2016. október 5., szerda

2016.10.05. Vegyes zöldségleves, töltött paprika, ropogós-fokhagymás csirkeszárny.

Szervusztok!
Azt hiszem, ha ilyen ebéd várna valakire ma délbe, annak nagyon örülne, és kétfelé állna füle-farka egyaránt a gyönyörtől. Mondjuk az természetes, hogy a normális ember füle kétfelé áll, az utóbbi időkben pedig sokat hallhattunk kétfelé álló farkú kutyáról is. 
Félretéve a шутка-t, ma bizton jókedvűen fog neki minden, a gyulai Tölgyfa étterem vonzáskörzetében élő, és ebédjét innen rendelő delikvens a változatos kajáknak.


Elsőként a vegyes zöldséglevesnek, aminek már a neve is minden lényeges információt elárul. Azt például, hogy vegyes, és azt is, hogy zöldségfélékből főzik. Mondjuk azt is el tudom képzelni, hogy a vegyes varázsszó hallatán néhány kőkemény alkesz mindkét farkát felvágva ilyenkor rohanna a népszerű közösségi helyre a kocsmába  becsapni egy vegyest, de ez a vegyes ma nem az a vegyes. Azt többféle gyümölcsből főzik, míg a ma általunk fogyasztandót, kizárólag zöldségekből. Ez utóbbinak mások az élettani hatásai is, bódult állapotot már biztosan nem fog előidézni nálam, mint a gyümölcsökből főzött párlat. Rossz példa, de egyszer már ittam életemben zöldségből készült párlatot is, hiszen a sárgadinnye, mint tökféle a zöldségek közé tartozik. A belőle főzött pálinka viszont bűn rossz volt, és kitörölhetetlen emlékeket hagyott bennem, valamint másokban is, akik megkóstolták. 
A mai zöldséglevessel kapcsolatban, viszont biztosan nem lesz hasonló élményem, tehát akár nyugodtan repetázhatok is belőle, ha lesz hozzá kedvem. Ettől már biztosan nem fogok kikötni a detoxon, mint a másikfajta vegyes túlzott bevitelétől. Azt meghagyom másnak, de lehet, hogy este lefekvés előtt egy stampedli szilvapárlatot magamévá teszek, ha már ennyit dumáltam róla kora reggel. 

Ez viszont még várhat, hiszen itt mosolyog rám a hőn szeretett töltött paprika, ami tényleg felvillanyozza a napomat. Ehhez pedig semmilyen stimuláló szerre nincs szükségem, elég csupán a látványa, valamint az íze. Ma mindkettőt kipróbálhatom. Mivel a látvánnyal ritkán lakok jól, viszont van lehetőségem az éhségemet is csillapítani az isteni töltött paprikával, tehát dombon a tanya! Éhen már nem veszek biztosan.

És a töltött paprika még nem minden, hiszen minden hétköznap kétféle főétel közül választhatok. Ez legalább igazi választási lehetőség, nem kamu. Nem csak látvány, hogy ma a töltött paprikán kívül, még ropogós-fokhagymás csirkeszárnyak is kelletik magukat előttem elfogyasztásra várva. Közben megütötte a fülemet a háttérben szóló hírműsorban egy nagyokos mantrája, aki szerint a stadionok melyek minden kisváros, és falu ékkövei mostanság, igenis a kultúra szerves részei, és jó, hogy erre költik a pénzt. Azért megkérdezném pubikám! Hány embert láttál már jóllakni stadionnal? Én viszont már láttam olyat, aki csirkeszárnyakkal csillapította éhségét, és nem is eredménytelenül. Nem idegelem magam! Mindenkinek más az ízlése, ha valaki stadionnal szeretne jóllakni, csak rajta!  Én maradok a csirkeszárnynál, amiből a csontot ráadásul nekiadom a kiskutyának, nehogy még véletlenül megakadjon a torkomon! Én tehát viszonylagos biztonságban vagyok ma, nem kell félnem sem a vegyes, sem pedig a stadionok visszás hatásaitól. Ennyi! Nem vonok le tanulságokat. Vonjatok le helyettem is bármilyet, vérmérséklet szerint!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése