Tegnap jóval hosszabb bevezetőt írtam a szokásosnál, ami azért következhetett be, mert jó egy órával később jött a kaja a szokásosnál. Ritkán fordul elő, biztos oka volt a malőrnek. Az étlap mellett, ami minden kedden érkezik, egy kérdőívet is kaptunk. Nem azt, amire gondoltok! Azzal kopogtatnak. Én a konyháról érkezőre gondoltam, amit ki fogok tölteni, bár napi kapcsolatban vagyok a menedzsmenttel, és ismerik véleményemet. Na meg olvassák, a napi ételhírmondómat is.
Az elmúlt napokban kicsit többet tudtatok meg rólam, és folytatni is fogom a bemutatkozást. Szépen, apránként. Mivel tegnap hosszúra nyúlt írásom, ma kicsivel rövidebb leszek, és keveset beszélek magamról.
Már elárultam, hogy több receptoldalra töltök fel ételeket, de furcsa dolgot vettem észre. A Főzni Jó oldalon, a hét kérdése: "Milyen a hús párizsiasan?" a--natúr, b--palacsintatésztába mártott, c--lisztbe, majd tojásba mártott lehetséges válaszok közül, a "b" vezet 56-44% arányban a "c"-vel szemben. Mondom én, hogy az alapfogalmakat kellene tisztázni! Hát Kedveseim!!! Nem mártjuk a húst palacsintatésztába, ha párizsi szeletet akarunk csinálni. Aztat bizon először kikloffoljuk, megsózzuk, utána lisztbe, majd tojásba forgassuk. Prézli nem kő hozzá, mer az mán a bécsi szelet, (wiener snitzel) ami tegnap volt, de ma egészen más az ebéd. ((Nem dicsekvés, de még osztrákul is tudok! Látjátok? )) (((nem vagyok én éttermi fogyatékos!))) ((((az IQ-m vetekszik a pível)))))
A tarhonyaleves kerül ma először az asztalra. Úgy ahogy szokott, zöldségesen, krumplival, és persze tarhonyával. Apropó! Milyen volt a tavalyi tarhonyatermés? Nem vitte el az aszály a bokrokat? Legközelebb ezt is fel lehetne tenni kérdésnek az említett receptoldalon, hogy vajon fán, vagy bokron terem a tarhonya? Vagy esetleg gyökéren? Ha már kérdés! Az étterem kérdőívén szerepel az is, hogy mennyire vagyok megelégedve az ételek fűszerezésével. Elégedett vagyok. Én sokkal fűszeresebben étkezem, mint sokan mások, de nekem van rá lehetőségem, hogy megfűszerezem az elém tett kajákat. Elvenni viszont nem lehet belőlük! Ezért meg vagyok elégedve velük. Több mint 50 féle fűszerem van itthon, melyek közül legalább húszat rendszeresen használok is. Az asztalra kerülő ételek utófűszerezésére viszont elég a só, a borsőrlő, és a csilipaprikáim keverékét őrlő malom. A többi fűszert, csak főzés közben használom (használjuk) Persze, hogy vannak kedvenceim, de minden ételhez más illik. Legsűrűbben a chiliféléket, a bazsalikomot, és a kaprot használom.
A kaprot például a tökfőzelékhez. Milyen furfangosan vezettem fel a következő ételt?! Még magam is meglepődtem. Úgy tűnik, ma megint pihent vagyok. A múltkor, pont ott jártam a konyhán amikor tökfőzelék készült. Maga a folyamat ismert volt előttem, csak a mennyiség, ami meglepett. Hiába! Más itthon négy fő részére, mint a konyhán hatszáznak főzni. Most is előttem van, a több zacskónyi gyorsfagyasztott gyalult tök, amihez mellé volt csomagolva a kapor is (a fagyott áru közepén, külön zacsekban, amiből néhányat ki kellett később halászni!!!). A rengeteg tejföl, cukor, ecet, liszt, melyek általam sosem használt mennyiségben szerepeltek az előkészítőn. A tökfőzelék egyébként kedvenc főzelékem. A múltkor annyira bekajáltam belőle, hogy éjszaka felkeltem. Akkor írtam meg ezt az ódát a tökfőzelékről.
A tálalással ma komoly gondjaim voltak, mert mint az várható volt, a fasírt széthullott. Most kellett alkalmazott grafikusi képességem, és ezt hoztam ki belőle!
Bármennyire furcsa, van több halas receptem is, melyek közül legjobban tán ez hasonlít a mai kajára: itt látható. Bár a ma érkezett natúr, és én citromosan, borsosan csináltam, de a halak bármelyik változatát szeretem. Ezt a halas ételt két hónapja készítettem, amikor megkaptam nyereményemet, egy 5000Ft-os vásárlási utalványt. Mivel kéthavonta versenyezhettem érte, most is járna, de valahogy elfelejtkeztek róla. Sok másról is, de nem lenne elég több oldal sem, hogy felsoroljam. Pedig rögtön el tudnám költeni, új kaják alapanyagaira. Leginkább azt nem szeretem, ha elvégzek valamit, amibe anyagot is vásárlok, és itt marad a nyakamon. Sajnos, nagyon szerények anyagi lehetőségeim, ezért esik rosszul, ha átvernek.
De ez a mai kajával kapcsolatban, szóba sem kerülhet, mert finom, rendkívül bőséges, van éhes száj, ami elpusztítsa! Általában mindent, ami akár saját konyhánkban készül, akár ételhordóinkban érkezik. Természetesen a sütit is beleértve. Hétvégén volt Gergő szülinapja, és természetes, hogy itthon is készültek sütik. A vendégek is hoztak, de ne higgyétek, hogy bármi maradt. Olyat kell csinálni, ami biztosan ízlik mindenkinek. Kísérletezésnek nincs helye. Sokat veszek részt recept, és főzőversenyeken, általában eredményesen. Leginkább azt szeretem, ha megadott anyagokból kell valamit főzni. Az igazi agytorna. Tudomásul kell venni viszont, hogy ilyenkor nem létezik kedvenc alapanyag. Semmi nincs, ami mindenhez illene! Nincs univerzális hozzávaló! A zsűri viszont nagyon ért a bírálathoz. Az a dolga, hogy értékeljen. Nem, értékelhető, ha valaki curryt tesz a Magyaros pörköltbe. Illetve értékelhető, de ne lepődjön meg az, aki elkövette a szentségtörést. Tudom, mert kóstoltam már ilyet. Inkább nem véleményezem. Azt sem, amikor valaki, egy nagyobb zacskónyi tárkonylevelet tett a kacsaraguba. Vagy túl sok szarvasgombát, mert az drága, és lássák, hogy telik rá. Azt is tudomásul veszem, hogy bizonyos versenyeken vannak VIP befutók, bár nem értek egyet vele. Volt anno egy falunap, ahol minden évben ugyanaz a három csapat nyert, más-más sorrendben. A zsűri a falu asszonyaiból állt, akik természetesen tudták, kié az étel. Aztán egyszer felkértek engem is zsűrizésre. Volt meglepi!
De megint magukkal ragadtak az emlékek. Hiába, én már csak ilyen vagyok! Bocsi, hogy megint hosszabb lett az írás. Tegnap javasoltam, hogy kezdjétek a végén!
Ma pedig a mai piskótatekercs elfogyasztásával, én is zárok. Holnap megint jövök!
Az elmúlt napokban kicsit többet tudtatok meg rólam, és folytatni is fogom a bemutatkozást. Szépen, apránként. Mivel tegnap hosszúra nyúlt írásom, ma kicsivel rövidebb leszek, és keveset beszélek magamról.
Már elárultam, hogy több receptoldalra töltök fel ételeket, de furcsa dolgot vettem észre. A Főzni Jó oldalon, a hét kérdése: "Milyen a hús párizsiasan?" a--natúr, b--palacsintatésztába mártott, c--lisztbe, majd tojásba mártott lehetséges válaszok közül, a "b" vezet 56-44% arányban a "c"-vel szemben. Mondom én, hogy az alapfogalmakat kellene tisztázni! Hát Kedveseim!!! Nem mártjuk a húst palacsintatésztába, ha párizsi szeletet akarunk csinálni. Aztat bizon először kikloffoljuk, megsózzuk, utána lisztbe, majd tojásba forgassuk. Prézli nem kő hozzá, mer az mán a bécsi szelet, (wiener snitzel) ami tegnap volt, de ma egészen más az ebéd. ((Nem dicsekvés, de még osztrákul is tudok! Látjátok? )) (((nem vagyok én éttermi fogyatékos!))) ((((az IQ-m vetekszik a pível)))))
A tálalással ma komoly gondjaim voltak, mert mint az várható volt, a fasírt széthullott. Most kellett alkalmazott grafikusi képességem, és ezt hoztam ki belőle!
De megint magukkal ragadtak az emlékek. Hiába, én már csak ilyen vagyok! Bocsi, hogy megint hosszabb lett az írás. Tegnap javasoltam, hogy kezdjétek a végén!
Ma pedig a mai piskótatekercs elfogyasztásával, én is zárok. Holnap megint jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése