Tegnap sűrű volt a napom, de amit csináltam, szívesen tettem. Magam vállalt kötelezettségem sikerei láttán, jó is volt a hangulatom. Kár, hogy ilyen csúnya az idő. Mivel ma is azzal kezdtem, hogy a kávé mellett lefotóztam az érkezett ételeket, már meg is osztom. Abban a sorrendben, ahogy minden nap. Először az étterem oldalán, majd a saját FB oldalamon, végül az erre a célra létrehozott blogoldalon. A fotó ugyanaz, a duma kicsit más. Lássuk a mai kaját!
Mindig nagy várakozással tekintek a májgaluska leves elé, mert nem mindegy, milyen a galuska állaga. Ma is óriások vannak a levesben, így nem is vártam, hogy tökéletesen megfőttek. Ma sem ehetetlenül kemények a galuskák, és lehet, hogy akik később kapják a levest, már puhább formában érkezik hozzájuk, de nekem minden alkalommal keményebbnek tűnik a kelleténél. Szépek a nagy méretű egyben maradt májgaluskák, de ha kisebbek lennének, biztosan az állaguk javára válna. Sima csont alaplébe van főzve, még a fűszerezése is tökéletes, érzik benne a bors, a majoránna, annyira amennyire kell, de... és az utóbbi időben a galuskás leveseknél ott van ez a de!
A paradicsomos káposzta, ami mint minden alkalommal, ma is húsgombócokkal érkezett. finom. Pont annyira főtt meg, hogy a káposzta se nem kemény, se nem túlfőzött. Igaz, hogy a káposztát nagyon nehéz túlfőzni. Jól emlékszem, hogy korábban már megírtam a receptet, így ma sem maradunk anélkül. Itt olvasható.
A rántott karfiolról, mint úgy általában más rántott ételekről nem szoktam receptet írni. A Magyar konyha alapja, és szerintem minden valamirevaló háziasszony, legelőször a panírozást tanulja meg. Bár... A múltkor láttam egy videót, amelyben kérdéseket tettek fel az utca fiataljainak, és a panírozás is köztük volt. A média hatalom, és tudja torzítani a valóságot, így utólag nagyon torz képet adhat a rövid válaszok egymás után vágása, de én is észleltem, hogy sok fiatal, elsősorban a leendő háziasszonyok, alapvető konyhai teendőkkel nincsenek tisztában. Mily szerencse, hogy a fiaimhoz, így természetesen hozzám is közel álló lányok is gyakorlottak a konyhában. Örültek a karácsonyra kapott első receptkönyvemnek, és tudom, már készült is belőle étel. Megint sok a duma, de én már csak ilyen vagyok. A rántott karfiol, petrezselymes rizzsel érkezett. Majd csinálok hozzá kevés tartárt, mert az nem jött ma mellé.
Minden adaghoz jár egy süti, ami ma egy citromos rolád. A múltkor tisztáztuk egy mestercukrásszal, hogy jól neveztem-e el a hozzánk érkező süteményeket a szubjektív észlelés alapján. 100%-os volt az eredmény! Csak tanultam valamit az eltelt évek alatt. Sikereimnek többek közt ez a tevékenységem is oka, mert nagy gyakorlatot szereztem, az ételekről, az ízlelés alapján mondott véleményeimmel. Szerencsére, egy recept elolvasásakor is megérzem magamban az étel ízét, így objektív véleményt tudok mondania az az alapján készített ételről. Most pedig van véleményezni való! Az elmúlt napokban több mint hetven receptet olvastam át, és vannak köztük nagyon jók! Van viszont olyan, aki szerint az is recept, idézem "a húst befűszerezzük, sütőbe tesszük, és négyes fokozaton megsütjük. Krumplival, és salátával tálaljuk" Szerintem, ez nem recept. Ez az én véleményem, és mint tudjuk, az én véleményem, erősen szubjektív. A recept fogalma viszont egészen más. Tegnap megint reagáltak új oldalamon megjelentetett receptjeimre, és örülnek neki, hogy világos, érthető, a leírás alapján könnyen elkészíthető recepteket olvashatnak blogomban. Köszönöm a dicséretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése