Ismét gyorsan elmúlt a hétvége, és ismét jelentkezek a megszokott hétköznapi tevékenységgel. Több mint egy éve, ezt teszem reggelente, és bevallom, örömmel teszem. Minden reggel azzal kezdődik, hogy várom az ebédet, tálalom, fotózom, és leírom a véleményemet. Nagyon ritkán azt is, ha nem tetszik az aznapi ebéd. Ritkán fordul elő, de elvárják, hogy ne csak dicshimnuszokat zengjek, hanem a kritikákat is mondjam el. Legnagyobb kritikus saját fiam, akivel többször átbeszéljük az érkező menüt. Gergő, igazi ínyenc, aminek szívből örülök. Áron fiam, nem nagyon törődik az ételekkel. Ő egyszerűen jól akar lakni, igaz kicsit válogatósabb a nagyobbiknál. Én meg gyakorlatilag mindenevő vagyok. De szeretem, ha az étel jól van elkészítve, és finom. A mai ebéd is ilyen.
Igaz, hogy a karalábéleves nem tartozik imádatom tárgyai közé, de kell a változatosság. Finom kis leveske érkezett, tele kis kagyló tésztával, és fagyasztott karalábéval. Nem krémlevest főztek, de laza habarás is került bele, és így van jól.
Azért, hogy ma ne csak fehér ételek legyenek, a sertéspörkölt színt visz a mai menübe. Ezt nem is lehet másképpen csinálni, mert a pörkölt nem létezik szép színes őrölt pirospaprika nélkül. És micsoda különbség van paprika, és paprika közt! Szerencsére, mi mindig hozzájutunk gyönyörű, piros, házi paprikához, ami meghatározza ételünknek nem csak a színét, hanem az ízét is. Romániában voltam egy kolbásztöltő versenyen, ahol a helyi fiatalok bolti paprikával próbálkoztak. A paprika színe sötétbordó volt, de a kolbászhúshoz téve, semmi színe nem volt. Sajnáltam szegényeket, mert az íze is csapnivaló volt így. Legközelebb biztosan nem azt teszik a kolbászukba. Minden további duma helyett itt a saját sertéspörkölt receptem, ami hasonlít a mai kajára. Egyébként az imént érkezett is nagyon finom. A saját receptem itt olvasható.
Finom a főzelék is, a nevében biztosan, hiszen finomfőzelék jött sült párizsival. Laza, könnyű étel. Igaz, hogy egy életre nyomot hagyott bennem a menzai kaja, ahol sokszor ettük ezt a főzeléket. Hát... mit mondjak?! Az akkori főzelékek meg sem közelítették a mait. Ha akkor is ilyen főzeléket szolgáltak volna fel az iskolai menzán, akkor valószínű, hosszú időre nem fordítottam volna hátat neki. Magam is furcsának találtam, de van receptem a finomfőzelékről is, így máris itt van az is. Itt a finomfőzelék receptje is.
A mai ebéd csúcsa a kakaós csiga, ami minden adaghoz jár. Nem csak látványos, hanem finom desszert is. Én legalábbis szeretem. Nem vihetem, és nem is viszem túlzásba, de egy darab nem árthat meg senkinek. Nekem sem! Így aztán, mivel befejeztem a mai beszámolót, a kávé mellé gyorsan be is fogom burkolni.
Nektek pedig jó étvágyat kívánok!
Nektek pedig jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése