2013.04.03. Hamis gulyás, tavaszi töltött borda, zöldbabfőzelék fasírttal, puncs szelet.

Bizonyára megbocsájtjátok, ha a szokásosnál kicsit rövidebben írok a mai ebédünkről. 
Számtalanszor bebizonyítottam, hogy a legkülönlegesebb helyzetben is tudok objektív maradni. Ma helyzet van! Ha befejeztem, ugrok vissza az ágyba, mert sz@rul vagyok. Leírhatnám máshogy is, de ez a legjellemzőbb állapotomra. 
Az objektivitásra, pedig szükségem lesz, a kaják kóstolásánál. 

 

 

 

 

A levessel, semmi bajom. Most még az étlapot sem néztem, mert látom, hogy hamis gulyáslevesről van szó. Ha már az étlap. A jövő heti kaják, annyira meglepik lesznek, hogy még be sem szkenneltem a listát, és Párom, anélkül töltötte ki azt, mit szeretnék enni, hogy nem is tudtam róla. 
Szóval, a levessel semmi baj. A szokott minőség, finom. 
És most jön az objektivitásom. Amikor elkezdtem írni, szentül megfogadtam, hogy ha valami nem ízlik, azt is nyilvánosságra hozom. Ma ezt teszem. Nem ízlik, a rántott husi, amibe tavaszi tölteléket raktak. Elsősorban azért, mert túlteng benne, a kenyér íze. Ez most a szubjektív oldalam, de ha nem ízlik, meg kell mondanom. Lehet, hogy egészségi állapotom is magyarázza, de majd mások is véleményt alkotnak róla. Remélem, jobbat mint én. 
A másik főételről, nem tudok beszélni, mert Gergő rendelte. Szemmel láthatóan zöldbabfőzelék, fasírtszelettel. Még bele sem kóstoltam. Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna rendelnem, és akkor nem mondok semmi rosszat a töltött húsról sem. Így jártam. 
Büntetésből, kivételesen megeszem a nekem járó puncsszeletet, ami történetesen, most ízlik is. Nem szoktam sütiket enni, de kivételt teszek. 
Legalább, javít a hangulatomon.