jutottak azok a menhelyi kutyusok, akik szinte semmit nem éreznek az emberi szeretetből. Legtöbbször csalódtak bennünk, mégis ha új társ vetődik melléjük, az előző életüket elfelejtve, ismét szeretettel halmozzák el új gazdájukat. A mi kutyáinknak annyival van jobb dolga, hogy eddig nem volt okuk csalódni. Soha ne is legyen!
Remélem, ma az ebéd sem okoz csalódást. Megyek kóstolni!
A leves mexikói zöldségleves megnevezéssel szerepel az étlapon. Attól mexikói, hogy kukorica is van benne. Egyébként sima zöldségleves, csont alaplében, gyorsfagyasztott zöldségkeverékkel, melyek mellett hagymát, és paprikadarabokat is találtam. Ahhoz, hogy valóban mexikói hangulata legyen a levesnek, picit tettem hozzá a tegnap kapott csilipaprika darálmányból, ami jelentősen felpezsdítette ízlelőbimbóimat. Meg is ettem a kitálalt mennyiséget. Jól esett! És nem csak a világbajnok csípősségű ghost chili miatt.
Áron fiam is jól fog lakni. Ezt a paradicsomos húsgombóc biztosítja. Anélkül, hogy konzultáltam volna vele a kajáról, tudom, ezt fogja választani. A mai ebéd nagyon hasonlít arra a receptre amit régebben írtam ebben a témában, így bátran osztom meg. Ez alapján, akár el is lehet készíteni. Itt látható a recept.
A pácolt pulykacomb filét pedig igyekszek körülírni. Ez a másik főétel az, amire kutyám szintén beindult. Tény, hogy kitűnő fokhagymás illata van, és egy darabig égnek tartott orral mustrálta az edény tartalmát. Nem tolakodóan, de megérezte azt, hogy valaha csontot is tartalmazott a kaja. Már nem, mert anélkül sült meg, és külön, fokhagymás mártás is került rá. Nem sok, én még többet tettem volna mellé. Ennyi jutott. Nagyon jól esett az az egy falat, amit kóstoltam. Kutyikám pedig belenyugodott, hogy nincs csont. Legközelebbi étkezés délután négy tájban lesz, addig nem fog reklamálni. Akkor viszont percre pontosan, mert szerintem az órát is ismeri. Nem fog sokáig idegeskedni, mert meg is fogja kapni jussát.
Én pedig a korábbra hozott ebédemet a süti egy darabjával zárom, mert az is jár a mai ebédhez. Alul felül kakaós, középen sima piskóta, köztük két rétegben eperízű vajas krém. Ezek tények, amiket amatőr gasztronómusként állapítottam meg. Most pedig közhírré is teszem megállapításaimat azzal a jóleső érzéssel, hogy ma is jól fogunk lakni. Remélem, Ti is!
Ma is így jártunk, mert az egyik főétel fokhagymás pulykacomb. Kicsit pórul járt, mert ki van filézve, tehát csont már nincs benne. Apró csalódás, de tudomásul vette. Egyébként mindenevő, és képes egy szelet kenyérrel is jól lakni. Tudom, sok hatlábú ismerősömnél a kutya van a központban. Egyik gasztroblogger ismerősöm, kutyaszakácskönyvet is ír. Nem tudom, ez mennyit jelent a szeretett eb számára, mert tapasztalatom szerint nem ad az esztétikára. Ennek ellenére megértem bloggertársamat. Tudom, hogy Ő is megkapja azt a feltétel nélküli imádatot a négylábútól mint én, és igyekszik viszonozni. És most eszembe jutottak azok a menhelyi kutyusok, akik szinte semmit nem éreznek az emberi szeretetből. Legtöbbször csalódtak bennünk, mégis ha új társ vetődik melléjük, az előző életüket elfelejtve, ismét szeretettel halmozzák el új gazdájukat. A mi kutyáinknak annyival van jobb dolga, hogy eddig nem volt okuk csalódni. Soha ne is legyen!
Remélem, ma az ebéd sem okoz csalódást. Megyek kóstolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése