Tegnap elindítottam egy témát, de van, ami még kapcsolódik hozzá, így ma folytatom. Ha valaki kíváncsi rá, miről írtam tegnap, itt elolvashatja.
Sok barátommal tartom a kapcsolatot évek óta, ismerjük egymást.
Mivel régóta figyelemmel kísérjük egymás munkáit, már a fotóról tudjuk, ki készítette azt. Mindenkinek van stílusa. Néha vannak persze meglepik! Tudom, ki csinálta, mégis más nevét látom feltöltőként. Azt mondják örülj, hogy másolják írásaidat. Népszerű vagy! Nem másolják. Lopják! Idegen tollakkal ékeskednek. Aztán várják, a szerintük megérdemelt nyereményt. Mert indulnak a lopott cuccokkal receptversenyeken is. Arcuk az van! Vannak olyanok, akik minden létező nyereményért indulnak, de még egy önálló receptet sem láttam tőlük. Egyszerűbb másolni, mint gondolkodni kicsit. Minek, ha valaki úgyis gondolkozik helyettem, majd én ellopom. Mint más kertjéből leszedni az almát. A nyeremények iránti kóros vágy, márpedig nagy úr! És a nagy számok törvénye szerint nyernek is. Ugyanaz a tucatnyi ember, csak mindig máshol. És ezért mindenre képesek! Még a nyilvánvaló csalásra is. Szervezetten csalnak! Míg valaki közéjük nem csap! Nem indulok olyan receptversenyen, ahol a beérkezett szavazatok száma dönt a sorrendről. Egy most lezárult versenyen vettem észre, hogy az egyik sütire majd háromszor annyi szavazat érkezett, mint a többiekre. Nyilván észrevette a rendszergazda is, és attól minden szavazás előtt be kellett bizonyítanod, hogy nem robot szavaz a képre. Érdekes módon, jelentősen visszaesett a szavazatszám. De vannak, akiket ez cseppet sem zavar. Sőt kifejezettem büszkék rá, hogy csalással nyernek mindent, és mindenhol. Külön csoportot is hoztak létre maguknak! Véletlenül valaki régen felvett egy ilyen csoportba, ahonnan rövid úton ki is ebrudaltak. Nem voltam közéjük való! Úgyis eljöttem volna! De legalább előtte néhányan olvasták közülük, meglehetősen lesújtó véleményemet róluk! És mindennel képesek versenybe szállni jobb híján. Akár egy pohár kakaót, egy zsíros kenyeret, egy tükörtojást is képesek feltölteni receptként. Vagy egy hamburgert a sarki hamburgerestől, egy doboz sütit a Lidlből. Szerencsére vannak nívósabb oldalak, ahol ez már nem lehetséges. Még két példa, és végre befejezem. Egyik receptoldalon úgy is lehetett pontokat gyűjteni, hogy hozzászóltak receptemhez. Azonnal megjelentek a hiénák! Soha annyi hangulatjel nem érkezett receptjeimhez hozzászólásként, mint akkor. Pontot ért! Ők kaptak nyereményt a szmájliért, vagy annyiért, hogy "ez jó" a recept feltöltője semmit! És az utolsó, bár még lenne mit írnom, de ez volt a legszebb, legemlékezetesebb. Biztosan írtam már róla, mert míg élek nem felejtem. Egy receptversenyre, ahol történetesen a zsűri tagja voltam, valaki az én saját blogomról kimásolt két receptet küldte be. Természetesen, mint sajátját. Na ezt már én sem bírtam elviselni szó nélkül. Pedig jámbor vagyok. A hölgyet finoman megfeddtem, erre neki állt feljebb. Így szokott lenni! Először nekem támadt, majd csendesen elkezdett sírdogálni. Majd kínjában, mentve a még menthetőt, az összes többi csalót bemószerolta. Leírta azt is, hogyan kell csalni. Na innen van akkora tapasztalatom, és rálátásom a mások által naponta alkalmazott trükkökre! Megint jól esett, hogy kibeszéltem magamból a felgyűlt mérget. Csak az a baj, hogy vannak, akik termelik a mérget. Időnként üríteni kell. Most el leszek a hétvégén.
A hétvége előtti utolsó napon, mindig rendkívül gazdag levessel, és tésztaétellel lepnek meg minden étkezőt a szakácsok. Természetesen a menüt nem ők döntik el, hanem értekezleten beszélik meg jó előre az étlap összeállítását. Egyszer tanúja voltam. Mára a sárgaborsó gulyás került sora, mert ara is kínosan ügyelnek, minél ritkábban ismétlődjenek az ételek. Ma is, mint minden pénteken, olyan bőséges a leves, hogy egy szerényebb étvágyú páciens, egész napra jól lakhat csak a levessel. Mint sok más ételről, erről is van saját receptem. Én pulykahúst használtam, mert könnyű vele dolgozni, gyorsabban megfő.
Két tésztaszerű főétel van, mint minden pénteken. Ezek közül az egyiket nagyon szeretem. ez pedig a káposztás tészta, vagy káposztás cvekedli. Ez lényegesen könnyebben elkészíthető, mint a másik mai főétel. Akár receptet sem kellene mellékelnem hozzá, mert agy tészta megfőzése senkivel nem babrálhat ki. A káposzta készítése sem bonyolult, azt viszont leírtam receptemben.
Jeleztem már, hogy a másik választható főétel valamivel nagyobb felkészültséget igényel, de ez sem foghat ki egy gyakorlottabb háziasszonyon. Én nem szeretem nagyon, mert túlságosan édesnek, majdnem desszertnek tartom. Azt is tudom viszont, hogy sokan rendeltek belőle mások. és meg is értem őket. Én egyszer csináltam kísérletképpen nyírfacukorral, ami ugye a cukorbetegeknek sem árthat. Persze mindent csak módjával! Azt tudjátok, ha a kutya nyírfacukorral készült ételt eszik, az számára akár halálos is lehet. Ma ennek a veszélye még véletlenül sem áll fenn, mert ma csak cvekedlit rendeltem. Azért, ha valaki kedvet kapott a diabetikus máglyarakás elkészítéséhez, van erről is receptem.
Azt, hogy ősz van, mi sem bizonyítja jobban, mint a gyümölcs. Ezt a megszokott módon a pénteki ebédhez mellékelik. Ma tehát az évszakhoz illően ez egy gyönyörű őszibarack adagonként. Méltóbb koronája nem is lehet a mai ebédnek!
Jó étvágyat, kellemes hétvégét kívánok!
Sok barátommal tartom a kapcsolatot évek óta, ismerjük egymást.
Mivel régóta figyelemmel kísérjük egymás munkáit, már a fotóról tudjuk, ki készítette azt. Mindenkinek van stílusa. Néha vannak persze meglepik! Tudom, ki csinálta, mégis más nevét látom feltöltőként. Azt mondják örülj, hogy másolják írásaidat. Népszerű vagy! Nem másolják. Lopják! Idegen tollakkal ékeskednek. Aztán várják, a szerintük megérdemelt nyereményt. Mert indulnak a lopott cuccokkal receptversenyeken is. Arcuk az van! Vannak olyanok, akik minden létező nyereményért indulnak, de még egy önálló receptet sem láttam tőlük. Egyszerűbb másolni, mint gondolkodni kicsit. Minek, ha valaki úgyis gondolkozik helyettem, majd én ellopom. Mint más kertjéből leszedni az almát. A nyeremények iránti kóros vágy, márpedig nagy úr! És a nagy számok törvénye szerint nyernek is. Ugyanaz a tucatnyi ember, csak mindig máshol. És ezért mindenre képesek! Még a nyilvánvaló csalásra is. Szervezetten csalnak! Míg valaki közéjük nem csap! Nem indulok olyan receptversenyen, ahol a beérkezett szavazatok száma dönt a sorrendről. Egy most lezárult versenyen vettem észre, hogy az egyik sütire majd háromszor annyi szavazat érkezett, mint a többiekre. Nyilván észrevette a rendszergazda is, és attól minden szavazás előtt be kellett bizonyítanod, hogy nem robot szavaz a képre. Érdekes módon, jelentősen visszaesett a szavazatszám. De vannak, akiket ez cseppet sem zavar. Sőt kifejezettem büszkék rá, hogy csalással nyernek mindent, és mindenhol. Külön csoportot is hoztak létre maguknak! Véletlenül valaki régen felvett egy ilyen csoportba, ahonnan rövid úton ki is ebrudaltak. Nem voltam közéjük való! Úgyis eljöttem volna! De legalább előtte néhányan olvasták közülük, meglehetősen lesújtó véleményemet róluk! És mindennel képesek versenybe szállni jobb híján. Akár egy pohár kakaót, egy zsíros kenyeret, egy tükörtojást is képesek feltölteni receptként. Vagy egy hamburgert a sarki hamburgerestől, egy doboz sütit a Lidlből. Szerencsére vannak nívósabb oldalak, ahol ez már nem lehetséges. Még két példa, és végre befejezem. Egyik receptoldalon úgy is lehetett pontokat gyűjteni, hogy hozzászóltak receptemhez. Azonnal megjelentek a hiénák! Soha annyi hangulatjel nem érkezett receptjeimhez hozzászólásként, mint akkor. Pontot ért! Ők kaptak nyereményt a szmájliért, vagy annyiért, hogy "ez jó" a recept feltöltője semmit! És az utolsó, bár még lenne mit írnom, de ez volt a legszebb, legemlékezetesebb. Biztosan írtam már róla, mert míg élek nem felejtem. Egy receptversenyre, ahol történetesen a zsűri tagja voltam, valaki az én saját blogomról kimásolt két receptet küldte be. Természetesen, mint sajátját. Na ezt már én sem bírtam elviselni szó nélkül. Pedig jámbor vagyok. A hölgyet finoman megfeddtem, erre neki állt feljebb. Így szokott lenni! Először nekem támadt, majd csendesen elkezdett sírdogálni. Majd kínjában, mentve a még menthetőt, az összes többi csalót bemószerolta. Leírta azt is, hogyan kell csalni. Na innen van akkora tapasztalatom, és rálátásom a mások által naponta alkalmazott trükkökre! Megint jól esett, hogy kibeszéltem magamból a felgyűlt mérget. Csak az a baj, hogy vannak, akik termelik a mérget. Időnként üríteni kell. Most el leszek a hétvégén.
Azt, hogy ősz van, mi sem bizonyítja jobban, mint a gyümölcs. Ezt a megszokott módon a pénteki ebédhez mellékelik. Ma tehát az évszakhoz illően ez egy gyönyörű őszibarack adagonként. Méltóbb koronája nem is lehet a mai ebédnek!
Jó étvágyat, kellemes hétvégét kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése