2013. december 2., hétfő

2013.12.02. Zöldségleves, csikós tokány, krumplifőzelék fasírttal, ízes bukta.

Tegnap, egész nap itt ültem a gép előtt, és grafikáztam. Készítettem a receptkönyvemet, és a 2014-es receptnaptárat is. Bár kész tervekkel indultam, de sokszor átdolgoztam a már elkészített lapokat. Úgy érzem, elég igényesre sikerült eddigi munkám. A naptár felével, a könyv negyedével készen vagyok. Míg én ezzel foglalkoztam, a konyhán szintén dolgoztak. Most is mint mindig, tegnap előkészítették, ma megfőzték az ebédet. 

Zöldségleves jött elsőként, illetve ezt tálaltam legelőször, mint mindig. Szemmel látható, hogy mexikói keverékből készült, hiszen a kukorica erre utal. Szombaton, megint kaptam egy üzenetet, egy hölgytől, hogy szerinte túl nagyok a galuskák amiket csinálok. Nem először fordult elő, hogy mivel írok az ételekről, beazonosítanak azok készítőjével. Semmi gond, továbbítom az észrevételeket. A galuskák tényleg nagyobbak mint régen. Ma is szemmel láthatóan, jó kövérre sikerültek. Egyébként a leves finom, jól fogtok lakni vele. (persze csak azok, akik innen rendelnek velem együtt)
A tokány is finom lett. Jó szaftos, olyan ahogyan szeretem. A tészta, minden tokányhoz kitűnő, mert magán tartja a sűrű szaftot, és hordozó anyagként együtt kanalazhatjuk be a husival. Bevallom, nem nagyon adunk itthon az etikettre, mert a tokányhoz mindig kanál dukál. Most eszembe jutott, hogy evőpálcikával is kitűnően el lehetne fogyasztani, mert állaga hasonlít a kínai kajákra. 
A következő étel viszont nem található meg a kínai ételek közt, mert ott még nem láttam főzeléket. Nyilván a pálcika miatt. A levest, és legtöbbször a rizst is bögre alakú edényből eszik. De kár, hogy nem kóstoltak még főzeléket. Egy jó tökfőzelék, vagy a mai krumplifőzelék sem ismert előttük. Azzal a jókora fasírttal, amivel ma érkezett, biztosan jól esne akárkinek. Én még megvárom Áron fiamat, mert nem döntöttünk, ki melyik kaját választja. Nekem bármelyik jó, így átadom neki a választás lehetőségét. A múltkor is jó volt, hogy megvártam, mert tévedtem az ízlését illetően. 
Kíváncsiságból megvágtam a sütit, amiből kikandikált a gyümölcsíz. Óvatos vagyok, mert nem látni mit rejt a kelt tészta belseje. Érkezett már hasonló formában dióval, mákkal, lekvárral töltve is. A gyümölcsíz hasonlít a lekvárhoz, de mégsem az. Ez tömbökben, kocsonyásítva kapható. Így könnyű vele dolgozni, mert nem kell kenni, hanem a megfelelő méretre vágva tehető a süti belsejébe. A rövid idő alatt, míg gimnazistaként dolgoztam egy pékségben, melegen, ez volt az egyik legfinomabb süti. Ennél már csak a leveles, lekváros táska volt finomabb. De rég volt!
Nem maradt más hátra, mint mindenkinek jó étvágyat kívánni az ebédjéhez. 
Közben eszembe jutott, hogy régebben írtam a tokányokról, így idebiggyesztem a végére: Itt már meg is nézheted.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése