2013.07.04. Lebbencsleves, vadas szelet, rántott csirkeszárny.

Olyan nagyot aludtam, hogy az ételfutár ébresztett fel. Rögtön pattantam, mert hát dolog van! A napi egy (erősen meghűlt ((a hideg kávé úgyis szépít)) rám is fér) kávémat kortyolva írom soraimat. Természetesen a fotózás is megtörtént, mindössze az bizonyítja, nincs minden a megszokott vágányban, hogy többet kell javítanom a szöveget. Sokat ütök mellé, de semmi baj.

Fő a kaja! Az pedig ma is rendben van.

Bőséges adag lebbencsleves érkezett. Igen egyszerű hagyományosan Magyar (Nemzeti Lebbencs) leves. A Jelzőt értsétek úgy ahogy akarjátok! Emlékszem, Nagyszüleimnél, - mikor ott nyaraltam - sűrűn volt ebédre. És csak ez. Bőségesen elég volt, hiszen laktató, még a munkában sok kalóriát igénylő Nagyapámnak is biztosította az erőt. Más kérdés, hogy Ő kenyeret is aprított bele, mint oly sok idős ember ma is. Füstölt szalonna, krumpli volt otthon, tojás, liszt, amiből a tésztát csinálta nagyanyám szintén, így minden adott volt a leveshez. Olyan volt mint ez, egyszóval finom.

A vadas szelet is finom. A mártásból kóstoltam egy falatot, és megállapítottam, minden rendben van. A szokásos pikáns, kissé savanykás íz, nem turmixolva, hanem nagyobb répadarabok is rám köszönnek a tányérról. Biztos jól fog lakni vele fiam. Közben eszembe jutott, hogy ígéretet tettem, miszerint időnként recepttel is szolgálok. Most itt az alkalom. A következő linken megnézhetitek, mi hogyan csináljuk a vadas mártást, vagy ahogy én elneveztem "szafariszószt". Csak ide kell kattintani!

Csirkeszárnyból, ma nincs hiány! Ha a képet látva valaki azt hinné, hogy csirke alsócombokkal van körberakva a tányér, téved. Ezek az úgynevezett szárnyacombok. Gondolom, Ti is így hívjátok. Jókora adag, és Kimi kutyám is jelezte, valami ebből neki is jut. Nem értem, hogyan tudja kiválasztani azt az ételt, amiben az áhított csont is található, de megteszi. Ilyenkor kicsit nyugtalan, de hamar beletörődik, hogy mindent a maga idejében. Egy biztos, mindannyian jól fogunk lakni vele. A kitálalt mennyiség ugyanis egy adag. Kukoricás rizsből volt még, de nem fért volna a tányérra. Köszönjük!

Kaptunk még uborkát is, aminek kapcsán bizonytalanság ütött bennem tanyát. Nem olyan,mint a hagyományos kovászos ubi. Fiam hívta rá fel a figyelmet a múltkor. Én is, csak a beszámoló megírása után figyeltem fel az édeskés ízre. Ez a csemege uborkára is hajaz, de mégis egész más íze van. Nem rossz! Inkább úgy mondanám, egyedi. Arra a csalamádéra emlékeztet az íze, amit télen, és tavasszal oly sokat dicsértem. Biztos ugyanaz a beszállító! Minek is változtatni egy jól bevált recepten. Ez a felöntőlé ki van kísérletezve, és kellemes ízű. Biztos tartalmaz borként, és nátrium benzoátot, mert nem rövid időre van tervezve. Több mint valószínű, hordóban (nagyobb műanyag edényekben) szállítják, és ez így van rendjén.

Leellenőriztük a kovászolt cukkinit!
Minden rendben!

Ha tegnap kaptam volna, ez is bekerült volna a cukkini feldolgozását taglaló blogomba, de erről majd később. Legalább nem fogok unatkozni. Nem mintha bármikor így lenne!
Most, hogy a rengeteg hibát is kijavítottam, amit a gépelés folytán vétettem, elbúcsúzom holnapig. Mára a kaporfeldolgozás van előjegyezve. Napok óta csinálom, és biztos elég lesz télire. Még marad is. Apropó! Ha valaki kovászolni akar, nem kereskedelmi mennyiségben, szívesen adok neki egy kevés szárított kaporszárat feldarabolva. Ennél jobbat nem lehet elképzelni a kovászos üvegekbe. Megyek is megnézni, hogy áll a kovászolt cukkinim! Szervusztok, viszlát holnap!