2014.02.25. Szilvaleves, Dubarry csirkemell, rakott brokkoli.

Tegnap, a nagy ígéretek napja volt! Remélem, néhány napon belül, jön a nagy beteljesülések napja is! Mint már eldicsekedtem vele, több fórumon is nyertem receptjeimmel. Eddig hiába vártam a megígért ajándékokra, de tegnap végleges ígéretet kaptam, hogy napokon belül megérkezik, legalább egyik részük. Nem szeretem a sumákolást! És azt különösen nem, ha megígérnek valamit, aztán többet szó sem esik róla. Úgy érzem, - mint eddig bármikor életemben, - most is sokkal többet adok, mint amivel viszonozzák. Pedig ha tudnátok, milyen jól esik, amikor megkérnek valamire, időt, energiát, pénzt fektetek bele, és cserébe ígérnek érte valamit, amivel el is dicsekszek Páromnak, és számítok rá! Ilyenkor, ismét értékes embernek érzem magam. Elismerik munkámat. Aztán kiderül, mégsem! Még a befektetett pénz sem térül meg! Zavarban vagyok, mikor rákérdez, mi van az ígérettel. Pedig nincs okom szégyenkezni. Szégyellje magát az, aki nem teljesítette amit megígért! Remélem, hamarosan kilábalok ebből a számomra igen kellemetlen szituációból, és feltűnik a fény az alagút végén! Apró dolgok, de ha összegyűlik nyolc-tíz hasonló eset, az kellemetlenül érint, és bosszant. 
Az elmúlt hetekben, jelentős ismeretekre tettem szert a Facebookon zajló, különféle játékokkal kapcsolatban. Átélt, negatív tapasztalataimat meg is osztottam. Látva viszont a játék örömét, úgy döntöttem, hamarosan saját blogoldalamon is fogunk játszani. Nem marketing célzattal, csak úgy. Azért, hogy mások örömüket leljék benne. Úgy tűnik, a homo ludens (játékos ember) erősebb lett énemben az utóbbi időkben. Egy kedves, helyi ismerősömnek, régi barátomnak is besegítek egy játék megszervezésében. Új kihívás! De ez még nem biztos addig, míg a részleteket meg nem beszéljük. Egy biztos pont viszont létezik hétköznapjaimban, ez pedig a kaja, és a hozzájuk tartozó receptek.

Szilvalevessel kezdődik a mai menü. Hiába kandikáltam ki a kertbe, a szomszéd szilvafáján semmit nem látok, így "tűzbe merem tenni a kezemet", hogy nem friss szilvából készült a leves. Mily szerencse, hogy biztosan nem jutok a híres római hős, Mucius Scaevola sorsára, aki tényleg tűzbe tette jobb kezét,  na nem a szilvaleves miatt, hanem hogy lássák milyen bátor gyerek! A bátort helyettesítsétek be azzal, amire gondoltok! Azzal!  Bár nagyon tavaszias az idő, a szilvaérés még odébb van. Na meg más felhasználási módja is van a szilvának, és most nem a lekvárkészítésre gondoltam. Eszembe jutott az a finom almapálinka, amit bőséges aszalt szilva ágyra helyeztek, és a hétvégén, néhány kupicával megkínáltak belőle. Miért ezen jár az eszem, amikor a levesről kellene írnom? Talán azért, mert a szilvát az előbb említett, ugyancsak cseppfolyós állapotban jobban szeretem, mint a belőle készített levest. Ez van! Egy gyümölcsleves receptet is idebiggyesztek, hátha valaki mégsem páleszt kíván főzni a szilvából, ha eljön az ideje. Csinálhatjátok mindenféle más gyümölcsből is, hiszen univerzális a recipe.

Furcsa nevű finomság az egyik főételünk ma. A névadója bizonyos Dubarry gróf felesége, aki a főúri körökben arról volt ismert, hogy különféle politikai, és gazdasági előnyökért cserében, hajlandó volt testi kontaktust létesíteni az adományozóval. Magyarul prosti volt, az úri fajtából. Az étellel szemben viszont semmi előítéletem nincs, sőt receptet is hozok róla. Azt az írásomat, amiben bővebb áttekintést kaptok, de lényegesen nehezebb kihámozni belőle a valódi receptet. De ezt szeretitek bennem. Nem? Itt a Dubarry szelet receptje.

A másik választható főétel, egy csőben sült étel, a rakott brokkoli. Más rakott ételekhez hasonlóan darált húst, rizst, mártást, és az aktuális zöldséget tartalmazza, aminek a tetejére még egy tejfölös réteg is kerül. Azt, hogy milyen zöldséget használunk hozzá, csak saját leleményességünkön múlik. Ezúttal a konyha, erre a hétre szóló étlapjának összeállítója vállalta magára a felelősséget. Az elkészítés pedig a szakácson múlik. Óriási előkészítést nem igényel. A brokkolit rózsákra szedni, (ha fagyasztott, akkor már ezt is megtették a konzervgyárban) blansírozni, (pillanatra forró vízbe mártani, és nem megfőzni), a húsos ragut elkészíteni, majd az egészet tepsibe rétegezni, és megsütni. Ezt már tegnap este elkészítették, mert nem muszáj forrón tálalni, sőt kicsi hűtés után sokkal szebben lehet szeletelni. Univerzális receptet hozok még az elsők közül, amiben több rakott (csőben sült) zöldségről írok. Épp a brokkolival kezdek benne. Itt található.
Ennyi a mai kajákról. Nem ússzátok meg, mert holnap is jövök! Jó étvágyat!