2016. augusztus 25., csütörtök

2016.08.25. Savanyú káposztaleves, roston sült csirkemell jóasszony módra, körömpörkölt.

Szép napot mindenkinek!
Örömmel konstatáltam reggel, mikor kivetett az ágy, hogy baromi jót aludtam! Remélem mások is! Eszméletlen jól esett. Egy ideje nincs olimpia, nem zavarja meg tehát semmi a pihenésemet. Most nagyon jó a kedvem, de belegondolni is rossz, hogy esetleg lesz ma valami, ami letörli arcomról széles mosolyomat. Megpróbálok mindent megtenni ellene! Örömmel szeretném végigvinni a jól induló napomat! Nem akarok ma savanyú képet vágni semmiért!


Van persze egy apró kivétel, amit nem csak elviselek, hanem ebben az esetben még nagyon örülök is neki. Ez pedig a savanyú káposztaleves, amitől biztosan nem fogok kéjmámorban fetrengő képet vágni. Pedig a káposztát nagyon szeretem, mint alapanyagot. A paradicsom, és a szárazbab mellett ez a harmadik kedvencem. A savanyított káposztát meg különösen csípem. Nem a mai naphoz illik ugyan a savanyú káposztaleves, - avagy korhelyleves - de biztosan lesznek ma is olyanok, akiknek jót tesz a káposzta különleges élettani hatása. Tény, hogy leginkább mulatozások után tálalnak fel korhelylevest, ami állítólag minden nyavalyára gyógyírként szolgált. Egy biztos! A savanyú káposztát már a XVI. század óta használták a tengerészek rettegett betegsége, a skorbut ellen. Csak megjegyzem, hogy a tengerészek által jelentős mennyiségben fogyasztott rum utóhatásai ellen sem lehetett rossz, hiszen a savanyú káposzta tejsav tartalma, gyógyította a másnaposság tüneteit is. Íme a bizonyíték arra, hogy a savanyú káposzta csodaszer. A belőle  készített leves sem semmi tehát! 

A tengerészek mellett, a hajókon nem szolgáltak asszonyok, és nem is tudom mi lett volna velük, ha véletlenül rájuk szabadítanak több tucat kiéhezett tengerészt. A tengerészek a kikötőkben találták meg az igényeiket, minden tekintetben kielégítő asszonyokat. Igen asszonyokat, mert volt olyan tengerész, amelyiknek minden kikötőben volt saját külön bejáratú asszonya. Ezektől a jóasszonyoktól hemzsegtek tehát a világ  kikötői. Ma az asztalunkon is meg fog fordulni egy jóasszony, mivel az egyik főétel ma "roston sült csirkemell jóasszony módra" névre hallgat. Nem tudom miért jóasszony módra nevet kapta ez az igen finom gombás ragu, mellyel a roston sült csirkemellet tálalták a petrezselymes rizzsel együtt tálalva, de tény, hogy nagyon finom étel.  

Mint ahogyan nagyon finom a körömpörkölt is. Ez az étel rajtam kívül, mások nagy kedvence is. Na a körömpörit sem a francia etikett szabályainak szemléltetésére találták ki! Bevallom töredelmesen, én is legtöbbször kézzel eszem a körömpörköltet, és persze úgy ahogy illik, utána megnyalom mind a tíz ujjamat. Jól esik kitörni időnként a szigorú illemszabályok regulái alól, és természetes módon viselkedni néha. A körömpörkölt nagyon alkalmas erre a szerepre. Nyugodtan kiélheti az ember, fogyasztása közben ősi ösztöneit, azokat, melyek a kés-villa megjelenése óta épültek be szokásaink közé. Ezért szeretnek az emberek meccsre járni is. Ott ki lehet vetkőzni az embereknek magukból. Látva a meccsek mai látogatottságát, túl sok okot nem látok aggodalomra. Leszámítva persze azokat, akik mindenhol csak balhét keresnek. Ezek keresés nélkül is megtalálják a bajt sajnos! 
A reneszánsz étkezés során, egyébként  még mindent kézzel ettek. Ma tehát az ebéd utolsó aktusaként kisebb időutazást fogok tenni, és jó étvággyal magamévá teszem a körömpörit. Még az ujjaimat is megnyalom utána!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése