Tegnap rövid voltam, mert siettem elkészíteni Erzsébet napi ajándékomat, ami meglehetősen jól sikerült. Van viszont olyan, amit szeretnék megosztani. A leglényegesebb: ezeket az ételeket, nem én készítem! Egyre többször fordul elő, hogy engem keresnek fel az ételekről alkotott véleménnyel, kritikával. Szívesen továbbítom a konyha felé, de ezt muszáj volt tisztáznom. Feléjük kell jelezni azokat az apró kritikákat is, amiket nekem írnak. Nem vagyok napi kapcsolatban az étterem szakácsával, vezetőivel, de szívesen beszélek velük ezekről is, amikor találkozunk. A minden kedden érkező étlapon megtalálhatók az étterem elérhetőségei, az észrevételeket oda címezzék, címezzétek.
Visszatérve a tegnapi napra. Bevallom, olyat csináltam, amit először csináltam életemben. Túrótortát, sütés nélkül. Mivel először csináltam, kicsit puskáznom kellett, nekem is. Olyan bloggertársaimnál kutakodtam a receptek iránt, akikben megbízok. Konkrét receptet nem találtam, de nem is volt szükség, csak irányadásra. A többit én tettem hozzá. Már hétvégén rájöttem, milyen fontos, a pontos recept. Nem mindenki gyakorlott a konyhában, így ha véletlenül hibás a recept, a végeredmény is az lesz. Ha nem figyelsz, rossz lesz a végeredmény. Elég annyi, hogy a pogácsa receptjéből kimarad a só. Én észreveszem, de a kezdő háziasszony, aki ezzel akarja meglepni párját, vagy a vendégeket, csak több éves gyakorlat után lesz képes észrevenni a hibát, és korrigálni. El is határoztam, és ebben Nejem nagy szerepet játszott, hogy csinálok egy gyűjteményt a hibás receptekből. Az is sokszor előfordul, hogy valaki lemásolja más receptjét, és egyik hozzávalóból levesz egy dekát, a másikhoz hozzátesz. Csak azért, hogy sajátjaként dicsekedjen el más kipróbált receptjével. Velem is fordult már elő többször is, hogy azért, mert egy receptoldalon pontot lehet szerezni vele, valaki 12 deka cukor helyett, 13 dekával másolta le a receptemet, a nyeremény reményében. A sütiknél, nagyon fontosak a mennyiségek. Ebben én sem vagyok gyakorlott, és nekem is mások kipróbált praktikáit kell követnem. Másnál nem. Főzni, nem receptből kell. Azt megérzésből csinálom, semmilyen alapanyagot nem mérek ki. Nagyon belemerültem, elnézést! Jöjjön a mai kaja is, de ezeket már régen le akartam írni.
Tegnap este beszélgettem Gergő fiammal, a naponta érkező ételekről is. Észrevette a változást a konyhán. Elmondta, hogy nem olyan ízűek az ételek mint régen. Kevés a probléma, de hozzám hasonlóan, őszinte kritikus. A mai levessel kapcsolatban is biztos lesz véleménye, mint nekem is. A májgaluska levesnél az első, a galuska kóstolása. Ha már erről nevezték el a levest, az a lényeg benne. Ma megint kicsit keményre sikerült a galuska. Nem ehetetlenül, de mégsem az igazi. A keverék tökéletes, érzem benne az enyhén majoránnás ízt, csak az állagával van baj.
Nem nagy, de mivel megígértem, mindig őszinte leszek, ezt el kellett mondanom.
A sárgaborsó főzelékkel, semmi baj, és a Stefánia is tökéletes. Ma is mindkét ételből rendeltem, és valószínű egyre többször lesz így, mert hajt a kíváncsiság. Nem tudnék véleményt alkotni az ételről, ha nem kóstolom meg.
Megkóstoltam a csirkeszárnyat is, de csak egy csippentésnyit. Megint Áron választ ha hazajön, mert ő a finnyásabb, szerintem a csirkére fog lecsapni. Egy biztos. A csirkeszárnyakra is került abból az univerzális ételízesítőből, amit a konyhán használnak. Nagyon jó az íze, viszont a keverék tartalmaz szárított répát, és más zöldségféléket, melyek nyomait láttam a sült csirkén. Kimi kutyám is magasba emelte az orrát, tudja, hogy ebből neki is fog jutni. A csont biztosan.
A desszert jön. Ha nem haragszotok, nem fogok véleményt írni róla, mert több nap óta sütilázban égünk. Nejem ötfélét készített, tegnap én is megcsináltam a magamét, és a máskor normális vércukrom is jelentősen veri a lécet. Mivel mindent megkóstoltam, merem állítani, hogy Párom lassan átveszi a Mama szerepét. Az unokákat a sütik érdeklik leginkább, és bár még nekünk nincs, remélem egyszer mi is eljutunk abba a korba. Addigra óriási gyakorlatot szerzünk mindketten az édes finomságok elkészítésében is. Így van ez rendjén!
Hamarosan leírom a tegnap készített túrótortám receptjét is, annyit viszont előzetesen elárulhatok, nagyon finom lett. Sütés nélkül csináltam, darált keksz alapon, eperboros, túrókrémmel, amiben kandírozott eperdarabok voltak, és a tetejére eperbor zselé került. Gondolom, megértitek, hogy nem kóstolom meg a mai sütit!
Benneteket viszont biztatlak rá, lakjatok jól! Én biztosan nem maradok éhen!
Visszatérve a tegnapi napra. Bevallom, olyat csináltam, amit először csináltam életemben. Túrótortát, sütés nélkül. Mivel először csináltam, kicsit puskáznom kellett, nekem is. Olyan bloggertársaimnál kutakodtam a receptek iránt, akikben megbízok. Konkrét receptet nem találtam, de nem is volt szükség, csak irányadásra. A többit én tettem hozzá. Már hétvégén rájöttem, milyen fontos, a pontos recept. Nem mindenki gyakorlott a konyhában, így ha véletlenül hibás a recept, a végeredmény is az lesz. Ha nem figyelsz, rossz lesz a végeredmény. Elég annyi, hogy a pogácsa receptjéből kimarad a só. Én észreveszem, de a kezdő háziasszony, aki ezzel akarja meglepni párját, vagy a vendégeket, csak több éves gyakorlat után lesz képes észrevenni a hibát, és korrigálni. El is határoztam, és ebben Nejem nagy szerepet játszott, hogy csinálok egy gyűjteményt a hibás receptekből. Az is sokszor előfordul, hogy valaki lemásolja más receptjét, és egyik hozzávalóból levesz egy dekát, a másikhoz hozzátesz. Csak azért, hogy sajátjaként dicsekedjen el más kipróbált receptjével. Velem is fordult már elő többször is, hogy azért, mert egy receptoldalon pontot lehet szerezni vele, valaki 12 deka cukor helyett, 13 dekával másolta le a receptemet, a nyeremény reményében. A sütiknél, nagyon fontosak a mennyiségek. Ebben én sem vagyok gyakorlott, és nekem is mások kipróbált praktikáit kell követnem. Másnál nem. Főzni, nem receptből kell. Azt megérzésből csinálom, semmilyen alapanyagot nem mérek ki. Nagyon belemerültem, elnézést! Jöjjön a mai kaja is, de ezeket már régen le akartam írni.
A sárgaborsó főzelékkel, semmi baj, és a Stefánia is tökéletes. Ma is mindkét ételből rendeltem, és valószínű egyre többször lesz így, mert hajt a kíváncsiság. Nem tudnék véleményt alkotni az ételről, ha nem kóstolom meg.
Benneteket viszont biztatlak rá, lakjatok jól! Én biztosan nem maradok éhen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése