Többnyire, és többen is rengeteget bosszankodhattunk más dolgok mellett, a mostanság igencsak megszaporodott vírustámadások miatt. Volt, és lesz részünk benne, hiszen aki kitalálta azt, hogy ártson embertársainak, nem adja fel egykönnyen, annak céljai vannak, és nem tartozik közéjük a humánus gondolkodás. Neki az a célja, hogy kárt okozzon, az nem érdekli, mit tesz az emberekkel, csupán önös érdekei lebegnek szemei előtt. Inkább az a nagy kérdés, hogyan reagáljuk le a dolgokat? Több reakciót láttam, de előbb ismerjétek meg azt, ahogyan én kezeltem a helyzetet.
Szombaton, amikor felkeltem, már több vírusos videó volt a gépemen, majd rövidesen újakkal gyarapodtak volna, ha nem léptem volna azonnal. Töröltem őket tehát mind az üzenetek közül, mind pedig az idővonalamról. Nem járt eszemben viszont azonnal retorzió, fenyegetés, hiszen aki továbbította a vírust, nem ártó szándékkal tette, egyszerűen apró, de jó szándékú figyelmetlenség volt a részéről. Megfogalmaztam tehát, azonnal egy felhívást, amit közzé is tettem, hogy mik a jelei a támadásoknak, és mit tehetünk ellenük. Másoknak, nagyon más volt a reakciójuk. Volt aki rögtön fenyegetéssel kezdte, és ismervén a mostani felfokozott hangulatot, nincs kétségem felőle, hogy szombaton több régi kapcsolat ment a kukába, mint annak előtte bármikor.
Tolerancia emberek! Ne kiáltsunk ki embertársaink közül senkit bűnösnek, míg meg nem ismerjük részletesen a körülményeket. Ezt az álláspontomat én, igyekszem más területeken is magaménak tartani, így követni is mindig.
És ez most nem csak a vírustámadások apropóján jutott eszembe, hanem más történések kapcsán is sokkal toleránsabbak lehetnénk néha. Én mindenkinek adok a magam részéről, egy újabb esélyt! Még szakácsainknak is, akik naponta főznek részünkre, hiszen ők is ronthatnak el valamit időnként, bár ha ez így történne véletlenül, az már rég rossz lenne. Több mint 600 adag étel mehetne a kukába nap, mint nap, és azt bizony megéreznénk gyomrunkon is többek közt.
De ilyenről most sincs szó sem, hiszen a mai ebéd is képviseli azt az állandó színvonalat, amit én már évek óta megszoktam.
Ma például zellerkrémleves szerepel a palettán először, melyért ha nem és adnék oda más finom levest, mégis szívesen megeszem, ha már ezt főzték ma. Egyébként, a zellert szeretem, de nem kifejezetten krémlevesként, hanem más formáiban, de ma ezt fogyasztom el, hiszen itt gőzölög előttem, és ha már itt van, ne legyen itt hiába. Ma tehát ezzel indulhat a napom, és másoké is, akik szintén erről a konyháról étkeznek.
A levest pedig bízvást kijelentem, hogy hazánk legnépszerűbb éttermi étele követi, ami a legeldugottabb étterem étlapján is szerepel az étlap kínálatában, már ha van ilyen, hogy étlap az étteremben. Ez pedig a rántott hús. Pontosabban, ahogy azt mindenhol jobban ismerik, a rántott sertésborda, hiszen ez már lényegesen másképpen hangzik, mint a snassz rántott hús kifejezés. A lényeg ugyanaz, hiszen ezt az étket a sógoroknak köszönhetjük, általuk, konyhájuk révén lett ismert nálunk is a bécsi szelet, amihez csak hasonlít az, amit mi annak hívunk, hiszen több apró különbség is van a nálunk annak ismert, és az eredeti közt. Volt alkalmam az eredetit is megkóstolni egykor, és régi emlékeim alapján le is írtam az akkori történéseket.
A következő főétel is rendelkezik Osztrák gyökerekkel a nevében, de csupán az elnevezésében. A resztelt csirkemájban ugyanis a resztelt szó pirítottat takar, tehát nyilvánvaló, hogy ma pirított csirkemáj is szerepel a kínálatban. Ezt bevallom, én sokkal jobban kedvelem mint a rántott húst, de lehet, hogy mások éppen az tartják sokkal finomabb ételnek. Bárhogy is lesz, ma ismét megtalálhatja mindenki a számítását, így senki nem maradhat éhen. Jó étvágyat tehát mindenkinek, a finom ebédhez!
Szombaton, amikor felkeltem, már több vírusos videó volt a gépemen, majd rövidesen újakkal gyarapodtak volna, ha nem léptem volna azonnal. Töröltem őket tehát mind az üzenetek közül, mind pedig az idővonalamról. Nem járt eszemben viszont azonnal retorzió, fenyegetés, hiszen aki továbbította a vírust, nem ártó szándékkal tette, egyszerűen apró, de jó szándékú figyelmetlenség volt a részéről. Megfogalmaztam tehát, azonnal egy felhívást, amit közzé is tettem, hogy mik a jelei a támadásoknak, és mit tehetünk ellenük. Másoknak, nagyon más volt a reakciójuk. Volt aki rögtön fenyegetéssel kezdte, és ismervén a mostani felfokozott hangulatot, nincs kétségem felőle, hogy szombaton több régi kapcsolat ment a kukába, mint annak előtte bármikor.
Tolerancia emberek! Ne kiáltsunk ki embertársaink közül senkit bűnösnek, míg meg nem ismerjük részletesen a körülményeket. Ezt az álláspontomat én, igyekszem más területeken is magaménak tartani, így követni is mindig.
És ez most nem csak a vírustámadások apropóján jutott eszembe, hanem más történések kapcsán is sokkal toleránsabbak lehetnénk néha. Én mindenkinek adok a magam részéről, egy újabb esélyt! Még szakácsainknak is, akik naponta főznek részünkre, hiszen ők is ronthatnak el valamit időnként, bár ha ez így történne véletlenül, az már rég rossz lenne. Több mint 600 adag étel mehetne a kukába nap, mint nap, és azt bizony megéreznénk gyomrunkon is többek közt.
De ilyenről most sincs szó sem, hiszen a mai ebéd is képviseli azt az állandó színvonalat, amit én már évek óta megszoktam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése