Te Utolsó! Mondhatná Párom, és joggal tenné. Napok óta cirkuszolok, és joggal, mert az ígéretek ellenére, a megérdemelt nyereményem, a mai napig nem érkezett meg. Nyertestársaimnak is jelentős késéssel, de Ők már legalább napok óta megkapták. Csak hitegetnek, hogy utánanéznek. Így tehát megint utolsó vagyok a sorban. Lehet, hogy a hóakadályok nehezítik a közlekedést, vagy páncélvonaton hozzák a vásárlási utalványomat. Ejnye-bejnye. Úriemberhez méltóan eddig nem nevesítettem meg, de elárulom, a Tesco rejtőzködik a háttérben. Éppen figyelem azt a receptbeküldő oldalt, amin nyertem. Utolsó előtti nap van a versenyben, és ádáz küzdelem zajlik. A héten több receptet töltöttek fel, mint eddig az egész hónapban. Hajrá! Ennek ellenére ellaposodott a verseny, mert szemben az elmúlt év februárjával, amikor 35000 ponttal lehetett nyerni, most 5000 pont körüli eredménnyel fog győzni valaki. A jövőben, ebben nem veszek részt. Korábban már részletesen írtam az okokról, és tartom magam elhatározásomhoz. A most zajló események viszont megerősítettek benne, hogy jól döntöttem.
Tegnap jelentős jubileumokat ünnepelhettem blogjaimon, és a jövőben erre koncentrálok. Az elv is maradt, miszerint: nem azért főzök, hogy írhassak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ez alól kivétel ez az oldal, ahol nem saját főztjeimről írok véleményt, hanem annak a konyhának a minden nap érkező ételeiről, ahonnan ellátnak bennünket a napi betevővel. Igen jó minőségben! Bejegyzéseimmel azt próbálom bebizonyítani, hogy kevés pénzből is lehet finom ételeket főzni. Legutóbbi kórházban töltött napjaim után jöttem rá, hogy milyen óriási különbség van a két kaja közt. A kórházi szegényes, egysíkú, sokszor íztelen, míg ez változatos, finom, bőséges. Tudom, hogy mennyi jut a kórházi étkezésre, de én azon akadtam ki, hogy a hét hat napján sárgarépából készült a leves. Egyik nap ráadásul, még sárgarépa főzelékkel tették változatosabbá a menüt. Szívesen kávéznék együtt az élelmezésvezetővel! Amatőrként is lennének javaslataim. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a kórházi kaja esetében nincs választási lehetőség. Ettől felbátorodik a szolgáltató, és nem kell foglalkoznia a minőséggel. Bármit ad ki, nem kapsz mást. Próbálj reklamálni. Erről ennyit! Lássuk inkább a mai kaját, mert még felmegy a nyomásom.
Zellerkrém leves érkezett, aminek kitűnő élettani hatásai vannak. Tegnap este megnézve az étlapot, hirtelen elgondolkoztam, vajon fagyasztott zellerből készítik-e a mai levest. A zellergumó nagyon sokáig eltartható, de nem hiszem, hogy nem a kényelmesebb megoldást választották a konyhán. Én a fagyasztottra fogadnék. Nem nagy összegben, mert ebben nem vagyok biztos. Azon is gondolkoztam már, hogy miként fogom tálalni. Arra gondoltam, egy kevés friss petrezselyem zöld, nem fog ártani neki. Ez az egyetlen biztos pont a kertemben, mert a legnagyobb fagyban is szépen zöldellt. Remélem, megint szép lesz a kicsi kertem. Jön a tavasz, és már nagyon várom.
Kis ízelítő a tavaszból a főétel, ami legalább a nevében a tavaszt idézi. Tavaszi töltött borda pikáns mártással az étel neve, és le mertem volna fogadni, hogy vegyes zöldség kerül töltelékként a húsba. Természetesen a fagyasztott változat. Már írtam róla, hogy a kórházban (szerencsére régen élveztem vendégszeretetüket) túl egysíkúak voltak az ételek. Holott más, azonos árfekvésű, akár fagyasztott alapanyagokkal lehetett volna színesíteni a menüt.
Nem hiszem, hogy csak fagyasztott sárgarépa létezik a hűtőkamrában. Ezért vagyok mérges! Ugyanolyan áron mást is lehet venni. Ezt még egy amatőr szakács is tudja! Tudatom még egyszer az élelmezésvezetővel, hogy ha itthon ilyen lenne a kaja, az már válóok lenne. Néhány általam ismert gasztrobloggert, bátran be mernék állítani tanácsadónak! A korábbi Kórházi Kulináris Kalandjaimról beszámoltam már, és itt el is olvashatjátok. Ilyen ételben, mint amit ma tálaltam, még csak nem is reménykedhettünk a kórházban. A pikáns mártás egyébként nem más, mint egy fokhagymás, enyhén köményes besamel, ami illik az étel egészéhez.
Székelykáposzta a másik főétel, ami az én ebédem lesz. Fiam nem szereti a káposztás ételeket, a töltött káposztát is meghámozza, egyenlőre. Később változni fog az ízlése, tudom saját példámon.
Bevallom, ennek is utánanéztem tegnap este, de rájöttem nincs székelykáposzta receptem. Van viszont toros, ami majdnem olyan, mint a székely. A székelykáposzta egyébként nem erdélyi étel. Bizonyos Székely János levéltáros, aki közeli ismeretségben volt Petőfivel, késő éjjel megéhezvén betért egy vendéglőbe éhségét csillapítandó. Mivel már majd minden elfogyott, a vendéglős a pörköltmaradékot, kevés savanyú káposztát, és tejfölt rakott elé. Így születnek a nagy dolgok. Azóta él ez az étel székelykáposztaként a köztudatban. Mivel én torost szoktam inkább készíteni, ami nagyon hasonló a székelykáposztához, annak a receptjét hozom ide. Bográcsos oldalam első, de jó hangulatú írását láthatjátok, sőt még főzővideót is csináltam a torosról. Ha van a hűtőben kevés pörkölt, egy marék főtt rizs maradékként, a torosból egyszerű kavarással el tudjátok készíteni gyorsan a székely változatot. Na kavarok, mert van mit csinálnom! Jó étvágyat!
Tegnap jelentős jubileumokat ünnepelhettem blogjaimon, és a jövőben erre koncentrálok. Az elv is maradt, miszerint: nem azért főzök, hogy írhassak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ez alól kivétel ez az oldal, ahol nem saját főztjeimről írok véleményt, hanem annak a konyhának a minden nap érkező ételeiről, ahonnan ellátnak bennünket a napi betevővel. Igen jó minőségben! Bejegyzéseimmel azt próbálom bebizonyítani, hogy kevés pénzből is lehet finom ételeket főzni. Legutóbbi kórházban töltött napjaim után jöttem rá, hogy milyen óriási különbség van a két kaja közt. A kórházi szegényes, egysíkú, sokszor íztelen, míg ez változatos, finom, bőséges. Tudom, hogy mennyi jut a kórházi étkezésre, de én azon akadtam ki, hogy a hét hat napján sárgarépából készült a leves. Egyik nap ráadásul, még sárgarépa főzelékkel tették változatosabbá a menüt. Szívesen kávéznék együtt az élelmezésvezetővel! Amatőrként is lennének javaslataim. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a kórházi kaja esetében nincs választási lehetőség. Ettől felbátorodik a szolgáltató, és nem kell foglalkoznia a minőséggel. Bármit ad ki, nem kapsz mást. Próbálj reklamálni. Erről ennyit! Lássuk inkább a mai kaját, mert még felmegy a nyomásom.
Nem hiszem, hogy csak fagyasztott sárgarépa létezik a hűtőkamrában. Ezért vagyok mérges! Ugyanolyan áron mást is lehet venni. Ezt még egy amatőr szakács is tudja! Tudatom még egyszer az élelmezésvezetővel, hogy ha itthon ilyen lenne a kaja, az már válóok lenne. Néhány általam ismert gasztrobloggert, bátran be mernék állítani tanácsadónak! A korábbi Kórházi Kulináris Kalandjaimról beszámoltam már, és itt el is olvashatjátok. Ilyen ételben, mint amit ma tálaltam, még csak nem is reménykedhettünk a kórházban. A pikáns mártás egyébként nem más, mint egy fokhagymás, enyhén köményes besamel, ami illik az étel egészéhez.
Székelykáposzta a másik főétel, ami az én ebédem lesz. Fiam nem szereti a káposztás ételeket, a töltött káposztát is meghámozza, egyenlőre. Később változni fog az ízlése, tudom saját példámon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése