Megint megjártam korán reggel a hadak útját, hiszen most éppen a böngésző adta meg magát, és újra kellett telepítenem, mielőtt bármit is tudtam volna végezni a számítógépemen. Az ilyen részproblémák, viszont soha nem fogtak ki rajtam, így ezúttal sem okozott akadályt a malőr.
Az biztos viszont, hogy az étvágyam már meglesz, így minden bizonnyal jól fog esni egy nagy tányér zöldbableves, ugyanis ma ezzel indul az ebédem. Milyen nagy szerencsém van, hogy az ebédért nem kell úgy megdolgoznom, mint ma a számítógépemmel. Nagyon szeretem egyébként a levest, és az étterem szakácsainak jó szokása szerint, ma is elég sok "anyag" van a levesben, tehát jól is lakhatok vele akár.
Erre azonban nincs szükség, hiszen ma is van még kétféle főétel, amelyek közül kiválaszthatom, a számomra legszimpatikusabbat. Ez kisebb dilemmát fog okozni, így ma sem én fogok választani ételt a két finomság közül, hanem rábízom páromra a döntést. Neki sem lesz könnyű dolga, hiszen mind a tarhonyás húst, mind pedig a rántott csirkecombot szívesen megeszi.
Az előbb leírtakból, már könnyen kiderülhetett, hogy a tarhonyás hús mellett, ma rántott csirkecomb a másik főételünk, de én hajlok még egy köztes megoldásra is, hiszen van még egy szelet rozmaringos-fokhagymás sült császár a hűtőben, a vasárnapi vacsora maradékaként. Bármi is fog történni, ma mindenki jól fog járni a családból, és éhen már semmiképpen nem maradunk. A legjobban talán, mégis Dobby kutyus örülhet, hiszen mind a rántott csirkecomb, mind pedig a császárhús tartalmaz csontot, amit viszont családunk egyik tagja sem szeret annyira, mint a kiskutya.
Azért nem csak számára lesz örömteli a nap, hiszen én is mindent meg fogok tenni az örömteli lefolyás érdekében.
Azért nem csak számára lesz örömteli a nap, hiszen én is mindent meg fogok tenni az örömteli lefolyás érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése