2016. május 23., hétfő

2016.05.24. Karfiolleves, szezámmagos rántott csirkemell, pacalpörkölt.


A kaja jó, az idő szép, mi kell még?
Egyedül a leves az, ami kicsit kilóg a sorból nálam, de erről a rossz emlékeim tehetnek. Az emlékek persze nagyon meghatározóak! Vannak olyanok, amikre mindig nagyon szívesen gondolok vissza, és csupán kevés olyan van, amit legszívesebben elfelejtenék. Azért legtöbbször, a rossz emlékek is idővel megszépülnek. A jókat, pedig soha nem felejtem!
A karfiolleves, sajnos a rossz emlékeim közé tartozik! Azt, hogy miért, inkább nem részletezném, mert senkinek nem akarom elvenni az étvágyát, ettől az egyébként könnyű, egészséges levestől. Magamnak főleg! Azt is bevallom, hogy a most megízlelt változatát nem annyira szeretem, mint azt, amit magamnak készítettem, és remélem még fogok is főzni! Ez persze az állapotomon fog múlni. De én mindig bizakodok! 
A karfiolban azt szeretem a legjobban, amikor roppan. Ez az állag teszi számomra különlegessé. Nem szertem tehát úgy, hogy szarrá van főve. A mai leves valamilyen köztes állapot, amit azért meg fogok enni, de nem fogok repetázni belőle. Pedig lenne miből, mert  a levesekből mindig igen bőséges adagot kapunk. Bezzeg az általam főzött leves! Az más volt.  


Lehet, hogy meglepő, de én nem vagyok annyira oda a különféle rántott húsokért. Nem akarok rosszmájúnak tűnni, de van olyan ismerősöm, akitől szinte nem is látok más megosztást, mint rántott, vagy töltött húsok különféle változatait. Persze megértem! A rántott husi ünnepi étel, és szinte mindenki oda van érte. Úgy tűnik én kivétel vagyok! Semmi baj nincs, mert például feleségem is szereti a rántott csirkemellet. Ezt akkor Ő viszi el a munkába. Az, hogy panírozás közben még kevés szezámmagoz is kevernek a prézlibe, nem csupán színesíti az étel megjelenését, de még az ízében is jelent egy kevés pikantériát.

A pacallal kapcsolatosan, már nincsen semmilyen halvány aggályom sem. Egyik nagy kedvencem! Tudom, hogy igen sokan viszolyognak tőle, és semmi pénzért meg nem ennék, de valószínűleg, ők még soha nem is kóstolták. A pacalt persze igen nehéz összetéveszteni más alapanyagokkal, speciális állaga miatt. A birkahúsra nyugodtan ráfoghatod, hogy másféle alapanyagból főzted, és ha ügyes vagy, különféle fifikákkal el lehet venni a birka jellegzetes ízét is. A pacalnak viszont nincs különleges íze, csak semmivel össze nem hasonlítható állaga. Éppen ez benne a jó! Ha kifogástalanul van elkészítve, felejthetetlen kulináris élményt nyújt. Ha rosszul, az okot adhat egy életre, a tőle való viszolygásra. Amióta lehet kapni konyhakész, mélyhűtött pacalt is, ez a rizikófaktor ki van zárva. Leveszik az ember válláról a terhet, a hosszú, néha gusztustalan előkészületi munkákat. 
Barátaimmal közösen, úgy 2 éve főztünk egy kitűnő csülkös pacalt, aminek a receptjét búcsúzóul idehozom.  A búcsú, persze csak mára szól, holnap ismét jelentkezni fogok. Szép napot mindenkinek! Nekem már úgy tűnik az lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése