2013.12.16. Mexikói zöldségleves, gyulai finomfalatok, zöldbabfőzelék, fasírttal, mákos patkó.

Megint beindult a gépezet. Hogy eltelt az idő! Még eszembe vannak a tavaszi napok, amikor virágokat töltöttem fel háttérképként a montázsra. Mintha most lett volna. Vigasztal, hogy nem kell sokat aludni az új tavaszig. Itt a Karácsony, és természetesen én is készülök. Nagyon szerények a lehetőségeim, de kitaláltam, milyen ajándékokkal lepem meg szeretteimet. Sokat fog segíteni az az utalvány, amit receptjeimmel nyertem, és ma meg fog érkezni. Lássuk a mai kaját.

Levesként, mexikói pikáns levest kaptunk. Én inkább úgy szerepeltettem volna az étlapon, hogy zöldségleves mexikói zöldségekből. Ez ugyanis a tény. Kicsit jártas vagyok a mexikói konyhában, azért merem bátran állítani, hogy az eperlevél tésztát nem ismerik Mexikóban. Semmi probléma egyébként, mert a leves finom. Szokás szerint, kis utánaízesítést igényel nálam, de ez az én különbejáratú ízlésem. Én kicsit fűszeresebben eszek mint mások, és ha már mexikói, egy kis csilit mindenképpen őrlök a levesbe. A csili nélkül ugyanis nincs mexikói étel. A csilinek viszont nem feltétlenül kell méregerősnek lenni. A világon nagyon sokféle paprika ismert, és a csiliket nem csak a csípősségük, hanem az aromájuk miatt teszik az ételekbe. Ha kikaparjuk a magokat, akkor pedig többnyire nem is csípnek. Magam is többféle csilit használok, és most is van néhány különleges egyed a garázsban, melyek még mindig szolgáltatnak termést. 

Most, hogy a levest kitárgyaltam, jöjjön a két főétel. A gyulai finom falatokkal kezdem, amit én is szívesen készítek. Nem ebben a formában, mint ahogy ma kaptuk, de természetesen ez is nagyon finom. Belekóstoltam! Jó szaftos, és bár nem a hagyományos gyulai kolbásszal készült, ez is biztosítja a jóllakásunkat. Majd Áron eldönti, melyiket szeretné enni. A nyáron tárcsában készítettem ezt az ételt, és annak a linkjét hozom ide: Itt is van.

A másik főétel, ma főzelék a javából. Finom, zöldbabfőzelék. Mivel ezt is megkóstoltam, bátran merem véleményezni. Általában mindent kritizálok. Hol magamban, hol nyilvánosan. Sokan már el is várják, hogy véleményt alkossak az ételekről. Tisztázandó, hogy a kritika nem feltétlenül rossz! Ha jó a véleményem, az is kritika, de az pozitív. A kritikának nem becsmérlőnek kell lenni, hanem építő jellegűnek. Szerencsém volt egyszer beszélgetni egy igazi hivatásos ételkritikussal, aki elmondta, hogy fontos az inkognitó, mert ha tudják ki az illető, akkor igyekeznek minél jobban odafigyelni, és minél jobb étellel kiszolgálni. Nálam ez nem áll fenn, mert tudják, hogy írok az ételekről, és nem csak nekem főznek. Én a hatszáz adagból egyet kapok, ami elvileg ugyanolyan mint az összes többi. Ezért érdemel elismerést a konyha gárdája, mert apró problémákat kivéve, általában finomak, bőségesek az ételek. Tudom, hogy másoknak is ez a véleménye. Ez nem zárja ki azt, hogy a néha előforduló problémákra is felhívjuk a figyelmet, amit a konyha vezetése kifejezetten kért is. 

Megint desszertes nap van, és látványos az az óriási mákos patkó ami a mai menü mellé érkezett. Én akár ezzel is jól tudnék lakni, de tegnap este jól laktam azzal a finom meggyes - diós sütivel, amit Párom hirtelen összedobott. Egyre többször fordul elő szerencsére, hogy nekiáll sütni. Én meg dokumentálom, és több általa készített süti is belekerült a receptfüzetembe, amit karácsonyra, néhány hozzám közelállónak ajándékba szánok. Az utolsó simítások, és kész a füzet. Elég színvonalasra sikerült, és remélem, semmilyen technikai probléma nem gátolja az elkészültét. 
Be is fejezem, mert rögtön állok neki az utolsó műveleteknek.
Jó étvágyat, kellemes hetet! Tudjátok mit! a végére csak ideteszem a tegnap készült süti képét. Nem csak szép, hanem nagyon finom is. A recept is jön hamarosan!