Néhány napja, apróságokat osztok meg saját életemből. Így jobban megismerhet az, aki eddig nem látott bele mindennapjaimba. Pedig mint azt már írtam, életem nyitott könyv. Természetes, hogy még a sikeres emberek életében is vannak kudarcok, sőt olyan periódusok, amikre a kudarcok inkább jellemzőek, mint a sikerek. Úgy tűnik, nálam ez most van soron. Na nem kell nagy dolgokra gondolni, de az apróságokból is elég már. Hirdetnek egy receptversenyt, pályázok, megfelelek a feltételeknek, a receptem felkerül a kiíró oldalára, de nem hirdetnek nyertest. Így olcsóbb! A kiírásban minden földi jót megígérni, aztán csöndben maradni. Ez csak egy, és nem is érdekes. Ebben az évben, minden héten volt egy találatom a lottón. Volt, amikor kettő is, de mindkettő másik szelvényen. (mindössze két szelvénnyel játszom, nem rossz arány) Jó lenne ennyi apró kudarc után, egy kis siker a hétvégén. Álmodik a nyomor! Pedig egész életre megoldaná problémáimat, nem beszélve arról, mennyi új kaját tudnék csinálni, mert minden biztosítva lenne hozzá.
De nem is erről lenne szó, hanem életem egyik legmulatságosabb kudarcáról. Úgy döntöttem viszont, hogy ma először a kaját ismertetem. Ha valaki csak arra kíváncsi, gyorsan letudhatja. Aki sületlenségeimre is, az olvassa tovább. Úgy érzem így korrekt! Lássuk tehát először a kaját!
Zöldbableves jött. Recept nélkül egyenlőre. Elharapózott a Facebookon egy csúnya szokás. Velem még évekkel ezelőtt fordult elő, hogy az ételfotóra kommentben jött: "recept?" Csak így, mindenféle előjáték nélkül. Legalább egy szolíd petting anyám! Mivel mostanában minden ételfotóm mellé legalább valami leírást is mellékelek, ez rég fordult elő. Bosszant viszont, hogy egy kép megosztása után, másodpereken belül képébe vágják az illetőnek "recept?" Nem mintha el akarná készíteni a kommentelő, csak úgy. Csak azét, hogy lássák, ő figyel mindenre, és nehogy már infó nélkül maradjon bárki. A recept egyébként egyáltalán nem érdekli, mert soha nem főz, sőt elmondja, hogy még fényképezőgépe sincs, ezért az internetről leszedett kajafotókat mutatja be saját ebédjeként. Legjobb esetben odabiggyeszti, hogy "a kép illusztráció" Más lenne, ha udvariasan megkérné az illetőt, legyen kedves leírni hogyan csinálta, mik kellenek hozzá, ehelyett: "recept?"
Van másik! Aki minden kép után odaírja, hogy: "osztva" Vannak olyan promóciók, ahol a megosztással bele lehet kerülni egy sorsolásba, ahol evőpálcika-hegyezőt, vagy mágneses arcpakolást lehet nyerni, és a megosztással neki is esélye lesz a nyereményre. Csupa hasznos dolgokra! Aztán a biztonság kedvéért, minden kép után odaírja, hogy "osztva". Erre jön a többi sok..... barátja, ismerőse, akik szintén odaírják: "osztva" Miért bosszant az emberi együgyűségnek eme megnyilvánulása, nem tudom. Lehet, hogy csak azért, mert én nem ilyen vagyok. Pedig toleráns is vagyok, meg főleg kalandozó.
Látjátok! Most is a zöldbablevesről kéne írnom, és ehelyett saját problémáimmal vagyok elfoglalva. A zöldbableves viszont finom. Megfelelő beltartalommal. Kedden kérdőívet küldtek ki az ételekkel kapcsolatban, és volt olyan, aki panaszként beírta, hogy kevés betűtészta volt a paradicsomlevesben. Még meg is számolta! Noooormááális?! Javaslom a konyhának, hogy csináljanak neki kákalevest, hátha abban is megtalálja a csomót! Ha nem,akkor túl hígnak, vagy túl sűrűnek fogja találni a habarást, de ha ezt sem, akkor "nincs rajta sapka" lesz a kifogás!
Főételként rántott sajt jött petrezselymes rizzsel, és tartárral. "recept?" A múltkor megérdeklődtem a konyhán, és választ is kaptam. Trapista sajtból készítik, helyben panírozva, ipari olajsütőben, forró olajban, gyorsan kisütve. Mindkét fiam szereti. Gergő állandóan kevesli a mellé küldött tartár mártást, de Áron nem kér mellé belőle. Ő ketchupot nyom mellé rendesen, mert mindent azzal eszik. Ma is így fogja enni.
A másik főétel miatt biztosan nem fogunk hajba kapni, mert azt a gomba miatt nem szereti annyira. Így tehát a bakonyi csirkemell, ami ma érkezett, egyértelmű, hogy az én ebédem lesz. Erről viszont szolgálhatok recepttel is, és míg el nem felejtem, ide is hozom. Sőt egész kis regényt kaptok a bakonyi módra készült ételekről. Mint általában, ma is makarónival érkezett ez a kitűnő, hibrid étel, ami a gombapaprikás, és más alapanyagok házasításából jött létre. Savanyúság ma nem jár, de akár nem is kellene mellé, a bőséges szaft miatt. Mivel nekem van, finom, csemege zöld paradicsomom, még a múlt őszről, azt teszek a tányérra.
Most viszont átértékeltem a mai feladatot. Úgy döntöttem, elég hosszú így is írásom, így életem egyik legmulatságosabb kudarcáról holnap fogok beszámolni. Diszkós pályafutásomhoz kapcsolódik, és bár rajtam kívül álló okok miatt vallott kudarcot, most is sokat beszélünk róla az érintettek körében. Mindig vidáman gondolunk vissza rá. Máris megírom, legalább holnap nem kell annyit dolgoznom rajta. Ez pedig egy óriási marketingfogás. Benneteket esz a fene, hogy vajon mi lehet az a nagy kudarc, amiért várni kell még egy napot. Kibírjátok?
De nem is erről lenne szó, hanem életem egyik legmulatságosabb kudarcáról. Úgy döntöttem viszont, hogy ma először a kaját ismertetem. Ha valaki csak arra kíváncsi, gyorsan letudhatja. Aki sületlenségeimre is, az olvassa tovább. Úgy érzem így korrekt! Lássuk tehát először a kaját!
 |
| osztva! |
Látjátok! Most is a zöldbablevesről kéne írnom, és ehelyett saját problémáimmal vagyok elfoglalva. A zöldbableves viszont finom. Megfelelő beltartalommal. Kedden kérdőívet küldtek ki az ételekkel kapcsolatban, és volt olyan, aki panaszként beírta, hogy kevés betűtészta volt a paradicsomlevesben. Még meg is számolta! Noooormááális?! Javaslom a konyhának, hogy csináljanak neki kákalevest, hátha abban is megtalálja a csomót! Ha nem,akkor túl hígnak, vagy túl sűrűnek fogja találni a habarást, de ha ezt sem, akkor "nincs rajta sapka" lesz a kifogás!
Most viszont átértékeltem a mai feladatot. Úgy döntöttem, elég hosszú így is írásom, így életem egyik legmulatságosabb kudarcáról holnap fogok beszámolni. Diszkós pályafutásomhoz kapcsolódik, és bár rajtam kívül álló okok miatt vallott kudarcot, most is sokat beszélünk róla az érintettek körében. Mindig vidáman gondolunk vissza rá. Máris megírom, legalább holnap nem kell annyit dolgoznom rajta. Ez pedig egy óriási marketingfogás. Benneteket esz a fene, hogy vajon mi lehet az a nagy kudarc, amiért várni kell még egy napot. Kibírjátok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése