2016. május 18., szerda

2016.05.19. Almaleves, rántott sajt, lecsós csirkemell

Ma nagyon jeles nap van számomra! Néhány éve, ezen a napon szereltem le. Ez valamikor a közelmúltban, pontosan 1977. május 19.-én történt. Mintha tegnap lett volna! Ez a nap aztán, teljesen véletlenül egybeesik a naptárban, Ivó napjával. Micsoda véletlenek vannak! Akkor, az aktuális éjszakán mindent megtettünk volt katonatársaimmal azért, hogy a napot méltó módon megünnepeljük! Ittunk tehát, mint a gödény! Ivó napja volt elvégre. Amikor hajnaltájban eljutottunk odáig, hogy már egyetlen épkézláb szórakozóhelyen sem láttak bennünket szívesen, Újszegeden még könyörületből hajlandó volt egy ifjú pincérlány három üveg bort az ajtón kiadni, szentül megígértetve velünk, hogy sosem látjuk többé egymást! Azóta nyilván Ő is megkorosodott, de akkor mindannyian előléptettük legfőbb jótevőnkké, és többen tisztességes ajánlatot tettünk neki. Még ha a szentlélek is megszállott volna bennünket, minden bizonnyal javasoltuk volna a szentté avatását. Én azóta is, csak Teréz Anyaként őrzöm emlékeimben. A borok megtették jótékony hatásukat. A Tisza-parton mindannyian hamar álomra szenderültünk mindaddig, míg valamelyikünknek egy kóbor kutya el nem kezdte nyalni a szája szegletét. (ez persze nem bizonyított tény!) A hangos kurvaanyázásra persze mind felébredtünk. Ekkor átbotorkáltunk az újszegedi állomásra, ahol egy a síneken álló vagonban folytattuk a kényszerű módon félbeszakadt álmunkat. Makón felébresztettek bennünket! Szerencsére, egyik volt katonatárs nem lakott messze a vasúttól, így neki, de főként családjának is szereztünk egy felejthetetlen napot. Dióhéjban ennyi! 
Katonaélményeim az idő múlásával meghalványultak, illetve megszépültek. De ezekre a történésekre most is szívesen gondolok vissza. Most, hogy megismerhettétek a jeles naphoz kapcsolódó történelmi tényeket, lássuk a friss élményeimet. Ezt, az imént érkezett ételhordó személyesíti meg.




Nem emlékszem rá, hogy katonakoromban bármikor is főztek volna a laktanyában almalevest. Ma viszont ezt fogok ebédelni. Ehhez a leveshez, tehát nem kötődik semmilyen katonai gasztroélményem. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy minden bevonuláskor babgulyást főztek, a Határőrség sorállományú szakácsai az újoncoknak. Én híradó katona voltam, tehát a történésekről az elsők közt értesültem mindig. (voltak kapcsolataim) Persze élelmes is voltam, minden létező furfanggal felfegyverkezve. A híradósok, az élelmezési szakasszal a lehető legjobb kapcsolatban voltak mindig, kölcsönösen kihasználva egymás előnyös helyzetét. A konyhán helytállóknak mindig volt lakossági telefonvonal, cserében mindig friss kenyérért, zsírért, szép piros almáért, tehát csupa olyan dolgokért, amik egy fejlődő szervezet számára elengedhetetlenek, nem mellesleg elviselhetőbbé teszik a bezártságot. Az pedig volt!


Rántott sajtot sem ettünk soha a laktanyában. Vagy csak én nem emlékszem rá? Arra viszont tisztán emlékszem, hogy isteni pacalt főzött János a szakács, a Helyőrségi Klubban, Kiskunhalason. Egyébként a laktanyában, pacalt sem főztek soha. Sok lett volna vele a munka. A konyhakész pacalt sem lehetett akkor még kapni minden sarki boltban. Nem volt rossz ugyan a kaja a laktanyában, és még a változatossággal sem volt nagy baj. Vannak persze negatív élményeim is! Igen sűrűn ettünk például, általunk csak nemes egyszerűséggel gyíkhúsnak becézett vagdalthús konzerveket. Legfőképpen azokat, amiket már nem lehetett tovább tartalékként raktározni, mert közelgett a tárolhatóság végleges határideje.  Ezt időnként átnézték, és leselejtezték. Persze úgy, hogy mi húztuk a rövidebbet, mert velünk etették meg. Elkalandoztam! Gondolom azért elég sokan rájöttek már, hogy a főételek egyike ma rántott sajt rizi-bizivel, és tartármártással.


Emlékeim közt kutatva, találtam egy olyan ételt, ami a most kapott lecsós csirkemellre hasonlít kicsit. Ez is a katonakoromra emlékeztet szintén. Nem a laktanyában ettem, hanem Kiskunhalas egyik legnívósabb éttermében a főtéren, ahol betyáros csirkemellnek hívták ezt az egykor általam ízlelt finomságot. Betyárosan csípős volt, de én így szerettem. A pincér ismerte már az ízlésemet, ezek alapján így rendelte meg a szakácstól, ellátva a különleges igényeimmel, az ételre vonatkozóan. Az étterem nevére már nem emlékszem, de azóta már biztosan meg is változott. Lehet, hogy többször is. A laktanyát is biztosan más célra használják már. Ha még áll egyáltalán? A lecsós csirkemellnek egyébként ma nem ez a hivatalos címe! Az étlapon, mint roston sült csirkemell, lecsós raguval van kinyomtatva. Az egykori étel hasonló módon lett készítve.
Nagyon örülök az emlékeknek! Legtöbbször, amikor ezek előkerülnek, egészen más lesz a hangulatom. Szükségem van rájuk időnként rettentően! Vannak persze kellemetlen élményeim is, de azok idővel szintén megszépültek. A kellemeseket pedig időnként felidézzük azokkal, akikkel közösen éltük át őket. Ha van kivel felidézni őket! Újraélni már úgysem lehet egyiket sem, az idő egyirányúsága miatt őket. Ezt hívják az idő nyilának. Az idő, csak előre haladhat, visszafelé soha. A múltat nem tudod megváltoztatni soha, de a jövőd érdekében még tehetsz valamit! Egész jó kis mondat, megjegyzem. Mondtam már, hogy egy amatőr filozófus veszett el bennem!
Boldog Ivó napot annak, aki esetleg ma ünnepli! 
Egyik barátom, egykor nyilván brahiból Ivónak akarta kereszteltetni a fiát. Így lett volna belőle Nagy Ivó! Biztosan örült volna neki a gyerek!

3 megjegyzés:

  1. A lecsós csirkemell milyen körettel van? Köszönöm a választ.jó a blog...

    VálaszTörlés
  2. jók az írásaid... a lecsós csirkemell milyen körettel van? kösz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így érkezett reggel, tehát most krumplipürét tálaltak hozzá. Köszönöm az elismerést!

      Törlés