2014.02.13. Tojásleves, pácolt, roston sült tarja,pacalpörkölt.

Sokszor álmodok mostanában főzésről, egyéb szituációkról, ami a gasztronómiával kapcsolatos. Jó esetben fel is riadok, amikor egy olyan ételt készítek álmomban, amit eddig még senki nem csinált, és szeretném később megcsinálni. Megtörtént már többször, hogy álmomban született ételemmel óriási sikert arattam szakmai körökben. Pedig csak amatőr vagyok. Most éjszaka is ez történt, és remélem később be is mutathatom szüleményemet. Ma éjszaka több dologról is álmodtam. Katonakoromról, aminek az élményei az idők során megszépültek, pedig akkor nem mind volt fényes. Két év az ember életéből, amiben rá van utalva másokra, szabályok szerint kell élni, és még véletlenül sem teheti azt, amit szeretne. Nem hiányzik, de néha eszembe jut, hasznosak is voltak a katonaévek. Lehet, hogy valamilyen más formában, nem ártana ifjainknak sem. Megtanulnának bizonyos együttélési normákat, és fegyelmet is. Ez az én véleményem, és valószínű a több mint két év szolgálat miatt van így. Én nem csak sorkatona voltam, hanem még két alkalommal, tartalékosként is be kellett öltöznöm. Ezek az alkalmak jobban hasonlítottak már az "operettkatonasághoz".   Kis csapatomnak, akik közül sokan lényegesen idősebbek voltak mint én, nekem kellett biztosítani azt, hogy a két hét, amit elvettek életünkből, totál felesleges dolgok miatt, elviselhető legyen. Így történhetett meg, hogy nejem minden délután öt órakor, előállt a Skodával, aminek a csomagtartójában egy láda sör volt. Bűneim elévültek, így bátran merem kijelenteni, hogy ezzel tettem elviselhetővé mindannyiunk életét. Nem kértem mást cserébe, csak azt, hogy a ránk bízott feladatokat maradéktalanul végezzük el. Sikerült! A kalandozások kora lejárt, de őseim biztosan a nagy kalandozók közt voltak, mert sűrűn traktállak benneteket látszólag felesleges dolgokkal. Jöjjön a kaja!

Tojásleves érkezett, amiről rögtön eszembe jutott a Kolbász színházban fogyasztott, és később általam is elkészített rosztyóka leves. Ez is köményes alapba csorgatott tojásleves, csak kevés krumplival fel van turbózva. Na meg kolbásszal! Mivel mással lehetne Gyulán? Lokálpatrióta vagyok, így minden, városomhoz kapcsolódó dologgal, történéssel többet foglalkozok mint mással. Vannak még ilyenek körülöttem. Ilyen az a három pasi is, akik a Kolbász színházat létrehozták, és úgy tűnik volt eredménye. A rosztyókaleves receptjét azért idehozom.

A pácolt, roston sült tarját is megkóstoltam, de csak a mártást, egy falatnyi rizzsel. Mivel ma nem ez lesz az ebédem, többet nem ettem belőle. Nagyon jó volt ez az egy falat. A mártás erősen fokhagymás, de nem tolakodóan. Illik az egész étel összhangjához, kiegészítve a zöldséges rizs  semleges ízét. Biztosan a tarjaszelet is be lett fűszerezve, de ma nem kóstolom meg, mert nem én eszek belőle. Furcsa, de van olyan ismerősöm, aki a kitálalt ételek közül, rögtön belekóstol párja kajájába is, és ha az jobban ízlik neki, akkor isten ments! Többször láttam már étteremben, hogy szó szerint lenyúlta a másik kaját. Nálunk nincs ilyen, bár fordult már elő, hogy látva feleségemet, aki úgy érezte rosszul döntött az ételrendeléskor, felajánlottam sajátomat. De rég is volt, amikor még sűrűn jártunk étterembe.

A másik főétel viszont egyértelmű, hogy enyém lesz. Ezt, még ha felajánlanám, akkor sem fogadná el sem fiam, sem feleségem. Nem szeretik a pacalt! Tudomásul veszem, mint azt is, hogy nincsenek egyedül. Sokan nem csípik, mert tudják, hogy miből van. Igen! A marha gyomrából. Alaposan megtisztítva, megfelelően hőkezelve, előkészítve, jól megfőzve. Mivel ma már konyhakész pacalt lehet leginkább kapni, az előkészítés nem okoz gondot. Gyakorlatilag ez a művelet a legmeghatározóbb. Megtisztítani, abálni, nem könnyű dolog, és ha nem jól végezzük, akkor elronthatja a végeredményt. A mai eredményt nem mondanám kiválónak, mert érzésem szerint, kicsit főhetett volna még a pacal, de akik később kapják, valószínű már puhábbat kapnak mint én. A fűszerezése viszont tökéletes. érdekes, hogy a pacalról is katonaidőm jutott eszembe, mert kevés finomabb pacalt ettem még, mint amit a kiskunhalasi helyőrségi klubban szolgáltak fel. Köret nélkül, friss, meleg kenyérrel. Ismét egy pozitív élmény a múltból!

Mindkét főétel mellé jár savanyúság is, ami ma friss, forrázott káposztasaláta. Csodálkoztam is, hogy ritkán kapunk ebből a kedvelt savanyúságból. Sok helyen lakodalom elképzelhetetlen, enélkül a gyors, egyszerű, olcsó savanyúság nélkül. Délelőtt megcsinálják, este már fogyasztható. Nem kell más hozzá mint forró víz, ecet, só, kevés cukor, és köménymag. kedvenc savanyúim közé tartozik, de a csalamádé, mindent visz.
Én viszont végeztem, megint kicsit hosszúra nyúlt beszámolómmal, de remélem, nem untattalak benneteket. én már csak ilyen vagyok, és nem hiszem, bármi rávenne, hogy változzak!
Jó étvágyat!