Ma a tálalással kellett többet foglalkoznom, mint máskor. Szeretném minél szebben megmutatni az érkező ételeket, de erre nem mindig van lehetőségem. Úgy ahogy megérkezik, semmiképpen nem tárnám elétek. Így, időnként nemes trükkökhöz kell folyamodnom. Ez, az ételek élvezeti értékén semmit nem ront, mert én még eddig soha nem vetettem be olyan trükköket, ami a kitálalt étel minőségének rovására menne, esetleg ehetetlenné teszi azt. Láttam már ételfotóst dolgozni, és el kell mondanom, hogy azok a gyönyörű képek, amiket itt-ott láttok, gykorlatilag ehetetelen ételekről készültek. Ott csak a látvány a fontos. Néhány gasztroblogger kollégánál is észrevettem, hogy sűrűn folyamodnak trükkökhöz. Én, csak annyival teszem szebbé az ételfotókat, hogy gondosabb vagyok a tálalásnál. De jöjjenk az ételek, és külön leírom, hogy milyen trükkökkel tettem szebbé ma őket.
Kezdjük a lebbencslevessel. Tapasztalataim szerint, ez, és még néhány olyan levest, aminek zsírban oldott paprika úszik a tetején, csak úgy lehet fotózni, hogy nem mozdítok rajta a tálalás után. Minden apró módosítás azt eredményezi, hogy a paprikás zsír felúszik a tányér szélén, és csúnya lesz. Így tehát a tányért letéve a fotó helyére, kanalanként merem bele az ételt, gondoskodva arról is, hogy se az odaúton, se a visszaúton ne csöpögjön le a leves. Bármilyen félrecsúszott csepp elronthatja a végeredményt. Tudom, sokan olvassák írásaimat olyanok is, akiknek esetleg hasznosak lehetnek ezek az infók. A lebbencsleves egyébként szokás szerint sűrű, finom. Én kevés frissen őrölt csípős paprikával még tuningoltam rajta egy picit!
A sárgaborsó főzelék, ami az étlep szerint Stefánia vagdalttal érkezett, (hol a tojás a Stefiből?) nos ezzel komoly problémám volt. Mire ideérkezett az étel, a zötykölődéssel összerázódott minden az edényben, (ez nem a kiszállító hibája) és egy katymaz volt benne. A fasírtszelet a legalján, és csupa kulimász volt a rázódástól. Először kimertem a főzeléket a tányérba, majd hozzájutva a fasírthoz, apró mosdatás, utána szárítás következett, és mehetett vissza megérdemelt helyére, a főzelék tetejére. Ha már ezt megtettem, a főzeléket is megkóstoltam, és meg voltam elégedve. Ezzel még nem volt vége, mert a fotón, a szállítás hatására kicsit repedezett fasírtszeletet retusálnom kellett, felvarrni a ráncait, de erre itt a legjobb kozmetikum, a Photoshop. Igaz, hogy én nem ezt a progit használom, hanem egy könnyebben kezelhető kistestvérét, ami ráadásul ingyenes, és magyar nyelvű is, de a lényeg, hogy a fasírt sokat fiatalodott a pár rerc alatt.
Legkevesebb bajom, a natúr csirkemellel volt a fotózás szempontjából. Úgy döntöttem, hogy sötétebb táyérban jobban fog kinézni az étel, így ezt választottam hozzá. Amin viszont kicsit elmosolyodtam az, hogy a "natúr csirkemel,l rabló raguval" nevet adták a kajának. Tetszik! Mivel gombás ragut tettek mellé, és a bakonyban anno nem csak gomba, hanem rabló urak is szelíden garázdálkodtak, szerintem innen a fantáziadús elnevezés. Becsülöm a névadó fantáziáját! Ennyi erővel lehetett volna a Whiskys kedvence is! Le is védetem!
A sütivel megint nem volt baj, mert már a videotanfolyamon megtanultam, (ez az egyik szakmám) hogy négert nem állítunk fehét fal elé! Túl kontrasztos lett volna a kép, ha fehér tányéron fényképezem. Elmosódtak voln a részletek, és élvezhetetlen minőségű képet kaptam volna. A csokis tortaszelet annyira ínycsiklandozó, hogy a rögtönzött fotós tanfolyam végezetével meg is fogom kajálni. Ennyit megérdemlek az ingyenes felvilágosító munkáméret. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése