2013.12.12. Tojásleves, csülökpörkölt, rántott karfiol.

Tegnap kicsit kétségbe voltam esve, de mára megnyugodtam. A mai ebéddel, minden rendben. Én legalábbis így érzem, és mint tudjuk, az én álláspontom szubjektív. Mindenkinek joga véleményezni az ebédet, és mindenki meg is teszi. Köztem, és mások közt annyi a különbség, hogy én ezeket a véleményeket nyilvánosságra is hozom. Sokak szerint jól teszem, így maradok szokásomnál. 

Ma először a tojáslevesről írok. Sima rántott leves, köménymaggal, csurgatott tojással. Egyszer meg fogom kérdezni, nagy tételben, hogyan csorgatják a forró lébe a tojást, mert én saját konyhámban, állandó kevergetés mellett, vékony sugárban adom hozzá a felvert tojást. Itt viszont, nagyon hosszú időbe telne a 600 adag elkészítése. Nagyon pici tárkonyos almaecetet én még töltök a levesbe, mert nekem úgy jobban ízlik. Látjátok! Megint egy apró, ízlésbeli különbség, mert én így jobban szeretem.

Belekóstoltam a csülökpörköltbe is egy kis kanállal, és jó a benyomásom. Kellemes a szaftja, szinte etette magát, de még nem dőlt el, Áron mit fog választani. Valószínű ezt.
Nekem mindegy, mert szeretem a rántott karfiolt is. Az az egy kisebb darab, amit bekaptam, nagyon ízlett.

Érdekes, hogy gyerekkoromban nagyon nem szerettem a karfiolt. A belőle készült leves, még mindig nem tartozik kedvenceim közé, de valószínű azért, mert sokszor szétfőzik a rózsákat. Én pedig úgy szeretem, ha "al dente" tehát kicsit roppanós. Ma ilyen a rántott karfiol, és finom. Gyorsan kikavartam hozzá egy kis extra adag tartárt, mert úgy szeretem, ha bőségesen meg van locsolva. Finom lesz ebédre.

Néhány mondatot szánok még a csülökpöri mellé érkezett savanyúságra is, ami ma vegyes, darabos formában jött. Ecetesen, mert úgy illik. Ebben is van karfiol, mellette kis dinnye, uborka, és zöld paradicsom is. Tulajdonképpen nem is kell bele más, de én csak az ízesítés miatt, tettem volna hozzá még darabolt hagymát is. Ez is az én véleményem, és nincs jelentősége. Ez a savanyúság így készült, finom, élvezhető a pörkölt mellett. Sajnos, néhány hónapig, a friss zöldségekből készült saláták helyett erre leszünk utalva, de ez így van rendjén. Ezért találták fel, már évezredekkel ezelőtt a savanyítás, tartósítás módszereit, hogy ki lehessen nyújtani a fogyaszthatóság tartamát. Mi meg élvezzük ezt.
Jó étvágyat mai ebédetekhez, akár otthon, akár étteremben, vagy munkahelyeteken fogyasztjátok!