2014.01.30. Mexikói zöldségleves, lecsós sertésszelet, zúzapörkölt.

Tegnap este felment bennem a pumpa! Hááá.. Csak úgy... Hülyének néztek!!!! Mint az tuggyátok, egy gasztrooldalon verseny zajlik, és hogy-hogynem megkértek segítsek lebonyolítani. Meg, hogy segítsek a zsűrizésben is. K..... jól esett, szóval nagyon! Megbíznak bennem meg minden! Lehet, hogy valamit tudok!? Lehet. De ezt nem mondjátok meg a feleségemnek, mert irigy lesz ám!!! Naszóval. Tegnap jönnek a receptek sorban elbírálandó, a versenyre. Volt olyan, aki rögtön húszat is küldött! Ez nem mennyiségre megy Babám! Minőségre! Érted? Már elkezdtem kimásolni, hogy illően leraktározzam a zsűrizéshez, de hoppá! Megakadt a szemem az uccsó recin! Hát ez az enyimé! Vaze!!! Még egyszer elolvasom, és tényleg. Hát ez Vastagbőr! Mondom is nejemnek, aki egyébiránt az első feleségem, hogy né má! Ez ellopta a receptemet! És még ide is nyomja a pofámba, hogy felmennyen bennem az ideg! Hát, ha így akartad anyám, akkor sikerült! Azért ahhoz pofa kell, hogy az általam zsűrizett versenyre az én receptemet küldje be! Nem? Hát az van neki! Nehogy azt higgyétek, hogy nekiestem. Nem. Szépen, finoman, illedelmesen küldtem oda, ahova való. Oda! Ahová te is gondolod! Sőt. Odább! Bele! Egyébként is ki van már a himbilimbim a csalókkal! Kicsit örülök is, hogy holnap vége van a versenynek, mert csak jelentős mennyiségű alkoholos ital mellett tudtam végigcsinálni a tegnapi estét. Legközelebb valami májas ételt kell kitalálnom, mer az lesz bőven. Nyomja is már rendesen a tüdőmet. Ja! Szalontüdő is lesz! Még a végén a belgyógyra kerülök. Vagy a diliházba. Na ja! Kidurcáztam magam, felejtsük el! Egyébként, tényleg nagyon szívesen csináltam végig az elmúlt két hetet, és rengeteg tapasztalatot szerezem. Olyanokat is, amiket egyébként nem szerezhettem volna. Jó kis agytorna volt, és még nincs vége. Megint elkalandoztam, de ez már nálam normális. Csak én nem!

De jöjjön végre az, amiért itt vagyok! A kaja! A mexikói zöldséglevesnek, annyi a köze az aztékok ősi földjéhez, mint nekem az UFÓkhoz. Azért lehet, hogy kicsivel több. Harmadik típusú találkozásaim nem nagyon voltak eddig, nem úgy, mint a Nagy Magyar Rokkernek, aki mostanság Bangó Margit ménivel nyomja a Muzsikában. Há mé? A Frédi gyerek is énekelt azzal a ... na tudjátok kivel... ott a Barcelonában. Itt a nyelvemen a neve. Na igen.  A Callas. Ja! Aki a Skálában volt pénztáros. A milánói skálában. A barcelóna meg Mexikóban van. Nem? Mert barcelónában is mexikóiul dumálnak nem? A mexikói zöldségkeveréket én is szívesen használom. Időnként még a franciasalátához is. Na akkor az most milyen saláta? Tehát ennek a leveskének is annyi a köze a Mexikóhoz, hogy a keverékben van kukorica. Attól mexikói! Ha nem lenne benne kukorica, akkor sima zöldségleves lenne, ami egyébként így is nagyon finom. Velem nem lehet kukoricázni! Szeretem egyébként az ételeket én is elfantázianevezni! Sokszor hosszasan gondolkozok, milyen nevet adjak egy elkészített ételemnek. Jé! Gondolkodok. Jó az manapság?Mert elvárják, hogy hangzatos legyen a kaja. Nem kell jónak lenni, csak jól szóljon. Mint a serpenyős rostélyos, ami mezei paprikás krumpliból van.
Még a végén, tényleg belehülyülök! Örülnétek neki mi??? Akkor már inkább az elvonó! Ott  jobb a kaja. Nézzük a másodikat!

Lecsós sertésszelet, ami megint nagyon finom. Rápillantottam a másik főételre, és rájöttem, ma ez lesz az én kajám. Nagyon egyszerű oka van. Mindkét főétel kedvenc, de ez inkább nekem. Én paradicsom, és lecsóimádó vagyok, így a fogja, és vigye konstrukcióban, ez ma az enyém. Nem lesz botrány belőle, mert a másik főkaja meg Áron fiam egyik kedvence.
Két étel van, amiért nagyon rajong. Az egyik a bolognai ragu, mindenféle tésztakörettel, a másik a zúzapöri. Na ez van ma!

Mindkettőnknek jó napja van. Bennem is eloszlott a tegnap este felpumpált vér, és mint látjátok, agyvérzés nélkül megúsztam az éjszakát is, így mindketten jó étvággyal fogunk neki a mai kajának. Most eszembe jutott, hogy hozok egy receptet a zúzapöriről, hátha ezt is ellopja valaki! Ha már ez a szokás mostanában?! Itt van. Lopjál Babám!   

Azért régen nem volt ilyen! Megvettem Túrós Lukács receptkönyvét, de nem adtam el úgy, hogy kicseréltem a címlapot az én nevemre. Kérdem én! Ez nem büntetendő? Azért, mert receptírásra adtam kopaszodó buksimat, mindenki büntetlenül lopikálhatja a receptemet? Hát nem! Hol is a vérnyomáscsökkentő? Már megint csak a csavaros üveg akad a kezembe! Nem baj! Ez is jó lesz! Mondtam én, hogy elvonó!

Ti meg ne bosszankodjatok! Elég volt nekem. Még sok is! 
Azért remélem, ma már kímélni fognak. Vagy mégis diliház lesz?