2016. május 9., hétfő

2016.05.10. Magyaros zöldborsóleves, almával borított sertésborda, körömpörkölt.

Na erre vártam!
Akár mindent elfelejtek ma, de a körömpörkölt igazán a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. Még köret sem nagyon szükséges hozzá, nekem tökéletesen megfelel friss puha fehér kenyérrel, és ropogós kovászos uborkával. Persze, hogy ez érdekel leginkább, de essen néhány szó előtte, még a többi ételről is. 



Ma zöldborsólevest kanalazhatok, mégpedig olyat, amit magyaros módon készítettek szakácsaink. A zöldborsólevessel sincs semmi hiba! Ezt is imádom, mert a kora nyárra emlékeztet. Az is, ha kinézek az ablakon. A fagyasztott zöldborsó őrületes találmány! Ez teszi lehetővé, hogy az év minden szakában, finom zöldborsós ételeket ehessünk. Lehet természetesen másból főzni, így üveges zöldborsókonzervet is használni a leves, vagy más ételek elkészítéséhez, de legkönnyebb a fagyasztottal dolgozni. Amit viszont nem nagyon kedvelek, ha egy levesben túl sok a galuska. Szerencsére ebbe a levesbe nem galuskát szoktak belefőzni, hanem általában eperlevél tésztát. Ma is finom a leves.


Az almával borított borda pikáns étel. Különleges, és mint a nevében is benne van, a főszereplő, a hússzelet borításán maga az alma. Tulajdonképpen ez púp a sertésszelet hátán. Nem olyan nagyon bonyolult az elkészítése, de ha valaki leküzdhetetlen vágyat érez ilyen finomságot csinálni, hozok hozzá egy egész jó receptet.  


És akkor jöjjön az, amit tegnap óta nagyon vártam! A körömpörkölt. Egyszerűen imádom! Nem a leggusztusosabb étel, ami a fogyasztását illeti, de engem ez a legritkábban szokott zavarni. Én is bátran eszem kézzel, és másoknak sem ajánlom, hogy szigorúan ragaszkodjanak az etiketthez. Ezt mindenhol elnézik, ha nem kizárólag kést, villát használunk az evéshez. Én még valamilyen kéztörlő alkalmatosságot is be szoktam készíteni magamnak, hiszen elkerülhetetlen, hogy maszatos legyen közben a kezem. Bevállalom!
Még nincs itt az ideje, hogy beindítsam első kovászos uborkámat, de nagyon úgy tűnik, hamarosan sor kerülhet rá. A napon már nem fog múlni. Mivel itt a szezonja lassan most azt a receptemet osztom meg, amelyik minden bizonnyal rekorder a maga nemében. Közel két éve, május végén írtam azt a cikkemet, ami egy nap alatt több mint 20000 látogatót vonzott, és azóta is nagyon sokan kíváncsiak rá. Magáról a kovászolásról, így a kovászos uborkáról is szó van benne. A számok magukért beszélnek, így bátran merem most is megosztani mindenkivel.  




Most pedig jöjjön egy kis keserűség mára! Felkészültem rá, hogy elengedjem Drága Barátomat, és elbúcsúzzak végleg tőle. Amióta mellettem van, bearanyozta életemet, hű társam volt. Tudtam, hogy egyszer be fog következni, de az ember nem szívesen válik meg attól, akit nagyon szeret. Fel kell készülnöm rá! Ez talán, még nehezebb, mintha váratlanul érné az embert a dolog. Döntöttünk! Nagy fájdalommal, de elválunk Kimi kutyánktól, és nem hagyjuk tovább szenvedni. Szegény, hősiesen viseli a fájdalmat, mert egészen biztosan fáj neki. Ő nem jajgat, hanem csendben viseli azt, amitől mi emberek már valósínű megőrülnénk. Úgy döntöttünk, nem hagyhatjuk tovább szenvedni. Nem felejtjük el, hiszen nagyon hozzánőtt a szívünkhöz. Különösen az enyémhez! Azt mondják, nincs esélye gyógyulásra, így ez lesz a legmegnyugtatóbb megoldás. Hamarosan új lakója lesz a kutyamennyországnak. De nehéz belenyugodni! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése