2013.10.01. Körte krémleves, zöldborsós májjal töltött szelet, rakott káposzta, vegyes vágott savanyúság.

Csupa jó hír! Nem találtak csalásra utaló nyomot a tegnapi felvetésem kapcsán, (nekem volt gyanús, a hirtelen pontszámnövekedés, amit jeleztem a játék szervezőknek) így a nyertesek közt vagyok. Tegnap egy másik receptoldal értesített, hogy a feleségemnek kinézett három ajándékot postázzák részemre, mivel ott is nyertem. Megint kaptam egy grátisz példányt egy receptmagazintól, ahova beválogatták receptemet. Kell ennél több? 
Sokan tudjátok, szeretem a kihívásokat. Ezért írok recepteket a régebben általunk készített, de az ételhordóinkban kapott, hétköznaponként érkező ételekről is. Csak úgy, benyomásaim alapján. Ma szerintem, próbára akartak tenni! Nem az az étel érkezett, ami eredetileg az étlapon van. Ha nem vágtam volna fel, a szebb tálalás miatt, észre sem vettem volna. Erről egy kicsit később, kezdjük el  a levessel.

Mióta írok az ételekről, ilyen leves még nem érkezett. Körte krémlevest kaptunk, ami nem is annyira krémleves, hiszen a körtedarabok, nem főttek szét, nincs pürésítve. Állítom így jobb, mintha turmixolták volna! Nem szecskázott, hanem kisebb darabokra vágott gyümölcsből készült a leves, és nem álltam meg, hogy meg ne kóstoljam. Könnyed, finom levest ettem!

Visszatérnék a főételre, ami ma érkezett. Ahogy megvágtam a töltött húst, rögtön szembetűnt, hogy az Erzsébet szeletben elengedhetetlen kolbász, és sajt hiányzik. Semmi baj, mert a változtatás joga ugye fenn van tartva, én meg azért vagyok, hogy arról írjak, ami valóban érkezik. A ma érkező, töltött husi tehát, májas, zöldborsós, fűszeres krémmel lett töltve, ami panírozás után lett kisütve. A köret, petrezselymes krumpli, ami magában hordozza a petrezselyem ízét. Valóban, mert most is érzem annak a falatnak utóízét, amit kíváncsiságom miatt bekaptam. Azoknak, akik nem tudnák, milyen is az Erzsébet szelet, idehoztam régebbi bejegyzésem linkjét. Ezt egy külhoni barátom kedvéért írtam, aki szerette volna ott a messze távolban elkészíteni. Itt láthatjátok, hogyan készül az Erzsébet szelet.

Ma nem eszünk a rakott káposztából, és őszintén mondom, alig találtam képet róla. A minőségért elnézést kérek, de ez még a korszerűtlenebb technikával készült fotó. Ez az étel, egy csőben sült finomság, emlékeim szerint savanyú káposztából, darált hússal, rizzsel készített fűszeres keverékkel közepén. A teteje, jó bőven megöntözve tejfölből, vagy tejszínből készített, lisztes, tojásos mártással, ami a sütés közben befolyik a káposzta, és hús rétegei közé, így a sütés után, könnyen szeletelhető lesz az étel. Ez a massza, a tetején rá is pirul kicsit a kajára, így nem csak finom, hanem szép is lesz tőle. Jól írtam? Már saját konyhámban is megtanultam, hogy a csőben sütött (rakott) ételeket előre el lehet, és kell készíteni, hogy könnyebben szeletelhetőek legyenek. Minden bizonnyal, most is így történt. 

A töltött szelet mellé járt savanyúság is, ami a rakott káposzta mellé nem szükséges. Mostanában ezt a vegyes vágott savanyút kapjuk, ami egyáltalán nem baj. Ez sem rossz, de emlékszem még a tavasszal sűrűn érkező csalamádéra. Remélem Főszakács úr megvan még a recept! Nem sürgetem, mert tudom saját példámból, hogy annak érlelődnie kell. Gondolom, hamarosan el lesz téve, mert itt az ideje. Mivel a hét végére fagyokat jósolnak a békák az üvegben, én is le fogom szedni a maradék zöld paradicsomot, ami még a töveken van, és csemege zöldparadicsomot csinálok belőle. Van még vagy 15 kilónyi, ami már csak erre jó.
Az energia, amit a mai kaják biztosítanak megvan, így belekezdhetek, mindennapi munkámba. 
Nektek is jó étvágyat kívánok!