2016. május 4., szerda

2016.05.04. Májgaluskaleves, almaszósz főtt sertéshússal, mustáros sült csirkeszárny

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! - mondaná ma Ő Császári és Királyi Felsége, I. Ferenc József, ha még most is élne. Biztosan nem ilyen ételekhez szokott hozzá egykor a Kaiser, de lenne rá oka szerintem, hogy megnyalja mind a tíz ujját ma is. Én megteszem helyette!


Ma tehát nagyon imádom már a levest is. Elsőrendű kedvenceim közé tartozik, ha jól van elkészítve. A galuskákat tartalmazó levesekkel általában ez a fő probléma. Ha nem fő meg eléggé, kemény marad. Ha szarrá fő, akkor pedig az a baj. Nagyon nehéz eltalálni az arany középutat! Most úgy tűnik jól sikerült, a leves igen finom! Bekanalazom tehát a májgaluska leves, nekem járó bőséges adagját. Ferenc Jóska nem kap belőle!

Ahogyan korosodom, egyre kevesebb ételtől viszolygok igazán. Pozitív változás, az idők során. Van még néhány ugyan, de az almaszósz egy jó ideje szerencsére már nem tartozik közéjük. Az idők során megvilágosodtam, sok tapasztalatot szereztem kedvelt témámban, a gasztronómiában. Így aztán, ma sem volt nehéz kalkulálni egy kicsit! Nem volt bonyolult, tehát végiggondoltam. Ha én lettem volna ma a főszakács, biztosan az almaszószhoz feltétként megfőzött finom, porhanyós sertéshús levébe főztem volna bele a májgaluskákat. Elképzelhető, hogy így is történt. Igen jól sikerült, mindkettő. Eddig minden rendben. Gondolom, már igen sokan rájöhetek, hogy a főételként tányérra kerülő almaszósz mellé főtt sertéshús került. 

A másik választási lehetőségről, a mustáros, tepsis csirkeszárnyról ma lemondok. Más, éhes ember is van a családban, én viszont beérem ma az almaszósszal. Mindössze egy fotó erejéig invitálom meg az ételt gépem lencséje elé, hogy maradandó helye legyen az archívumom, egyre gyarapodó állományaiban. Van több mappa ugyanis számítógépemen, melyek csak ételfotókkal vannak tele. Erre viszont még ráérek kicsit később is, mert hasonló kép van a több mint 20000 fotó közt. Ez az imént érkezett ételköltemény, még nem szerepel ebben a formában fotógyűjteményemben. Mindegyiket én készítettem, amire rettentő büszke is vagyok. Ma tehát, újjal gyarapodik az archívum. Maga az étel is nagyon finom lehet, mert mindkét kutya beleszimatolt a levegőbe, az edény fedelének leemelésekor. Honnan érzik, hogy csont is van benne? A Jó Isten sem tudja. A csirkeszárny egyébként az állat egyik legkedveltebb "alkatrésze" Elkészítésének számtalan módozata közül, kettővel megismerkedhettek írásomban. 
Jó étvágyat mindenkinek, én viszont most kicsit pihentetni fogom kacsóimat. Jól fog esni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése