2013. december 3., kedd

2013.12.03. Karfiol leves, borított sertésborda, toros káposzta.

Megint gyengélkedőn van a gépem, de rájöttem kedd van. Ha kedd, akkor pedig frissítés. Így aztán kicsit később jelentkezek a szokásos rovatommal, de ennek ellenére happy vagyok. Sikerült több dolgot elintéznem eddig, ami szintén kapcsolódik a gasztronómiához, és külön öröm, hogy mindenhol megértést tapasztaltam. Ez mostanában ritka.
A megszokott napi friss, ízletes menü viszont nem ritka. Időnként vannak apró problémák, de kérlek benneteket jelezzétek továbbra is, és igyekszem minél hamarabb átadni az illetékeseknek az észrevételeket. Én magam ennyit tehetek, és szívesen teszem!

Lássuk a mai ebédet. Ma is kétféle kaja volt az ételhordóban, mert nem egyezik az ízlésünk Áronnal. A levess természetesen közös, és karfiolból készült. Elég sok eperlevél tésztával, krémesen, sűrű habarással. Előre szólnék annak a hölgynek, aki a múltkor említette: szerinte túl sűrű a habarás, hogy ezen könnyen lehet segíteni. Kevés vízzel kell hígítani, és úgy felforralni, vagy mikrózni. Azonnali, látványos az eredmény! Én viszont így, kicsit sűrűbben szeretem, így nem hígítok rajta. 
A főételek közül az étlapon a borított sertésborda szerepel, amiből egy kis falatot bekebeleztem, de csak a bordán lévő sűrű raguból. Finom, májas, fűszeres, a tetején roppanós sajtos kéreggel. Köretként a beharangozott rizi-bizi helyett kukoricás rizs érkezett, de úgy tűnik idén jobb volt a kukorica termés, mint a borsóé. Vagy éppen ezt hozta a beszállító! A múltkori ottjártamkor panaszolta a "főnök" hogy nem mindig kapják meg a megrendelt árut. Ezért fordulhatnak elő ritkán változások az eredetileg meghirdetett kajákhoz képest. 
Ami engem viszont a legkíváncsibbá tett, az a toros. Imádom ezt az ételt, és el is tudom készíteni. Sok elismerést, díjat nyertem már különböző torosaimmal. A ma érkezett is nagyon finomra sikeredett, enyhén csípős, nem nyomja el az ízeket a káposzta savanyúsága, így GRATULA! Természetes, hogy a tálalás kedvéért, a szebb megjelenítésért most is mindent megtettem, és kerestem valamit, amivel díszíteni lehet. Friss fűszerek már nem nagyon vannak a kertben, de ezt a kis csombor (borsikafű) ágat feltétlenül mellé tettem. Én ugyanis minden káposztás ételbe teszek belőle. Na meg a csípős paprikából, és a tejfölből is jár a káposzta mellé. Ma sem ússzátok meg recept nélkül, így ide legjobban illik, amit kedvenc toros káposztámról több hónapja írtam. A bejegyzésben, még a toros, bográcsban készítéséről készített kisfilmem is megtalálható.   Itt
Már csak a bordához érkezett csalamádéról illik néhány szót ejtenem, de megérdemli. Az általam, és családom által is legtöbbre becsült savanyúság. Viszonylag könnyű elkészíteni, és én már nyáron is csinálok, friss, forrázott zöldségekből. A téli, viszont egészen más. A hordóban összeérnek az ízek, és hacsak nem rontják el a túlzásba vitt borkén adagolásával, akkor fenséges savanyúság. A mai is ilyen! Ennek ellenére idehozom a friss, forrázott nyári csalamádé receptemet, hátha valaki jövő nyáron kedvet kap hozzá. Kattintsatok ide érte.
Ennyi mára! Pusszantás mindenkinek! Csak el ne vegyék a jó kedvemet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése