Mozgalmas hétvége áll mögöttünk. Szombaton átmentünk Békéscsabára, mert állítólag készen van a kávéfőző, amit több mint egy hónapja nyertem, de még nem tudtam használni. Csak ezért mentünk, mert megnéztük a honlapjukon a nyitva tartást. Nem voltak nyitva! Átvertek! Amellett, hogy pénzem bánja, bosszúság is. Bosszúságomban kimentem a csabai piacra, ahol meg kellett állapítanom, hogy lényegesen drágább, a hazai (gyulai) társánál. Kis kerülővel felkerestük Anyósomat, ahol amellett, hogy nagyon finom lecsót kaptunk, csak úgy ráadásként, két vödörnyi paradicsommal is megajándékozott. Legalább valami öröm az ürömben! A mai napomra tehát megvan a programom. Paradicsom feldolgozás, kovászolás, saláta készítés.
Tegnap, baráti társasággal túráztunk is, a Fehér Körös romániai szakaszán. Ha láttatok már szennyezett folyót, akkor ez ver mindent. Amellett, hogy itatják, fürdetik az állatokat, a vágóhíd szennye, állattetemekkel együtt belekerül a Körösbe, a petpalackok tömege a folyó árterében, és a vízben. A tavaszi árvíz során kihordott szenny nincs összegyűjtve, eltakarítva. És ez néhány kilométerre a határtól, valamint a kedvelt gyulai fürdőhelytől, a Szanazugtól. Elszomorító! Becsülöm a túrázókat, akik a folyón kajakkal, kenuval, valamint a gátoldalon kerékpárral tekerve, dokumentálták a szörnyűségeket. Ez volt a cél! Nekem kellemesebb feladat jutott, mert csak a főzésben kellett jeleskednem másodmagammal. A lényeg, hogy minden jól sikerült, több ezer kép készült, amihez mi is hozzájárultunk párommal, így sikerül felhívni az Unió figyelmét a Fehér Körös szennyezettségére.
De nem ezért ültem a gép elé, hanem azért, hogy a mai ebédről írjak. Jól fog esni, a tagnapi hosszú nap után!
Egyszerű leveske, a köménymag leves, pirított kenyérkockákkal. Tegnap kiderült, hogy van, aki nem szereti a köményt, a pörköltben sem. Különbözünk. Mint kiderült, a pörkölt dúsítására használt kockában, ami az egyik adagba bele lett főzve, van kömény is. Sok más mellett. Aki nem szereti a köményt a pöriben, nem is tud róla, hogy a kockában is van! Vissza a levesre! Nem túl tartalmas rántott leves, de a hét kezdetének pont jó. Az, hogy pirított kenyérkockákkal érkezett, és nem levesgyönggyel, annak külön örülök! Én így jobban szeretem.
Mivel mára csak egyféle főételt rendeltünk, nincs válogatósdi. A másik ételből, ami karalábé főzelék lett volna, nem kértünk. Maradt a debreceni tokány, amiben gyanús frankfurti elemeket is találtam. Nem Duracellt, hanem a frankfurti tokányra oly jellemző virslit is, ami egyáltalán nem rontja el, sőt! Mivel már írtam a tokányok különféle fajairól, gyorsan idehozom a linket. Itt megnézhetitek, mennyire változatosan lehet elkészíteni a húscsíkokat.Itt láthatod.
Minden adag mellé jár egy almás rétes is, ami annyira étvágygerjesztő, hogy minden eü. kérdést félretéve, hamarosan megeszem. Nem lenne szabad, de a szabályok azért vannak, hogy meg lehessen szegni őket. Mily szerencse, hogy ezért nem kapok komoly büntit. Különösen akkor, ha a süti fogyasztás előtt megteszem a szükséges óvintézkedést. Annyira megkívántam!
Most pedig, hogy túl vagyok a fárasztó hétvégén, megyek a tán még fárasztóbb dolgomra. Még egynek, azért nagyon örülök! Tegnap, a pihenőhely gondnokával, egész nap tudtam társalogni németül. Mily szerencse, hogy ez a nyelv is rám ragadt. Soha nem tanultam, de a szükség nagy úr. A bölcsek, rég megmondták, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Ezt most saját bőrömön megtapasztaltam!
Jó kis hétvége volt!!!
Tegnap, baráti társasággal túráztunk is, a Fehér Körös romániai szakaszán. Ha láttatok már szennyezett folyót, akkor ez ver mindent. Amellett, hogy itatják, fürdetik az állatokat, a vágóhíd szennye, állattetemekkel együtt belekerül a Körösbe, a petpalackok tömege a folyó árterében, és a vízben. A tavaszi árvíz során kihordott szenny nincs összegyűjtve, eltakarítva. És ez néhány kilométerre a határtól, valamint a kedvelt gyulai fürdőhelytől, a Szanazugtól. Elszomorító! Becsülöm a túrázókat, akik a folyón kajakkal, kenuval, valamint a gátoldalon kerékpárral tekerve, dokumentálták a szörnyűségeket. Ez volt a cél! Nekem kellemesebb feladat jutott, mert csak a főzésben kellett jeleskednem másodmagammal. A lényeg, hogy minden jól sikerült, több ezer kép készült, amihez mi is hozzájárultunk párommal, így sikerül felhívni az Unió figyelmét a Fehér Körös szennyezettségére.
De nem ezért ültem a gép elé, hanem azért, hogy a mai ebédről írjak. Jól fog esni, a tagnapi hosszú nap után!
Most pedig, hogy túl vagyok a fárasztó hétvégén, megyek a tán még fárasztóbb dolgomra. Még egynek, azért nagyon örülök! Tegnap, a pihenőhely gondnokával, egész nap tudtam társalogni németül. Mily szerencse, hogy ez a nyelv is rám ragadt. Soha nem tanultam, de a szükség nagy úr. A bölcsek, rég megmondták, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Ezt most saját bőrömön megtapasztaltam!
Jó kis hétvége volt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése