2013. december 6., péntek

2013.12.06. Nyírségi húsgombóc leves, juhtúrós derelye, rakott, húsos penne.

Megérkezett a Mikulás! Nem rénszarvas húzta szánon, hanem a szokásos puttonyos autójával, amivel a napi kaját szállítja. Még csak piros sapkája, köntöse sem volt, de szokás szerint jó étvágyat, hasznos munkát kívánt. Így szokott lenni, minden hétköznap. De ma ünnep van.
Készültek erre az étteremben is, mert a megszokott módon, apró ajándékkal kedveskedtek. Általában, minden ünnepen, valami, az aktuális ünnephez köthető kis figyelmesség van az edényekben. Karácsonykor bejgli, húsvétkor csokinyuszi. Jól esik, hogy odafigyelnek ezekre az apróságokra is, mert sokaknak, ez a kis figyelem is rengeteget jelent. Nagyon sok idős, egyedülálló ember is innen kapja mindennapi ebédjét, és van olyan, akinek szinte ez az egyetlen kapcsolat a külvilággal. Nekik, és mindenkinek, Kellemes Ünnepeket kívánok! Tudom, a mai nap, elsősorban e gyerekek számára jelent nagy izgalmakat, és látom, hogy sokan már meg is kapták az ajándékokat. A világháló, a közösségi oldalak, árulkodnak az örömökről. 
Lássuk akkor az ünnepi menüt!

A leves, megint a tartalmas, pénteken megszokott fajtából való, nyírségi húsgombóc leves. Nem tudom, miért nyírségi, és most nem is kutatom. Arra viszont emlékeztem, hogy már leírtam a leves receptjét, így most ide is hozom: Kattintsatok ide! Ez is a gazdag levesek közé tartozik, és nem csak a benne lévő húsgombócok miatt. Ha a receptet elolvassátok kitűnik, hogy önmagában, a gombócok nélkül is jól lehetne lakni vele. A gombócokkal együtt, szinte nincs is szükség mellé főételre. De a konyhán, ezt nem hagyták el ma sem.
Kétféle főkaja érkezett, és ma kíváncsiságból, mindkettőből rendeltem. Ennek oka az, hogy Áron biztos nem eszi meg a juhtúrós derelyét, én viszont olyan régen ettem, hogy mára abból rendeltem magamnak. Jól tettem. A derelye félkész kaja, de tökéletes. Nem bántam meg, hogy ebből rendeltem, de mivel ezt cukorral illik fogyasztani, - bár nem egyezik elveimmel - szitáltam rá egy keveset. Finom!
Nem volt nehéz rájönni, hogy Áron fiam ma a másik főételt kóstolja, ami rakott húsos penne. Mint az előző, ez is tésztaétel, de egészen más. Ez egy csőben sült, rakott étel, és a megszokott módon, szépen kocka alakban érkezett. Jókora adagot kaptunk, biztosan jól fog lakni vele. A megszokott módon készült ez is. Sokáig nem értettem, miért kerül az aljára zsemlemorzsa, vagy gríz, de magamtól rájöttem, hogy a letapadás gátlás miatt. Ma is így készült, és szépen összetartja a kész ételt a mártás, amivel összekeverték a sütés előtt.
Gondolom, mindenkinél örömöt szerzett ma a Mikulás, valamilyen formában, kinél szerényebben, kinél nagyobb mértékben (értékben). Én vallom, hogy nem az ajándékok teszik igazán ünneppé az ünnepet. Sokkal többet jelent egy apró figyelmesség, néha elég egy jó szó is. Különösen akkor, ha nincs pénz a drága ajándékokra. 
Szerezettek másoknak, és magatoknak is sok örömöt! Kellemes Ünnepet!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése