Jubilálok! Írás közben vettem észre, hogy nagy nap van oldalam történetében. Egyre kevesebbet foglalkozok statisztikával, de a kerek számokra odafigyelek. 250. bejegyzésemhez érkeztem ezen az oldalon. A másikon pedig elértem a 100.-at, így teljes az öröm. Mindezt természetesen nektek köszönhetem, mert ha nem olvasnátok, nem lenne értelme írni. Néhány héten belül szervezek is egy új játékot blogomhoz kötődő Fb oldalamon, hogy ne csak én örüljek. Teljesen új, eddig általam kipróbálatlan játékot tervezek. Barátaim azt mondták, egész jó rendszergarázda lett volna belőlem. Nagy fába vágtam a fejszémet, de remélem nem szorul bele. Számítógépes ismereteimhez, autodidakta módon jutottam hozzá. Igaz, hogy a nyolcvanas évek elejétől tudtam, ez lesz a jövő, és nem akartam szégyenbe maradni leendő gyermekeim előtt. Az idő engem igazolt. A most nevetségesnek tűnő néhány kilobájtos Spektrumra programot írtam, és dolgoztam vele. Azóta sem bántam meg, mert képben vagyok, és nem kell szégyenkeznem gyerekeim előtt. Ők már a levegővel együtt szívják magukba a tudományt, és nem felejtem el, mikor az akkor három éves fiamtól a vendégségben lévő kamaszok kérdezték meg a Super Mario pályáinak titkait. Ja, és végig is tudta játszani, anélkül, hogy valaki felvilágosította volna a játék menetéről. Ösztönösen ráérzett. Utána jöttek a partyk, amikor fel kellett pakolni a cuccost, és több gépet összekötve játszottak. Sokszor alvás nélkül, egész éjjel. Ma más a helyzet. Most is hallok időnként robbanásokat, gyanús zajokat az emeletről, Áron rezidenciájából, de ma már mindenki játszik. A neten, a Facebookon. A legtöbb játékfelkérést, nyugdíjas hölgyismerőseimtől kapom, amiért eleinte mérges voltam, de már megszoktam. A felkéréseket figyelmen kívül hagyom, amiket lehet, kikapcsolom, de nem ápolok rossz viszonyt a felkérőkkel. Kivéve az erőszakosokkal.
Hamarosan ebédidő van, így illik azzal is foglalkozni. Legelőször természetesen a levessel, aminek minden alkalommal rögtön nekiesek. A májgaluskalevesnél, először a galuskát kóstolom meg. A hús, vagy csont alaplével, amibe zöldségeket is főnek, nincs mit törődni. Igaz, hogy azt is el lehet sózni de a lényeg a galuskán van. Annak íze, és főleg az állaga a mérvadó. Nagyon elronthatja az egyébként finom levest, egy rosszul megfőtt galuska. Ha túlfőtt azért, ha kemény még, azért. A legjobb esetben tökéletes az állaga, és akkor nem érdekel, hogy van-e sapka a nyuszin. És mivel a jubileumokról írtam az elején, szánom-bánom, de egyről elfelejtkeztem. Azon az oldalon, ahonnan a szinte még meleg májgaluskaleves receptet hoztam, ez a 151. írás. Ezt tegnap, késő este írtam, de elfelejtettem ünnepelni. Sebaj, este kibontok egy bort. De először befejeztem a századikat főoldalamon. Most már megérdemlem az itókát! A leves egyébként ma kitűnő. Igaz, hogy előkeresném a kisebb lyukú galuskaszaggatót. De ez már csak a kötözködés kedvéért van!
Nem kellett sokat keresgélnem, hogy a főételként érkező zöldborsófőzelékhez is találjak saját receptet. Ez is van már a gyűjteményben. A különbség az, hogy a mai főzelék sült kolbásszal érkezett. Tény, hogy bármilyen feltéttel fogyasztható, és nekem bármikor jól esik. Itt a receptje. Gondolom, másnak is ízlik. Könnyű étel, így lehet, hogy a pohár bort nem halasztom estig.
Maradt még a mustáros csirkecomb, de arról nem írok receptet. Nem mintha nem lenne könnyű, hiszen nem kell vele sokat kínlódni. Sóval, őrölt borssal megszórni, és mustárral bedörzsölni. Legjobb, ha a pácolást már előző este megcsinálod, mert akkor finomabb, hiszen jobban átjárják az ízek. Én ráadásul a pácolás után meg is szoktam mikrózni 3 percig, mert akkor még jobban beszívja a hűtőben a husi a pácot. Szeretjük a csirkét minden formában. Természetesen legjobban a friss tanyasi jószágokat, mert egészen más az íze, mint a csirkegyárból valóknak. Mivel hétfőn vettünk három gyönyörűséget, hétvégén valószínű abból készül valami. Nem mindből egyszerre, mert egy is elég, hogy egész hétvégén jó lakjunk. Mostanában, legnépszerűbb receptem a tejszínes csirkemell csíkok, ami méltán sikeres.
Már csak a sütiről nem írtam. Még nem jutottam el addig, hogy megegyem, majd a pohár bor után, amit az ünneplésre szántam. Apropó süti! Nagyon várom már a tavaszt, mert be van ütemezve egy üzemlátogatás is, ahol megkukucskálok egy cukrászüzemet. Természetes, hogy viszem magammal kedvenc képítőmet is, így méltó beszámolót fogok írni a randiról. A legintimebb részleteket ki fogom fecsegni.
Addig is jó étvágyat!
Addig is jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése