2013. december 4., szerda

2013.12.04. Zöldborsóleves, fokhagymás pácolt tarja roston, sülthús almaszósszal

Szeretlek is, meg nem is. Így vagyok a statisztikákkal. Időnként nekem is figyelemmel kell kísérnem saját oldalaim látogatottságát, és a statisztika erre való. Most csak a menzai kajákról szóló dolgaimra koncentrálok. Az elmúlt év októberének végén kezdtem írni a naponta érkező ebédről, és azóta 272 alkalommal  számoltam be róluk Facebook oldalamon. Idén februárban, létrehoztam egy blogoldalt is kizárólag a menüről szóló írásaimnak, és mai írásom a kétszázadik ezen az oldalon. Szép nagy szám, nem beszélve arról, hogy 10633 látogató volt kíváncsi rám ezen az oldalon eddig. Ha éppen olvasod mai írásomat, már túl is léptük ezt a számot. Néhány hete, minden reggel megjelenek a tölgyfa étterem Face oldalán is a montázsképpel, és egy nagyon rövid ismertetővel, a napi kajákról. Naponta tehát három helyen jelentkezek, kis időbeli csúszással. Szívesen teszem, mert nekem is hasznomra volt ez a tevékenység. A rengeteg ételfotóval, amit eddig készítettem, nagy rutint szereztem, más oldalaimon megjelentetett írásaim kapcsán is. És megint ez a fránya statisztika. Tíz tematikus oldalamat, közel egy év alatt, majd 150000 látogató tisztelte meg. Köszönöm! Ennyi előre, és most megvárom a kaját, hogy arról is tudjak írni, ne csak a felesleges hablatyot olvassátok.


Mivel közben megérkezett az ebéd, most arról fogok írni a továbbiakban. 
Levesként zöldborsóból készült tartalmas lé érkezett, ezúttal habarva. Így ritkábban készül, mert általában csont alaplébe főzik bele a zöldborsót, mellé levestésztát téve. Most tejszínes (vagy tejfölös) habarással, és rengeteg galuskával kaptuk. Miközben a mai ételek fotóit dolgoztam fel, a mellettem lévő ibrikből, be is kanalaztam a levest. Kicsit már soknak tartottam benne a galuska mennyiségét. Ez az én véleményem, és mint tudjuk, nem kötelező rám hallgatni!
Az étlapon "A" menüként szereplő kajából nem rendeltünk, mert az sült hús lett volna, almaszósszal. Meglepő módon, archívumomban kétféle ételfotót is találtam, régebben készített kajákról, mert amikor Gergő is ide rendelte az ebédet, volt amikor ebből kért. Mások, biztosan kértek ebből is, és bízom benne, hogy jól fognak lakni vele!
Mi a "B" menüvel csillapítjuk éhségünket, ami ma fokhagymás, pácolt tarja, roston sütve, krumplipürével. Én az esztétika miatt, saját készletemből melléraktam egy kis savanyúságot is, amit ősszel tettem el. Milyen jó, hogy a fagy előtt leszedtem a zöld paradicsomot. Még mindig van belőle, mint az ugyancsak elrakott csiliből is. Ez utóbbiból, napi egy - két darab biztosítja kapszaicin szükségletemet. Jól esik. Nem ehetetlenül csípős, de van ereje. Illik a fokhagymás mártással borított sült hús, és a krumplipüré mellé. Finom!
A mai ebéd után, még egy kis afrodiziákum, boldogsághormon is jár. Sokan tartják az édességeket, így a sütiket is életünk megszépítőinek. ezért lehet könnyen rászokni, függővé válni a csokitól, a sütiktől. Én nem tartozom közéjük, de szeretem én is a finom sütiket, bár keveset eszek belőlük. Cukorbetegségem okán sem eszem túl magam velük, mert tapasztalatom szerint, ha mértékkel fogyasztom, semmi különösebb problémát nem okoz. Egy - két szelet viszont ebből sem árt, de ma kihagyom a sütit. Nem hagytam ki a hétvégén Párom által csinált kevert almás - diós sütit, amit még le sem tudtam fényképezni, olyan gyorsan elfogyott. Azért csinálta a szépasszony!
Ennyi mára, mert még van dolgom bőven. Vannak lemaradásaim, és a naptárt, a receptkönyvet is szeretném minél hamarabb befejezni, amit receptjátékomra, és néhány hozzám közel állónak Karácsonyra szeretnék ajándékba adni. Egész jól állok vele.
Holnap találkozunk! Addig jó étvágyat mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése