Néha szörnyű dolgokat hallani az időjárásról, de el kell keserítsek (vagy megnyugtassak) mindenkit, felénk minden OK volt az utóbbi napokban. A környékünkön lakóknak, így természetesen nekem is ez óriási öröm. Tegnap szinte egész nap nyitott ajtó mellett múlattam az időt, sütött a nap. A kisebbik kutyám is megnyugodott, legalábbis nagyon úgy tűnik! Már nem akarja mindenáron kielégíteni szexuális étvágyát a nagyobbikon, amelyik szintén hímnemű. Szóval buzul! Rájött a hoppáré. Elvégre tavasz van, és ilyenkor az állat megbolondul. Az ember is, de az tud parancsolni az ösztöneinek? Én meg aztán végképp! Katonakoromban, ilyenkor brómos teát kaptunk, ha jól tudom. Nem is volt velünk semmi baj, csak néha még a női biciklire is rámozdult a férfiasságunk. Régi szép, kemény idők!
Ma nem ácsingózok semmire, senkire, csak testi, és lelki táplálékra. Annak viszont rendkívüli módon örülök, hogy sokan, (egyre többen) olvassátok mindennapos agymenéseimet. Jól esik!
Az pedig különösen, ha néhányan hangjukat is adják, véleményt formálnak írásaimról, és más általam megfogalmazott tartalmakról.
Most is korábban keltem, mivel az éjjeli bagolyból lassan átalakultam kakassá, hogy a nap első sugaraival világgá kiáltsam a jókedvemet, és beszámoljak a mai ebédemről. A szép idő teszi!
A mai kaja most éppen megfelel, bár kivételesen annyira nem vagyok oda érte. Töredelmesen bevallom, ez az igazság. Az viszont szintén igaz, hogy rajtam kívül még jó 600 főre készítenek kaját nap, mint nap. Az én ízlésem tehát csupán csak egy csepp a tengerben. Nincsenek különleges igényeim tehát.
Csupán a véletlen játéka az, hogy a leves kivételével, ma egyik főételért sem vagyok oda. A levest viszont nagyon szeretem. Nem először fordulna elő, hogy csupán a levessel az egész napi ételigényemet ki tudom elégíteni. Lehet, hogy ma is így lesz. Mint minden pénteken, ma is igen gazdag a leves, bőséges tápértékkel rendelkezik. Nem utolsó sorban, igen finom is. Ja! Még nem írtam? Ma sárgaborsó gulyást kaptunk, így most ezzel lakok jól.
Csupán megszokásból, előkaptam fényképezőmet, hogy megörökítsem a mai ebédemet is, de ha már kézben volt, a kert végében pompázó gyönyörű nyíló sárga rózsáról gyorsan csináltam egy fotót. Azután mégis úgy döntöttem, hogy ma az ételfotók kimaradnak életemből, hiszen nem tudom olyan szépen megörökíteni őket, mint ahogyan valójában szeretném. Így a többi ételt már "konzerv" tartósított képen mutatom be. Tehát archív fotókkal dolgozok ma.
Így történik ez a mai két főételekkel kapcsolatban is, és mivel szabad a választás közülük, ma csak a carbonara spagettit választottuk. Mint már említettem, magam annyira nem rajongok érte, de az én rajongásom mit sem ér. Lényeg az, hogy másoknak megfelel, ízlik. Én a magam részéről nem az eredeti módon, hanem átalakítva, magyarosan csináltam meg az ételt, amit akkor szegény szénégetők lakomájának neveztem el. A "carbonara" ugyanis az olasz szénégetőkre utal.
Az előző ételnek tehát olasz gyökerei vannak, míg a másik választhatónak inkább magyaros az eredete. Minden további magyarázat helyett, mivel nem rendeltünk ma belőle, idehozom a receptemet róla, amiből minden gyorsan kiderülhet. A mákos gubáról van szó ugyanis.
Szívből remélem, hogy az idő hétvégén sem hagy cserben, vagy ahogy mások mondják, "az út szélén" és tovább növeli jókedvemet! Nektek is kellemes hétvégét kívánok, az imént készített képpel!
Ma nem ácsingózok semmire, senkire, csak testi, és lelki táplálékra. Annak viszont rendkívüli módon örülök, hogy sokan, (egyre többen) olvassátok mindennapos agymenéseimet. Jól esik!
Az pedig különösen, ha néhányan hangjukat is adják, véleményt formálnak írásaimról, és más általam megfogalmazott tartalmakról.
Most is korábban keltem, mivel az éjjeli bagolyból lassan átalakultam kakassá, hogy a nap első sugaraival világgá kiáltsam a jókedvemet, és beszámoljak a mai ebédemről. A szép idő teszi!
A mai kaja most éppen megfelel, bár kivételesen annyira nem vagyok oda érte. Töredelmesen bevallom, ez az igazság. Az viszont szintén igaz, hogy rajtam kívül még jó 600 főre készítenek kaját nap, mint nap. Az én ízlésem tehát csupán csak egy csepp a tengerben. Nincsenek különleges igényeim tehát.
Csupán megszokásból, előkaptam fényképezőmet, hogy megörökítsem a mai ebédemet is, de ha már kézben volt, a kert végében pompázó gyönyörű nyíló sárga rózsáról gyorsan csináltam egy fotót. Azután mégis úgy döntöttem, hogy ma az ételfotók kimaradnak életemből, hiszen nem tudom olyan szépen megörökíteni őket, mint ahogyan valójában szeretném. Így a többi ételt már "konzerv" tartósított képen mutatom be. Tehát archív fotókkal dolgozok ma.
Így történik ez a mai két főételekkel kapcsolatban is, és mivel szabad a választás közülük, ma csak a carbonara spagettit választottuk. Mint már említettem, magam annyira nem rajongok érte, de az én rajongásom mit sem ér. Lényeg az, hogy másoknak megfelel, ízlik. Én a magam részéről nem az eredeti módon, hanem átalakítva, magyarosan csináltam meg az ételt, amit akkor szegény szénégetők lakomájának neveztem el. A "carbonara" ugyanis az olasz szénégetőkre utal.
Szívből remélem, hogy az idő hétvégén sem hagy cserben, vagy ahogy mások mondják, "az út szélén" és tovább növeli jókedvemet! Nektek is kellemes hétvégét kívánok, az imént készített képpel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése