2014.03.03. Lebbencsleves, debreceni pulykatokány, sárgaborsó főzelék.

Tudjátok, hogy ma van a farsang farka? 
Nem az! Piszkos a fantáziátok! Igaz, hogy az utóbbi időben mást sem hallani, mint egy általam nem sokra tartott fiatalember kivasalt férfiasságáról. Ma nem erről lesz szó! 
A keresztény szokásrend szerint, holnap húshagyó kedd, és a népnyelv a mai napot így nevezi. A farsang farkának. Ma tehát még ehetünk húst. Megnézve az étlapot, a hét többin napján is fogunk, mert ezek a szokások lassan feledésbe merülnek, vagy csak kis mértékben élnek még a köztudatban. Azért holnaptól rövid ismertetést fogok tartani a húshagyó keddről, a hamvazó szerdáról, és a torkos csütörtökről. Hátha valakit érdekel. Ezek a böjt első napjai, így megérdemlik, hogy szó essen róluk. De mindent, a maga idejében. Lássuk először a mai menüt.

Mivel tegnap észrevettem, hogy van ugyan receptem a lebbencslevesről, de eszembe jutott a nagyanyám-féle, így gyorsan azt is leírtam. Ismerve a konyháról érkező ételeket, tudom, hogyan készülnek, így kifejezetten igyekeztem olyan receptet írni, ami a legjobban hasonlít az általunk fogyasztott öreg lebbencsre. Nagyanyám hívta "öregnek" a meglehetősen tartalmas levest, amibe nagyapám jó szokása ellenére sem aprított kenyeret. Bár az is lehet, hogy mégis megtette. Megfelelő mennyiségű tésztát, és krumplit belefőzve, bőségesen biztosította a napi táplálékmennyiséget a mezőgazdasági munkához, akár egytálként is. Mivel emlékeim szerint főtt ételt naponta egyszer csinált, sűrűbbre készítette nagyanyám. Sok emlékem elhalványult az idők során, de a lebbencsre tisztán emlékszem. Nagyanyám így csinálta. Van ahol úgy olvastam, "magyaros lebbencs leves." Mi a fene? Milyen lenne a lebbencs? Megjegyzem, ennél magyarosabb levest keresve sem találnánk. Igazi pásztorétel, és minden állatokat őrző ember szívesen készítette. A három fő alapanyag minden tarisznyában megtalálható volt. A hagyma, a szalonna, és a száraztészta.

Valószínű így volt ez a Hortobágyon is, és annak központjában Debrecenben is. Ezzel már elő is vezettem a főételt, ami debreceni pulykatokány néven lett anyakönyvezve. Ennek a fő oka a tokányban található debreceni páros kolbász, amit időnként virslivel helyettesítenek. Ez olyankor már hamis debreceni tokány. A húsételnek más köze is van a "legnagyobb faluhoz" mert sokan ismerik a Debrecen, és a pulykakakas kapcsolatáról szóló gyerekdalt, amiben arra buzdítanak, hogy irány Debrecen, és vásároljunk pulykakakast a helyi vásárban, de azért vigyázzunk hazafelé a Zsiguli volánjánál, mert a lyukas csomagtartóból könnyen kiugrik a nagytestű madár. A ma feldolgozott jószág, nem hogy nem ugrott ki, hanem hagyta magáról az összes felső combot legombolni, majd kifilézni, és felajánlani a tokány alapanyagaként. Ezek mellett hagyta magát összekeverni a debreceni párossal is, mert párosan szép az élet, na meg a tokány! A pulykatokányokról korábban egész jó dumát írtam, így aki nem ismerné még, most itt elolvashatja. Ez az írásom is a top tízben található, de most ismét népszerűbb lesz kicsit. Olvassátok!!!

Nem hiszem, hogy sokan viszolyognának a tokánytól, de aki jobban csípi a főzelékeket, annak a sárgaborsóból készült változatát ajánlom. Biztosan írni fogok róla hamarosan receptet, és ezt is ajánlani fogom azon az oldalon, ahol fiataloknak, elsősorban olyanoknak írok majd, akik magukra vannak utalva, esetleg tanulmányaik miatt, albérletben főznek időnként maguknak, és barátaiknak. Már gyűjtöm az anyagot, és be akarom mutatni, hogy egyszerű anyagokból, minden különösebb előkészület, beruházás nélkül is kitűnő ételt lehet összedobni gyorsan. A sokak által kiátkozott parizer, fontos alapanyag lesz! A mai főzeléken feltétként szerepel. A sárgaborsó pedig a zöldborsó megfelelő időben, közvetlenül az érés után megszárított, majd a héjától eltávolított állapotban szikleveleire bomlott hosszú ideig tárolható alapanyag. Hú de hivatalosra sikerült, pedig nem néztem meg a wikin a definíciót. Agyamra ment a sok hivatalos levél, amit kellett írnom az utóbbi időben. A mai főzelék biztosan nem fog az agyamra menni, mert megkóstoltam, és ízlett.

Az étlapra desszert van még írva, ami hétfőnként péksütemény szokik lenni. Ez tehát vagy kelt, vagy leveles tésztából készített, általában, jókora süti, ami bőséges koronája a hétfői ebédnek. Ma viszont krémes érkezett, a klasszikus formában, két leveles tészta réteg közt, a megszokott vaníliás, krémes töltelékkel. Kicsit meglepődtem, de a lényeg a sütin van, ami egyik legkedveltebb cukrászsütemény. Biztos, hogy ma is jól fogok lakni, és remélem Ti sem szenvedtek hiányt semmiben!