Tegnap olvastam a Szeged környéki halászcsárdákról egy kritikát, ami lesújtó volt. Nyolc éttermet vizsgáltak ételkritikusok inkognitóban, és a nyolcból mindössze kettő volt értékelhető. Azok is a legalacsonyabb minősítést kapták. Elgondolkodtató! Magam is ettem a "sótartóban" és az algyői halászcsárdát nagyra becsültem, de változnak az idők. Hogy kerül ez ide, ahol a naponta érkező ételekkel foglalkozok? Mindjárt megmagyarázom.
A kritikusok azt fogalmazták meg elsősorban, hogy elmenzásodtak az éttermek. Nem is lenne ezzel semmi baj, de más a szerepe egy a la carte étteremnek, ahol elvileg minden ételt az étlapról rendelhetünk, legtöbbet frissen készítve, és más egy olyan étteremnek, ahol csak az előre rendelt menüt készítik el nagyobb mennyiségben, lényegesen kisebb választékban. A mi esetünkben naponta egy leves, és kétféle főétel készül. Olcsón, megbízható minőségben. Magam is, ha tehettem útba ejtettem valamelyik halászcsárdát ha arra jártam. Voltak bizony színvonalbeli változások az idők során. Az ételkritikusok legfőbb negatívumként azt tüntették fel, hogy mindenhol vegetaízű volt az étel. Magyarul, ételízesítőt raktak a halászlébe, és általában mindenbe. Én ha tehetem, nem használok ételízesítőt. Nem csak azért, mert nátrium glutamátot tartalmaz, ami csak stimulálószer, tehát színtelen, szagtalan, íztelen, és mégis étvágyat csinál, de úgy, hogy közvetlenül az agyra hat, és ezzel az úgynevezett umami érzékünket növeli, tehát jóllakottság érzését kelti. De megint sok a süket duma, és még nem írtam semmit a ma érkezett kajákról.
A hamis gulyással kezdtem. Ebben is van ételízesítő. Addig nincs baj, míg nem eltúlzott a mértéke. Jóízű, tele mindennel, ami tartalmassá teszi a levest. A galuskák óriásiak, és az én levesembe elég sok jutott belőlük. Krumpli, sárgarépa is van benne, szép piros, és csak a marhahús darabok hiányoznak attól, hagy valódi legyen, ne hamis.
A rakott brokkoliból mára nem rendeltem, de biztos mások kértek ebből is. Így, látatlanban el tudom mondani róla, hogy csőben sült finomság (annak aki szereti) Darált húst, rizst, brokkoli rózsákat tartalmaz, tejfölös, lisztes mártással összeállítva, és a kihűlés után kockákra vágva. Az egyik legszínesebb rakott étel, de én ma nem gyönyörködök benne. A képet régebben készítettem.
A szürkeség homályába burkolózva érkezett az a főétel, amit ma mi eszünk. Ebben az esetben viszont nem a szín, hanem az íz a lényeges. Egyben sütött sertéshús, ami később fel lett szeletelve, leöntve tejszínes kaporszósszal. Én imádom a kaprot. Lágy íze, évezredek óta teszi finomabbá az ételeket. Éppen ezért furcsállottam, hogy a szószban felfedeztem az ételízesítőt is. Nyomokban sárgarépa darabokat tartalmazott, ami az univerzális, levesekhez való keverékre utalt. Én nem vagyok hivatásos ételkritikus, bár elég jól belejöttem már, de az elején éppen erről írtam. Nem kötelező mindenbe rakni a glutamáttal kevert univerzális ételízesítőből. A szószba elég lett volna a só, és a bors is. Nem vagyok végzett szakács, csupán szerény gasztronómiai jártasságom okán írom azt, amit írok. Véleményem magánvélemény, nem muszáj megszívlelni. Mivel megfogadtam mikor elkezdtem írni az általam megkóstolt ételekről, hogy mindenkor igyekszem objektív lenni, most is így tettem. Egyébként, a mai ebéd is kifogástalan, biztos jól fogunk lakni vele. Remélem, Ti is finomakat esztek!
A kritikusok azt fogalmazták meg elsősorban, hogy elmenzásodtak az éttermek. Nem is lenne ezzel semmi baj, de más a szerepe egy a la carte étteremnek, ahol elvileg minden ételt az étlapról rendelhetünk, legtöbbet frissen készítve, és más egy olyan étteremnek, ahol csak az előre rendelt menüt készítik el nagyobb mennyiségben, lényegesen kisebb választékban. A mi esetünkben naponta egy leves, és kétféle főétel készül. Olcsón, megbízható minőségben. Magam is, ha tehettem útba ejtettem valamelyik halászcsárdát ha arra jártam. Voltak bizony színvonalbeli változások az idők során. Az ételkritikusok legfőbb negatívumként azt tüntették fel, hogy mindenhol vegetaízű volt az étel. Magyarul, ételízesítőt raktak a halászlébe, és általában mindenbe. Én ha tehetem, nem használok ételízesítőt. Nem csak azért, mert nátrium glutamátot tartalmaz, ami csak stimulálószer, tehát színtelen, szagtalan, íztelen, és mégis étvágyat csinál, de úgy, hogy közvetlenül az agyra hat, és ezzel az úgynevezett umami érzékünket növeli, tehát jóllakottság érzését kelti. De megint sok a süket duma, és még nem írtam semmit a ma érkezett kajákról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése