2014. február 12., szerda

2014.02.12. Kacsanyak leves, főtt sertésszelet meggymártás, tarhonyás hús.

Olvastam, hogy egy parlamenti képviselő, lábát törvén kórházba került, és úgy nyilatkozott a kórházi kajáról: "ennél még a börtön-beli is jobb volt!" A kórházi ételekkel kapcsolatban, sajnos voltak már tapasztalataim, de a börtönbeli kaját még nem kóstoltam. Pedig lehet, hogy ez a trendi? Bevallom, nem is szeretnék új blogot nyitni a börtönbeli kulináris élményeimről. Képviselőséget sem tervezek! Maradok, a megszokott kajaelemző munkakörben. Az viszont elgondolkoztat, hogy egy parlamenti képviselő, aki ezek szerint már mindkettőt kóstolta, miért is nem tesz azért, hogy épp fordítva legyen. Miszerint a kórházinak igenis jobbnak kellene lennie az igen tisztelt bűnöző uraknak felszolgált étkeknél! Nem? Lehet, hogy én vagyok hülye, de én kenyeret, vizet, ünnepeken ezek mellé, egy fej hagymát adnék. Ismertek annyira, hogy tudjátok, alapos vagyok. Utána is néztem. Az iskoláknak, szociális otthonoknak, egyéb intézményeknek ki kell jönnie napi 350Ft.-ból, az egy személyre jutó ellátás tekintetében, míg a börtönben 1200Ft./fő ez az összeg. Nem minősítem, mert lehet, hogy csúnyákat írnék, és akkor mehetnék a börtönbe! Lássuk az én ebédemet, ezúttal nem a börtönből.


Kacsanyak leves. El sem hiszitek, de ez a recept vezeti a heti listát legutóbb létrehozott blogomon, és rögtön, szinte kiverte szemem. Azon az oldalon található meg, amit kizárólag arra a célra hoztam létre, hogy minden tőlem megszokott sallang, fölösleges duma helyett, tényleg, Csak a Recept legyen az írásban. Fázisképek nélkül, csupán egy fotóval. Van, aki csak erre tart igényt. A mai leves tehát, az itt leírt módon elkészíthető, ha valaki igényt tart rá.
A főtt sertéshusit meggymártással, ami másokhoz érkezik, röviden lerendezhetném azzal, hogy köszönjük szépen, ma nem kértünk belőle. Ez valóban így van, de lehet, hogy Gergő fiam rendelt mára. Ő szereti. Mi ma a másikkal lakunk jól. Az archívumomban persze erről is van fotó, amit régebben készítettem, így az látható itt. A meggyszósz mellé többnyire szoktak adni pirított zsemlemorzsát is, így gyanítom, hasonló formában érkezett másokhoz. Nekik jó étvágyat kívánok hozzá!
Mi viszont a tarhonyás hús fantázianevű pörkölttel lakunk jól, ami valóban nem más, mint sertéspöri, pirított tarhonyával, és a végén összekeverve. Semmi különleges. Aki készített már pörköltet, az nyugodtan lásson neki, és máris hozzájut a tarhonyás húshoz. Egy dologra kell figyelni! Ne köményes főtt krumplit, vagy tésztát csináljon hozzá köretnek, hanem pirított tarhonyát. Mert ekkor nem tarhonyás hús lesz! Azért a biztonság kedvéért hoztam egy sertéspöri receptet is, ami ráadásul tarhonyával készült, így tökéletesen illik a mai kajánkra. Itt olvashatod . Savanyúság ugyan nem jár hozzá, de még az őszi fagyok előtt learattam zöld paradicsomjaimat, és kitűnő savanyúságot csináltam belőle. A mai tarhonyás húshoz pedig kitűnően illik.
Jár viszont minden adag mellé egy süti, ami puncs szelet formájában érkezett. a múltkor elbeszélgettem egy cukrász mesterrel, akihez több kérdést szegeztem az érkező sütikkel kapcsolatban. Többek közt azt is megkérdeztem, hogy valóban nemes hulladékból készül-e a puncs szelet? Igen volt a válasz. A torták, sütik készítése során megmaradnak a szélek, amiket vétek lenne kidobni. Ezeket felhasználják néhány süti, köztük a puncs szelet elkészítésére is. Jól teszik! Amellett, hogy újrahasznosítják a hulladékot, egy igen finom sütit is kapunk.
Jó étvágyat hozzá!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése