2014.01.20. Köménymagleves, hentestokány, zöldbabfőzelék virslivel, zserbó szelet

Sokat nyüzsögtem a hétvégén is, de most visszatérek a megszokott hétköznapi elfoglaltságomhoz. Megérkezett a mai ebéd, de el kell árulnom, hogy tegnap nagyon finomat csináltam. Kedvet kaptam a kacsához, és mivel akciós volt, mellet, és combot sütöttem. Mivel ketten voltunk párommal, így csak annyit, ami nekünk elég volt. Ropogós kacsacombot csináltam mazsolás lilahagymás párolt káposztával, és omlós, ropogós csirkemellet balzsamecetes, mustáros csilis mandarinmártással. A mártás, nekem különösen bejött. Hamarosan leírom és oldalaimon meg is jelentetem a recepteket.

A mai levesről nem fogok receptet írni, bár ki tudja. A lehető legegyszerűbb leves, amit nevezhetnénk akár a szegény emberek levesének is. Nagyanyám is sokszor csinálta, mert a legolcsóbb leves volt anno. Sima rántott leves, pirított köménymaggal. Magyarul köménymagleves. Emlékszem, Nagyapám jó bőven aprított bele kenyeret is. Nem flancolt a pirított kenyérkockákkal, akkor még a levesgyöngyöt sem ismerték, így a levesbe bizony néhány szelet házi kenyér is belekerült. Az, amit Nagyanyám kéthetente sütött, és érdekes módon, két hét múltán sem volt semmi baja. Két nagy öt kiló körüli kenyér, ami bőven elég volt nekik. Én külön kaptam egy kis cipót is. Akkor ez volt az ajándék, és hogy örültem neki!!!

Ha már a régi időknél tartunk, húsétel csak hétvégén volt. Az, ami a ház körül volt, kétlábú, vagy négylábú jószág. Amikor ott voltam nyaralni, tudom, nekem jutott a legjobb falat. Utólag is köszönöm! Hentestokányt biztosan nem ettek, bár szerintem minden alapanyag meg lett volna hozzá, talán a tészta köret kivételével. Sokféle házi tésztát készített Nagymamám, de ezeket a körettésztákat nem. Nem voltak hozzá eszközök. A nyújtott tésztákból készített metélt, kocka tésztákat viszont sűrűn csinálta. Még a piacra is jutott belőle. Ez volt a tojás legegyszerűbb tartósítási módja. Az, hogy tészta készült belőle. A tokányról csak annyit, hogy szaftos, csíkokra vágott húsból készült étel, és ma hentestokány érkezett, tehát savanyú uborka is van benne. Még tavasszal írtam egy összefoglalót a tokányokról, így most ide teszem. 

A második főétel, sűrűn volt vendég nagyszüleimnél, de csak akkor, amikor szezonja volt.  Akkor viszont, szinte naponta azt ettünk. Egyik nap levest, másik nap főzeléket. Amikor a babnak volt szezonja azt, amikor a borsónak, azt. Nem volt mélyhűtő, amibe le lehetett fagyasztani. Ennyiben vagyunk mi jobb helyzetben őseinknél, mert mi télen is megengedhetjük magunknak, hogy zöldbabfőzeléket együnk. Ma virsli jött hozzá feltétként, de bármi illik hozzá. Nagyanyám, kicsit bővebb lére engedte a csirkepaprikást, és több nap után is jutott kevés pörköltszaft a főzelékre. Vagy főtt, esetleg tükörtojás. 

Ha már visszaemlékszem a régi időkre, el kell mondanom azt is, hogy ilyen sütiket, mint a zserbó szelet, nem nagyon ettem gyerekkoromban. Sütögetett Nagyanyám, de általában csak kelt tésztákat. Egy ideig, amikor egy cukrászda volt az üzletemmel szemben, sűrűn jártam át zserbót enni. Finom süti, régen ettem. Mai zserbószükségletem biztosítottnak tűnik!
Holnapig elbúcsúzom, de más okból még jelentkezek ma is blogoldalaimon, hiszen ott vannak a hétvégén készített ételek. Szervusztok! Jó étvágyat!