2014.01.15. Grízgaluska leves, tökfőzelék, ropogós csirkeszárny, piskótatekercs.

Jó reggelt! Remélem, ma nem járok úgy, mint tegnap, mert mire megosztottam volna a képet, a mellé írt beszámoló megsemmisült. Így újra kellett írni az egészet, mert van aki már hozzászokott, és hiányozna neki. Furcsa, de a napi ebédünkről szóló blogoldalamat, majdnem annyian olvassák az Egyesült Államokban, mint itthon. Úgy tűnik, hiányzik nekik a hazai koszt, és itt nosztalgiáznak egy kicsit. Én természetesen örülök, mert még ötletet is adok a napi menü elkészítéséhez. Nem mindenki a Mc Donald's- ban kajál. Én is ismerek olyat, aki minden nap főz. Lássuk, ma milyen ötleteket adhatok, hiszen már megérkezett az ebéd, és meg is kóstoltam.

A grízgaluska levessel, az utóbbi időben, nem vagyok tökéletesen megelégedve. Minden alkalommal azonnal a galuska után nyúlok, mert az a lelke a levesnek. A csont alaplé, amibe bele kell főzni az másodlagos, hiszen azt nem lehet túlfőzni, és alul sem. Maga a daragaluska a lelke a levesnek, és ma sem tökéletes. Kicsit kemény maradt. Nem ehetetlenül, és lehet, hogy azoknak, akiiknek később tálalják a levest, már puhább lesz a galuska, hiszen a meleg levesben kicsit tovább fő, de mivel én az elsők közt kapom az ebédet, sajnos az én levesemben nincs tökéletesen megfőve. Az íze a levesnek egyébként finom. Jó lenne tudnom, vajon akik 11 óra körül kapják a levest, azok mit szólnak a galuskához.

Nem hiszem, hogy ma vita lesz a főkaják elosztásán, mert einstandolom a tökfőzeléket. A számomra legkedveltebb főzelék, és a múltkor, a párom által készített nagy fazékból jelentősen belaktam. Olyannyira, hogy fel is keltem, mert bántotta gyenge gyomromat a jelentős mennyiségű finom főzelék, és jó gasztromániákusként, ha már ébren voltam, írtam egy ódát a tökfőzelék dicsőséges mennybemeneteléről. Ide is hoztam írásomat.

A sült csirkeszárnyak is sűrűn szerepelnek blogomban, mert kedvenc ételeink közé tartozik. Nem ebben a formában, hanem bambusznyársra húzva szoktam legsűrűbben készíteni, de sült már lecsósan, pestoval, salsával, és számtalan más formában is. Nem abból az  íztelen húsból, amiből a hírhedt kentucky csípős szárny, hanem a házi, kapirgálós jószágokból. A rossz nyelvek szerint, azért találták ki a fűszerkeveréket, hogy ízt adjanak az egyébként teljesen íztelen húsnak. Majd megkérdezem, hogy valóban így van-e. Most viszont idehozom azt a megoldást, ami rendkívül látványos, kitűnő grillezett csirkeszárny bambusznyársra tűzve. Ezt akár grillen, de tárcsában, vagy sütőben is nagyon finomra lehet csinálni, és kitűnő vendégváró.  A bejegyzésben kétféleképpen készített pipiszárnyról olvashattok: Itt.

Már csak a mai desszert hiányzik ami nem más, mint egy piskótatekercs. Igen finom, kedvelt süti, bár még saját konyhánkban, nem próbálkoztunk az elkészítésével. Ezért örülünk, mert időnként érkezik ebből a finom csemegéből, ami főleg feleségem kedvence. Valószínű az én adagomat jól elzárom, és megpróbálom kibírni, hogy ne kajáljam meg. Felajánlom neki, mert tudom, hogy imádja! Én úgyis jól lakom a tökfőzelékkel.
Azt hittem, hogy a karácsonyi lakomák után jelentős súlytöbbletet szereztem. Kiderült, nem így van. Ugyanannyi a súlyom, mint augusztus végén, aminek szívből örülök. Pedig nem diétáztam. Csak vigyáztam, hogy ne zabáljam túl magamat. Pedig lett volna miből belakni!