2013.02.08. Tárkonyos raguleves, lekváros derelye, zöldséges, rakott penne, alma.

A hét elejétől, új formában számolok be naponta érkező ételeinkről. Több a köret. Elsősorban a szöveges körítésre gondolok, de igyekszem, szebben tálalni, és minőségi fényképeket is csinálni róluk. Örömmel teszem. Ebben a borongós, télies időjárásban, nem is tehetnék mást. Az embernek, valamivel el kell foglalnia magát, ha már egyedül tölti napjait. Hiába ül mellettem barátom, Kimi kutya, az mégsem olyan, mintha a család venne körül. De hétvége jön, és akkor megint a konyhában töltjük időnk jelentős részét. Párom már jelezte, hogy süti is lesz, mert van rendelés rá. Természetesen a családtól. Ma viszont, még azt esszük, amit rendeltünk, és már meg is érkezett.

A napi menü. Kicsit trükköztem a fotóval. Ugye nem baj?

Tárkonyos raguleves, gazdagon.

Lássuk, mit is kaptunk? A leveske, tárkonyos raguleves. Pénteken mindig sűrű levest kapunk. Nem is tudom miért írtam „leveskét”, mert az adag, szokás szerint bőséges. A tárkony, különleges ízt ad az ételnek. Nem lehet viszont, minden leveshez használni. Sima húsleveshez biztos nem. Elsősorban, tejszínes, tejfölös levesekhez illik. Mint a maihoz is. Husival, sok zöldséggel dúsítva, akár egymagában is megtölti a bendőt. 

Lekváros derelye, morzsával.

Főételt, mára is kétfélét rendeltünk. Gergő, lekváros derelyét eszik. Ez a tésztaétel, illik a leves mellé. Mint minden pénteken, most is tésztafélékkel leptek meg bennünket. Ez a szokás, visszanyúlik a vallási eredetű, pénteki böjtig. Valahány éttermi, menzai menüt fogyasztottam életem során, mindenhol tésztás étel volt a leves utáni második péntekenként. A tésztát, nem csak az olaszok, hanem szerte a világon, minden nemzet változatosan készíti. Az olaszoknál is meg van a derelye megfelelője. Ott raviolinak hívják. Kicsit más, de lényegében mégis egy töltött tészta. Az elkészítés módja is ugyanaz. Lobogó vízben, néhány percig főzzük, és szósszal, vagy öntettel, esetleg, mint a derelyét, zsemlemorzsával, porcukorral hintve tálalják.

Zöldséges, rakott pennetészta.

Külön blog bejegyzésem foglalkozik a csőben sült ételekkel. A mai második főfogás is közéjük tartozik. Rakott zöldséges penne. Szépen rétegezve, a legvégén, a ráöntött öntet rápirulásával, szép ropogós kéreggel. Mivel minden ételt le is meózok, ezt is megkóstoltam. Ma kicsit fűszertelennek találtam. Megígértem, hogy őszinte leszek, így bátran merek kritikát is mondani. Nincs baj! A fűszerezést, utólag is pótolhatom. Sót, fogok rá tenni utólag!

Mint illik, ma is érkezett valami, amivel teljessé tesszük a mai menüt. Ez pedig, fejenként, egy mosolygós alma. Jókora! Ebben a csúnya időben kell is a vitamin!

Most, hogy kitárgyaltam a menüt, néhány szó a kezdő képről. Agyalós típus vagyok. Sokáig gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy ma ebben a formában látjátok a mai kajánkat. Szerintem egész jól sikerült. Bár nem szeretem a csicsás dolgokat, ez még belefér. Ugye, nem giccses?