2014.01.21. Francia hagymaleves, szezámmagos rántott csirkemell, bácskai rizses hús.

Tanár úr kérem, én készültem! Karinthy híres novellájában, a rossz tanuló felelete közben halljuk, de ma ez rám is vonatkozik. Történt ugyanis, hogy tegnap este megnéztem az étlapot, és rájöttem, ha élvezetesebbé akarom tenni a mai bejegyzést, akkor egy receptet mindenképpen kell írnom. Nem a levesként érkező Francia hagymalevesről, hanem az egyik főételről. A szezámmagos rántott csirkemellről úgy érzem, nem kell különösebben értekeznem, de ott a másik főétel. De ne szaladjak a dolgok elébe! Tehát készültem.

A Francia hagymalevesként érkező leves, nem a Gallok földjéről érkezett, de még csak nem is hasonlít az eredeti franciára. Ki foglalkozik ezzel? A végeredmény a fontos, és az mindig finom szokott lenni. Mint írtam már, előre dolgoztam, így az írás pillanatában még nem kóstoltam meg a levest. Megvárom, míg megérkezik, és neki fogok esni. És miért nem Francia? Azért kérem, mert az echte Franchösische hagymasuppében nincs tejszín, sem tejföl. Emlékeim szerint, azokban a levesekben, amik az étteremből érkeznek, mindig habarás van, amivel kicsit besűrítik. Mint írtam, a végeredmény a fontos, és ezzel sosincs baj. Most elhatároztam, hogy egyszer csinálok egy valódi Francia levest, ami eredetileg borral, esetleg pezsgővel készül. Úgyis kísérletező kedvemben vagyok, amit a hétvégén be is bizonyítottam. Ami az eredetihez szükséges még a hagyma mellett a kakukkfű, a csirke, vagy borjú alaplé, (esetleg mindkettő) a tetejére pedig a bagett, és egy kis sajt. Mondjuk egy kevés, karakteres Gruyére. Én legutóbb a pikáns hagymalevest receptesítettem meg, így azt hozom ide. 
Közben megkóstoltam a levest, és finom lett. Pirított kenyérkockákat nem kaptunk hozzá talán azért, mert a tegnapi köménymagleves is levesbetéttel érkezett.

Mint már írtam, előre dolgoztam, és a szezámmagos, rántott csirkemellet sem láttam még, így egyértelmű, hogy meg sem ízlelhettem. Azt viszont tudom, hogy ezt szinte lehetetlen elrontani. és mivel a konyhán gyakorlott szakácsok vannak, előre merek inni a medve (csirkemell) bőrére. A panírozott húsok népes családjából ez a finomság csak annyiban különbözik a hagyományos bécsi szelettől, hogy csirkemell az alapanyag, és a liszt, tojás után a panírba szezámmagot is kevernek. Amellett, hogy látványos, finom is a panírozott mell az apró magvaktól. A múltkor ettem gabonapehellyel panírozott husit, és az sem volt semmi.

És akkor végre elérkeztem ahhoz a főkajához, amiről az este még receptet is dobtam össze, ami egyáltalán nem volt nagy munka. A bácskai rizses húsról van szó, ami nem más mint egy pörkölt, főtt rizzsel. Sokszor úgy is tálalják, hogy a pörköltszaftos rizsre kerül maga a pörkölt, de mivel egytálétel, többnyire összekevert állapotban jut a tányérra. Mint írtam, nem kellett sokat vesződni a recepttel, de a kóstolás még hátravan. Szerencse, hogy utólag ide tudom írni a véleményemet is, de előbb jöjjön a beharangozott recept.   Ezt is az újabb Csak a Recept oldalamról hoztam, ami népszerűbb az USA-ban, mint itthon. Sokan kíváncsiak a hazai ízekre, és van aki kizárólag az oldalam receptjeiből főz. Nekem pedig ez nagy öröm! Mint írták érthetőek, világosak a receptjeim, amiket könnyű a leírás alapján elkészíteni. Egyedül az alapanyagok beszerzésével van probléma néha, mert a tengerentúlon, nem mindig lehet beszerezni a hazai alapanyagokat. Pedig azok az igaziak! Egészen más az íze, még a magyar zöldségeknek is, mint a kaliforniai, vagy mexikói hozzávalóknak. Pedig azok sem rosszak, de mégis mások. A mai rizses hús is jól sikerült. Úgy készült, ahogy a receptben leírtam.

Mindkét főétel mellé jár savanyúság is, ami ebben a zordnak nem nevezhető időben, tökéletes a vitamin pótlásra. A legjobb talán a savanyú káposzta, de megfelelő a vegyes-vágott savanyúság is, ami tökéletesen illik a mai ételek mellé. Mindkettőhöz, mert minden adaghoz jár ma a savanyúság. Tél van, így kénytelenek vagyunk beérni azzal, ami van. Friss alapanyagokból nagyon költséges lenne most egy jó salátát összehozni.
Jól sikerült a mai ebéd, finomakat kaptunk. Remélem, mindenki a saját ebédjét ugyanolyan jó étvággyal fogja fogyasztani, mint mi! 
Jó étvágyat mindenkinek!