Ma kakaskukorékolásra ébredtem! Szokatlan. Maga az, hogy valahonnan előkerült egy kakas. Régen mindennapos volt. Hajnalban egymás szavába vágtak, versenyt kukorékoltak, még a belvárosban is. Üdülőövezet lennénk, vagy mi a fene. Akkor is jól esett hallani! Ha hajnalban kelek, tavasszal a rigófütty ébreszt. Belőlük mostanában több van mint régebben. Szerencsére. Védettek. Nyár óta hallgatnak. Ilyenkor fiókát nevelnek, nem fütyülnek. Most kattognak. Majd hoznak egy rendeletet, hogy belvárosban ez is tilos! Mert rendeleteket azt tudnak hozni! Annak viszont örülök, hogy nincs disznószarszag, mint gyerekkoromban. A belvárosban éltem akkor is, de más volt a világ. A szomszéd orvos házaspár fia, aki ma ismert fogorvos, állandóan kukorékolásra próbálta rávenni a kakast. "na még egyet kukurikú!" És a kakas szót fogadott. Szintén a belvárosban éltünk, de anyámnak is volt 4 tyúkja, meg egy dédelgetett kakasa. Ma már nem lehetne. Pedig tisztaság volt! Szaguk sem. Csak a szomszéd disznajának. Aztán jött egy rendelet. Volt egy fűnyírónk is. Nem berregett, csak időnként bégetett. Áramot nem fogyasztott, csak a füvet tartotta takarékon. De bogyózott helyette rendesen. Valamit, valamiért! Anyám jelentősen elszámította magát, mert egy jó pásztor tudja, a birka tömegének jelentős részér a bundája adja. Anyám túlbecsülte a súlyát, így a kolléganők közül sokan birkapörköltet ettek az aktuális időpontban, csak mi nem. Nekünk nem jutott! Falun más a helyzet! Ott még manapság is sok az állat. Meg a légy is. Ha nincs a háznál, jön a szomszédból. Mert ott biztosan van állat, ha nálad nincs. Nem kívánom vissza, de elindított egy gondolatfolyamot bennem. Mi lenne, ha rá lennénk utalva, hogy az erkélyen csirkét tartsunk? Mert másként éhen halnánk? Hülye felvetés. Vagy mégsem?
Azért furcsa, hogy még a 90-es években voltam a Dajcsoknál, olyan vidéken, ahol mindenki nevelt tehenet. Ebből éltek. Azon a környéken mindenki. A kisváros központjában, csak onnan tudtad, hogy a tájház mellett istálló van, mert időnként bőgtek a marhák. Előadás közben is, de ez senkit nem zavart. Csak a Magyarokat. Az amerikai, az angol, a francia vendégeket nem. Szaguk nem volt, és a gazda nekem megmutatta, 500 férőhelyes istállója volt a városháza mellett. Patikai tisztaság! Kompjúterizált rendszer, már akkor! A polgármester, meg mészáros volt. Engem egyáltalán nem zavart, sőt bizonyos megbecsülést éreztem irántuk! A munka tisztelete! Szerény német tudásommal jól eltársalogtunk mindenről. Akkor jöttem rá, az ember akkor tud igazán egy nyelvet, ha megérti, és mesélni is tud vicceket. Rég volt! Akkor is kellemes emlékek, amikre jó visszagondolni időnként.
A mai leves egyik kedvencem. Persze csak akkor, ha tökéletesen van megcsinálva. És miért ne lenne. Májgaluskaleves jött, ami ma megfelelő állagú. A galuskán van a hangsúly! Ha kemény, akkor ehetetlen, ha szétfőtt, semmivel sem megbocsájthatóbb. Az étterem konyháján sokkal nagyobb tételben készül a májgaluska, vagy májgombóc, kinek mi az ízlése. Bevallom, nekem sem sikerült elsőre, de már nagy gyakorlatra tettem szert. Én így főzöm a májgaluskalevest.
Most pedig egy olyan kaja jön, amiről napokig tudnék mesélni. Gyerekkoromban utáltam! Szó szerint, ki nem állhattam. aztán fokozatosan megkedveltem, és mára az egyik kedvencem lett. Ha nem a legnagyobb. A tökfőzelékről van szó! Meglepő? Mégis úgy alakult, hogy életem egyik legjobb hangulatú írását köszönhetem a tökfőzeléknek, de főként mérhetetlen étvágyamnak, ami miatt nem álltam meg egy tányérnál. Aztán forgolódtam álmomban, és mivel aludni nem tudtam, elkezdtem írni a tökfőzelék dicsőséges mennybemeneteléről. Ezt olvashatjátok itt.
Ennyire élvezetesen nem tudok írni a mustáros, sült csirkecombról, de ezt is szeretjük mindannyian. Általában mindent. Nem vagyok válogatós, és privát véleményem szerint az étterem konyháján jól főznek. Tudom, van olyan, akinek más a véleménye, de naponta 600 körüli adag kerül kiszállításra, vagy lesz elfogyasztva helyben, és mindenki ízlése kielégíthetetlen. engem főként kíváncsiságom, de a megszokás is hajt, hogy majd mindig mindkét ételből rendelek, megkóstolom, majd véleményt merek írni róla. Természetesen, mert mikor vállaltam, az étterem vezetője is megkért, csak igazat írjak! Azóta így is teszek. Az ember, így a szakácsok is saját hibáikból tanulnak, ha találunk hibákat. Én többnyire meg vagyok elégedve. Ma is. Mielőtt el nem felejtem, azt is leírtam, hogyan készítem én a mustáros sült csirkecombot.
Szerdánként desszert is érkezik az ebéd mellé, ami bármilyen édességet takarhat. Ma puncsszelet jött. Nem tudom mi az oka, de úgy látom Magyarország nagyon desszertcentrikus. Más országok helyzetét nem ismerem, de sok hazai receptoldal rendszeres látogatója, feltöltője, sokszor versenyeik díjazottja is vagyok. Mindenhol a sütik a népszerűek. Úgy tűnik mintha mást nem is ennének hazánkban, csak sütit. Pedig más ételek is nagyon finomak. Erre talán a legjobb példa a mai ebéd.
Azért furcsa, hogy még a 90-es években voltam a Dajcsoknál, olyan vidéken, ahol mindenki nevelt tehenet. Ebből éltek. Azon a környéken mindenki. A kisváros központjában, csak onnan tudtad, hogy a tájház mellett istálló van, mert időnként bőgtek a marhák. Előadás közben is, de ez senkit nem zavart. Csak a Magyarokat. Az amerikai, az angol, a francia vendégeket nem. Szaguk nem volt, és a gazda nekem megmutatta, 500 férőhelyes istállója volt a városháza mellett. Patikai tisztaság! Kompjúterizált rendszer, már akkor! A polgármester, meg mészáros volt. Engem egyáltalán nem zavart, sőt bizonyos megbecsülést éreztem irántuk! A munka tisztelete! Szerény német tudásommal jól eltársalogtunk mindenről. Akkor jöttem rá, az ember akkor tud igazán egy nyelvet, ha megérti, és mesélni is tud vicceket. Rég volt! Akkor is kellemes emlékek, amikre jó visszagondolni időnként.
Szerdánként desszert is érkezik az ebéd mellé, ami bármilyen édességet takarhat. Ma puncsszelet jött. Nem tudom mi az oka, de úgy látom Magyarország nagyon desszertcentrikus. Más országok helyzetét nem ismerem, de sok hazai receptoldal rendszeres látogatója, feltöltője, sokszor versenyeik díjazottja is vagyok. Mindenhol a sütik a népszerűek. Úgy tűnik mintha mást nem is ennének hazánkban, csak sütit. Pedig más ételek is nagyon finomak. Erre talán a legjobb példa a mai ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése