2014.01.24. Tárkonyos csirkeraguleves, diós metélt, káposztás tészta, mandarin.

Nálunk még (talán egyedül az országban) nem havazik, időnként a nap is kibújik a felhők mögül, a hangulatom viszont így sem happy. Biztos a front, és a kisebb megfázás miatt van, de valahogy túl fogom tenni rajta magam. Ehhez biztosan hozzá fog járulni a finom ebéd. Néhány hónapja szakácsváltás volt az étteremben, de úgy tűnik az új chef felnőtt a feladathoz. Nem mondom, hogy nem vettük észre a változást, és főleg fiam jegyezte meg akkor, hogy mások az ételek, de a minap elismerően nyilatkozott. Szerinte is minden rendben van a konyhán. Eddig sem voltak nagyok a problémák, de ha hozzászokunk valamihez, a kisebb eltéréseket is észre vesszük.
Ma viszont nagyon finom a kaja!

Tárkonyos csirkeragu érkezett, amiből rögtön meg is ettem a kitálalt mennyiséget. Aztán még egy keveset. Nagyon jól is esett. Igen pikáns, a tárkony nincs eltúlozva, egyszóval nagyon finom. Mivel a tárkony nagyon erőteljes fűszer, nagyon el lehet rontani vele az ételt. Semmihez nem hasonlítható az íze, és pikánssá teszi a vele készített ételeket. Több receptem is van, de ez hasonlít legjobban a mai levesre:  Itt olvashatod el.

A két tésztaételről még nem írtam receptet, bár a káposztás cvekedlit nagyon szeretem. Lehet, hogy legközelebb erről is írok. A diós tésztát annyira nem csípem, elsősorban azért, mert ez cukros. Nem betegségem okán, hanem mert valamiért nem szeretem a tésztán az édeset. Sütiben más. Különösen azokban a diós, meggyes, vagy más kavart sütikben, melyeket Párom az utóbbi időkben oly előszeretettel készít. És nagyon jól csinálja. A diós tészta kóstolása tehát kimaradt, csupán szemrevételezéssel állapítottam meg, hogy a megszokott hosszú metélt tésztával készítették. Ezt a tésztát hívják az olaszok tagliatellének.

Mint ahogy valamiért, a fodros kockának is ez a neve. Még az elmúlt nyáron volt, hogy egy versenyen tagliatelle volt az egyik kötelező hozzávaló az ételhez. Kicsit szabadkoztam, mert a kijelölt áruházlánc gyulai üzletében éppen ez a tészta nem volt akkor. Volt viszont ugyanannak a gyártónak, másik tagliatelle tésztája, amiből végül elkészítettem az ételt. Kicsit szabadkoztam, félve, hogy nem fogják kedvezően elbírálni a receptemet, de végül is megnyertem vele a fordulót. Biztosan nem haragudtok meg rám, ha idehozom annak az ételnek a receptjét, a káposztás cvekedlié helyett. Itt látható.
A káposztás tésztából viszont biztosan be fogok lakni, mert nincs megcukrozva nagyon. Tudom, sokan úgy szeretik, de én sósan, borsosan.

A mai ebédhez jár még adagonként egy mandarin is, amiről rögtön a hétvégén készített kacsamell jutott eszembe. Különlegesen, nagyon finomra sikeredett az a mustáros, fokhagymás, balzsamecetes mandarinmártás, amit az omlós, de ropogós kérgű mellhez tálaltam. Az utóbbi idők, egyik legkülönlegesebb mártása lett belőle. Azt is idehoztam. Két receptet is olvashattok itt.  
Tegnap is kísérletezgettem, és a bab, valamint a gomba volt az alkímia tárgya. Négyféle ételt csináltam belőlük, és mind nagyon jól sikerült. Szokásomhoz híven, most sem receptből dolgoztam, csak intuícióim alapján. Ezért is örülök különösen. 
A tegnapi napom tehát elég fárasztó volt, de jön a hétvége, amikor kipihenhetem magam. Az biztos, hogy jó étvággyal, és jóllakva fogok neki. Nektek is kellemes hétvégét, és jó étvágyat!